Dithürambosz
A dithürambosz (ógörög διθύραμβος)[1] (latinosan ditirambus) Dionüszosz egyik epitheton ornansa,[2] de elsősorban az istenség tiszteletére előadott kardaltípus, az ókori görög költészet és zene egy műfaja.
A szó elsőként a Kr. e. 7. század elején, Arkhilokhosz egy töredékében[3] fordul elő. Arkhilokhosz szóhasználata egy előénekes és kórus által előadott énekre utal.[4] Állandó formáját valószínűleg Areión alakította ki Kr. e. 600 körül; Hérodotosz ismeretei szerint ő volt az első, aki dithüramboszt szerzett, illetve nevezett el.[5] A hagyomány szerint Laszosz, aki talán bizonyos újításokat is alkalmazott a stíluson,[6] vezette be Athénban a dithüramboszversenyeket a Kr. e. 6. század végén. Ezeken a tíz athéni phülé mindegyike egy-egy 50 tagú férfikórussal és ugyanekkora fiúkórussal szerepelt. Az előadás megszervezéséről egy „producer”, a khorégosz[7] gondoskodott, ő fizette a költő, valamint a kórus betanítója, a khorodidaszkalosz[8] és az auloszon játszó zenei kísérő, az aulétész[9] tiszteletdíját. A nyertes produkció szerzőjének nevét sosem jegyezték fel, a versenyen a phülék, nem a művek mérkőztek meg. Dithürambosz előadás több athéni ünnepen, a Dionüszia, a Thargélia, a Panathénaia, a Prométheia és a Héphaesztia alkalmából is volt.[4]
Arisztotelész Poétikájában az antik tragédiát a dithüramboszból eredezteti.[10]
A Kr. e. 5. század első felének legsikeresebb dithüramboszköltői Szimónidész, Pindarosz és Bakkhülidész voltak. Fennmaradt szövegeik alapján feltételezik, hogy a dithürambosz versritmusában, strofikus felépítésében nem tért el különösebben a többi lírai kardaltól.[11]
A Kr. e. 5. század második felében a dithürambosz műfaja az „új zene” mozgalmának egyik kísérleti terepe lett, ahol a költészet egyre inkább a zene alárendeltjévé vált. Az új irányzat költőit gyakran komédiákban figurázták ki: Pherekratész egy töredéke[12] felsorolja a női alakban megszemélyesített Muzsika által elszenvedett bántalmazásokat és a fő elkövetők, köztük Kinésziasz, Melanippidész, Timotheosz és Philoxenosz dithüramboszköltők nevét. A dithürambosz eredeti triadikus szerkezetét astrofikus forma váltotta fel, a hangsúly a zene felé tolódott el, melyben merész, meglepő hangszeres hatások is szerepet kaptak. Szókincse egyre bonyolultabbá, nyelvezete egyre nehezebben érthetővé vált.[4]
A klasszikus kor után dithüramboszokat még a Kr. e. 2. századig adtak elő.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Greek-English Lexicon – διθύραμβος
- ↑ pl. Euripidész Bacchánsnők 526
- ↑ frag. 120 West
- ↑ a b c Wilson, i. m. 235. o.
- ↑ Hérodotosz történelem 1.23
- ↑ Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 29
- ↑ Greek-English Lexicon – χορηγός
- ↑ Greek-English Lexicon – χοροδιδάσκαλος
- ↑ Greek-English Lexicon – αὐλήτης
- ↑ Arisztotelész Poétika 1449a
- ↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon – Dithürambosz
- ↑ frag. 155 PCG, Pszeudo-Plutarkhosz A zenéről 30
Források[szerkesztés]
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983. ISBN 963-330-474-1
- Wilson, Nigel Guy. Encyclopedia of ancient Greece. Routledge (2006). ISBN 0-415-97334-1
