Disszimilaritási index

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A disszimilaritási index a szegregációs kutatások egyik kitüntetett mérőszáma. A szegregáció két különböző népcsoport földrajzi elkülönülését jelenti egy adott területen belül, ami etnikai-, vallási-, gazdasági- (jövedelmi) vagy társadalmi különbségek mentén is kialakulhat.

Az index felhasználásával a két vizsgált társadalmi csoport közötti földrajzi távolság mérhetővé válik, vagyis a területi eloszlásukban fellelhető különbségeket számszerűen is megállapíthatjuk.

Az index számítása[szerkesztés]

Az index kiszámításának logikája az alábbi lépéseket követi:

  1. Kiszámítjuk, hogy egy-egy területrészen belül a két társadalmi csoportnak önmagához viszonyítva hányad része él;
  2. A két vizsgált népcsoport területegységenkénti arányát kivonjuk egymásból, majd minden esetben a különbség abszolút értékét vesszük;
  3. Az értékeinket összegezve elosztjuk a kapott eredményt kettővel, hogy az index 0 és 100 közé essen.


Képlete:



ahol xi és yi az adott területrészen belül élő két társadalmi csoport külön vett lélekszáma,

X és Y a két társadalmi csoport külön vett összlétszáma a teljes vizsgálati területen,

n pedig a területegységek száma.


Eredmények értékelése:

A disszimilaritási indexre kapott érték azt jelenti, hogy az egyik társadalmi csoportba tartozók hány százalékának kellene átköltöznie egy másik területrészre ahhoz, hogy a két csoport megoszlása egymással egyezzen. A mutató értékkészlete 0 és 100 közötti zárt halmaz, ahol a területegységek közötti azonos eloszlás esetén az index 0 értéket vesz fel, a teljes elkülönülés esetében pedig eredményül 100-at kapunk.


Források[szerkesztés]

  • Kovács Zoltán (2002): Népesség- és településföldrajz. Egyetemi jegyzet, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.