Dobson-egység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dobson-egység az ózonréteg oszlopsűrűségének mértékegysége. Jele: DU (Dobson-unit).

Ha egy adott alapterületű levegőoszlopban lévő összes ózont a Föld felszínén egyenletesen szétoszlatnának, 1 DU-nak megfelelő mennyiség 1 bar légnyomáson, 0 °C hőmérsékleten 0,01 mm vastag réteget képezne. A földi légkör normális ózontartalma 300 DU körüli, vagyi 3 mm vastagon borítaná be a Földet.

Az egységet Gordon Dobson (1889-1976) brit fizikusról és meteorológusról nevezték el, aki az első műszert készítette, mellyel a sztratoszferikus ózon szintjét a felszínről lehetett mérni.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oxigén és az ózon