Dominik Tatarka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Dominik Tatarka (Magyar Királyság, Pelyvássomfalu, 1913. március 14.Csehszlovákia, Pozsony, 1989. május 10.) szlovák író, műfordító.

Földműves család utolsó előtti gyermekeként született mint egyedüli fiú. Gimnáziumi tanulmányait Nyitrán és Trencsénben végezte, majd Prágában tanult a filozófiai fakultáson, ahol szlovák és francia nyelvszakon végzett. Tanult a párizsi Sorbonne-on is. A második világháború alatt középiskolai tanárként működött, belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, majd aktívan részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A háború után állami hivatalnokként dolgozott, majd több napilap szerkesztője volt (Pravda, Tatran). A csehszlovák film számára is dolgozott.

1948 után a kommunista társadalom építésének szentelte magát, de 1968-69-ben épp a demokratikus változások elkezdése mellett kardoskodott. Csehszlovákia szovjet megszállását ellenezte és a totalitárius rendszer kritikusa lett. 1969-ben a "megszolgált művész" címet kapta, de 1971-ben, mikor kilépett a Csehszlovák Kommunista Pártból, kizárták a szlovák íróközösösségből. A rendszer üldözöttje lett, könyveit eltávolították a könyvtárakból. Kapcsolatot ápolt az emigrációban élőkkel, írásait szamizdatként jelentette meg. Azon kevés szlovákok közt volt, akik aláírták a Charta 77-et.

Művei[szerkesztés]

Irodalmi munkásságát a II. világháború előtt kezdte. Első prózái az Utak és a Záchvevy duse, melyek a Svojet című Eközépiskolai újságban jelentek meg. Első kiadott műve az Úskosti hladania. Francia fordításai közt főleg Musset és Maupassant művei vannak. Forgatókönyveket is írt.

Halála után, 1990-ben adományozták neki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Díját és a Masaryk érdemrendet is megkapta. 1996-ban a köztársasági elnök a Stúr érdemrenddel tüntette ki.

Külső hivatkozás[szerkesztés]