Don Quijote (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1910-es párizsi bemutató plakátja

A Don Quijote vagy Don Quichotte Jules Massenet ötfelvonásos operája. Szövegkönyvét Henri Cain írta Miguel de Cervantes regénye alapján.

A mű keletkezését Fjodor Ivanovics Saljapinnak köszönheti, akinek gyermekkora óta kedvenc irodalmi alakja volt Cervantes hőse. Ő ösztönözte a szerzőket a mű megírására, akik végig vele együttműködve dolgoztak, minden részletet egyeztettek.

Ősbemutatója 1910. február 19-én volt, Monte-Carlo operaházában.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Pedro szoprán
Garcias szoprán
Dulcinea alt
Rodriguez tenor
Juan tenor
Sancho bariton
Don Quijote basszus

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saljapin legendás, saját tervezésű maszkja a címszerephez
Helyszín: Spanyolország
Idő: 15. század elején

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tér Dulcinea háza előtt

A fesztiválon négy lovag szerenádot ad a szép kurtizánnak. Dulcinea megjelenik háza ablakában és kijelenti, hogy számára az imádat nem elég. Miután visszavonul a tömeg Don Quijote érkezését éljenzi. A meghatott lovag azt parancsolja szolgájának, Sanchónak, hogy pénzzel jutalmazza meg a tömeget. Ő is szerenádot énekel Dulcineának, de Juan megszakítja. Párbajra kerül sor, melyet maga Dulcinea állít le. A kurtizánt elbűvöli a lovag, Juant megszidja és elküldi. A lovag felajánlja szerelmét és egy kastélyt is, Dulcinea azonban ráveszi, hogy szerezze vissza nyakláncát, melyet az útonállók raboltak el tőle. A lovag elindul a nyaklánc keresésére hű fegyverhordozója, Sancho Panza társaságában.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vidéken

Egy ködös reggelen Don Quijote szerelmes verset költ, miközben Sancho tirádájában kifejti véleményét küldetésük haszontalanságáról, A köd felszáll és előbukkannak a szélmalmok, melyeket Don Quijote óriásoknak vél. Sancho megrökönyödésére gazdája megtámadja a malmokat, mígnem beleakad egy szélvitorlába, mely a levegőbe emeli.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegyekben

Don Quijote és Sancho szürkületkor érkeznek meg a hegyvidékre és a lovag meg van győződve, hogy már egyre közelebb kerültek a banditákhoz. Sancho aludni tér, a lovag vállalja az őrködést. Hirtelen felbukkannak a banditák és egy rövid párbaj után foglyul ejtik a lovagot. Sanchónak sikerül elmenekülnie. A banditák eldöntik, hogy kivégzik a lovagot, de imája megmozgatja őket, ezért úgy döntenek, hogy szabadon engedik és visszaadják a nyakláncot.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dulcinea házának kertje

Dulcinea zenés mulatságot rendez, azonban eluralkodik rajta a melankólia. Vacsora közben megérkezik a lovag is, aki átnyújtja Dulcineának a nyakláncot és megkéri a kezét. Dulcinea hisztérikus kacagásban tör ki és visszadobja a nyakláncot. Miután megsajnálja a bús lovagot, hazaküldi a vendégeket és elmagyarázza Don Quijoténak, hogy neki más az életvitele, a sors mást tartogat számára és nem lehet a felesége. Homlokon csókolja és elbúcsúzik tőle.

Ötödik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hegyvidéki hágó

Don Quijote haldoklik. Kétségbeesésében és csalódottságában hallucinál. Utolsó perceiben Dulcinea hangját hallja, ahogy szerelmes dalt énekel lovagjának.

Híres áriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • O mon maître, ô mon Grand - Don Quijote halála (ötödik felvonás)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jankovszkij, Mojszej Oszipovics: Saljapin. Ford. Aczél Ferenc. Budapest, 1976. Gondolat K. ISBN 9632804481
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában. II. köt. Budapest, 2004. Tudomány K. pp. 1290–1294. ISBN 963819443X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]