Dobfék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gépjármű dobfék felépítése

A dobfék a gépjárművek kerekeire szerelt fékdobok sima felületére, dörzsbetéttel burkolt fékpofák feszítésével való hatás elérése. A gépjárművek fékszerkezeteinek feladatai:

  • lassításkor, lejtőn lefelé menet a jármű fékezése – mozgási energia súrlódási energiává (hővé), nyomási energiává (motorfék) alakítása,
  • megálláskor, álló helyzetben a jármű rögzítése.

A fékezés kinematikája: a jármű kinematikai (mozgási) energiájának átalakítása súrlódás révén hővé.

A fékfajták csoportosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A súrlódó elem szerint:

  • dobfék
  • tárcsafék
  • szalagfék

Működtetés szerint:

  • mechanikus
  • hidraulikus
  • pneumatikus (légfék)

A dobfék működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fékdob együtt forog a kerékkel, a fékpofák álló tárcsára vannak szerelve. A fék munkahenger olajnyomása a fékpofákat nekifeszíti a fékdobnak és a keletkező súrlódó erő fékezi azt. A fékdobokat általában öntik; készülhetnek kettős fémöntéssel alumínium-ötvözetből öntöttvas gyűrűvel. Öntvények anyagaként gömbgrafitos öntöttvasat, vagy temperöntvényt alkalmaznak. Hűtőbordával rendelkezők nagyobb szilárdságúak és jobb hőelvezetők. A fékpofák acéllemezből sajtolással és hegesztéssel, illetve alumíniumötvözetből öntéssel készülnek. A súrlódóbetétek műanyagból /pl. duroplaszt/, acél-sárgaréz fémszálakból, vagy grafit-cellulózból készülnek. Rögzítésük a fékpofához szegecseléssel (sárgaréz, alumínium, vörösréz), vagy ragasztással történik.

A dobfék előnye: zárt térben elhelyezkedő fékpofák szennyeződése, kopása kicsi ezért hosszabb élettartamúak. Hátrányuk: zárt tér miatt rossz hűtés, ezért korlátozott terhelhetőség.

Alkalmazása: haszongépjárműveken, személykocsik hátulsó tengelyén. üzemi nyomása: 25-50 bar Dobfék típusai: - szimplex → egy munkahenger két dugattyúval - duplex → két munkahenger egy-egy dugattyúval - duo-duplex → két munkahenger két-két dugattyúval

Mechanikus fékrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dobfék egyszerűsített ábrája

Mechanikus fékrendszereknél a fékdobban elhelyezett fékpofákat rudazat vagy drótkötél mechanikus úton feszíti szét. A fékpedál lenyomásakor a fékkulcs a fékrúdon és a fékkaron keresztül elmozdul és a fékpofákat szétfeszíti. A fékpedál visszaengedésével a rúgó a fékkulcsot illetve a fékpedált visszahúzza, ezzel a fékhatás megszűnik. Az ismertetett fékberendezést egyszerűsége és megbízhatósága miatt a mai motorkerékpároknál is alkalmazzák.

A gépkocsiknál a nehézséget az okozza, hogy a négy fékberendezésnek egyenlő hatással kell működnie. Emellett a kerekek - a rugózás miatt - lengő mozgást végeznek, s ez a rudazatműködését, esetleg a hosszát a lengés mértékében károsan befolyásolja. További nehézség a fékberendezések kopása, a rudak vagy a drótkötelek nyúlása, deformálódása, a fékberendezés beállítását állandóan változtatja. A hátrányos tulajdonságok miatt ma már csak rögzítőfékként használják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Surányi Endre:Gépjárműszerkezet 221.o. - 241. o. (Budapest, 1981)
  • Eberhard Preusch: Így gondozd a Trabantodat 119.o. - 127.o. (Budapest, 1973)
  • Trabant 601 kezelési útmutató 17.; 63.o. (Lipcse, 1975)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobfék témájú médiaállományokat.