Diszfunkcionális család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diszfunkcionális család egy olyan viszálykodó család, amelyben az egyes családtagok neveletlen és erőszakos viselkedése a család többi tagjának hasonló viselkedését váltja ki. A gyermekek gyakran úgy nőnek fel ezekben a családokban, hogy ezt a viselkedésmódot normálisnak gondolják.

A diszfunkcionális család tagjai tünetei és viselkedésmintái hasonlóak, amelyek révén a családi struktúrán belül hasonló tapasztalatokat szereznek. Ez a diszfunkcionális attitűd megerősödéséhez, annak elfogadásához vagy állandósulásához vezet. Általános jellemző, hogy nem reagálnak a problémákra (és egymás érzelmeire), titkok és tabuk járják át a légkört; nem foglalkoznak érzéseikkel, szükségleteikkel. Egy másik jellemző a család szerepeinek megmerevedése, megváltoztathatatlansága. Diszfunkcionális családnál a szabályok, szerepek rigidek, kaotikusak, és előfordulhatnak rejtett szabályok is. A diszfunkcionális családok a mérgező szégyen érzésére alapulnak. A természetes szégyenérzet veleszületett érzelem, rendeltetése az emberi korlátok jelzése. Ha az egyén elveszti személyi határait, a szégyen mérgezővé válik. Funkcionális családot csak olyanok tudnak létrehozni, akik kapcsolatban vannak természetes szégyenérzetükkel.

A diszfunkcionalitásnak léteznek prototípusai. A családfők inkompetenciája elhatárolódást és gyenge irányítást eredményez. Gyermekeik kevésbé képesek az önellátásra. Egyesek összeférhetetlenné válnak vagy megsértik a helyes magatartás alapvető szabályait. A családtagoknak komoly problémái alakulhatnak ki mind magatartásukkal, mind pedig másokkal való kapcsolataikkal.

Az alkoholizmus gyakran vezet diszfunkcionális család kialakulásához. A problémák tartóssá válhatnak és akár több nemzedéket is érinthetnek. Az alkoholizmus problémája megszűnhet, de egy generációt átugorva újra jelentkezhet. Hatással lehet az ún. belső gyermekre (John Bradshaw nyomán).

A diszfunkcionális családok három típusa (szégyen alapú – általában vegyesen fordulnak elő a jellemzők a családokban):

  1. Kultikus (Szégyentelen)
    • mérgező szégyenüket felsőbbrendű viselkedés rejti el
    • látomásokban élnek, valóban hiszik, hogy nincs probléma
    • „ahhoz, hogy szeresselek, engedelmeskedned kell!”
    • zárt rendszer; merev ideológia; a tagok érzelmei, gondolatai fölötti kontroll; minden vagy jó, vagy rossz
    • a testvéreket egymás ellen hangolják; a gyerek a szülő meghosszabítása; kényszerítő, büntető, erőszakos jellegű
    • a határok merevek; az érzelmeket kordában kell tartani; a szerepek az erőn, hierarchián alapulnak
    • motivációk: kötelesség, aki szeret, azt csinálod, amit mondanak, „dolgozz keményen!”, „ne érezz!”
  2. Kaotikus (Szégyenteli)
    • a szülők belső gyereke a gyerekeitől várja azt a szeretet, amit az ő szüleiktől nem kaptak meg ⇒ a gyereknek nincs senkije
    • következetlen szabályok, a szülő egyszer követelőző gyermek, egyszer felnőtt
    • gyakori válás, gyakori ellentmondó szabályok – kettős kötés „legyél felnőtt” + „ne nőj fel”
    • befejezetlenség, a problémák soha nincsenek megoldva, tagadják őket
    • a határok összemosottak, gyakran hágják át őket, gyakran fizikailag is
    • motivációk: „tetszeni tudás”, „ha keményen próbálkozol, akkor nem kell megcsinálnod”
  3. Korrupt (Szégyen nélküli)
    • nincs lelkiismeret; rejtett szabály: „ne vidd el a balhét, amíg nem muszáj”
    • „senki nem számít, csak a család”; szeretet = család iránti lojalitás
    • a szülőket gyakran nagyon korán, szükségletekben, érzelmekben megszégyenítették ⇒ irracionális dühöt éreznek
    • a harag csak kifelé megengedett, családon belül keményen büntetik
    • határok: kifelé merevek, megkérdőjelezhetetlenek
    • szülő-gyerek kapcsolatban nincsenek határok – incesztus
    • motivációk: támadó szeretet: „engem szeretni kell”, „légy erős és kemény!”, „ne érzelegj!”
    • szadisztikus-mazochisztikus szeretet, erőszakos, büntető szeretet

A diszfunkcionális családban felnövő gyermekek gyakran besorolhatók az alábbi öt kategóriába:

  1. „A Jó Gyerek” – gyakran a család hőse, aki elfogadja a szülői irányítást.
  2. „A Problémás Gyerek” – a család fekete báránya, akit általában hibáztatnak.
  3. „A Gondviselő” – az egyetlen, aki felelősséget vállal a család érzelmi jólétéért.
  4. „Az Elveszett Gyerek” – alig észrevehető, csendes, szeret félrevonulni.
  5. „A Háttérből Irányító” – megalkuvó, aki igyekszik kihasználni és a maga javára fordítani a családtagok hibáit.

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]