Dioptria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A dioptria a geometriai optika egyik lencsékre jellemző mennyisége. Értéke egyenlő a vizsgált lencse méterben mért fókusztávolságának reciprokával. Jele dpt.

Tehát D = \frac{1}{f} = \left(n-1\right) \left(\frac{1}{R_1} + \frac{1}{R_2}\right), ahol n a lencse törésmutatója, R1 és R2 a lencsét alkotó két gömbfelület sugara. Ha a lencse egyik oldala sík, akkor annak görbülete végtelennek számít, így a rá vonatkozó tag eltűnik az összegből. A konkáv felület negatív előjellel számít.

A dioptria, mint mértékegység a méter reciproka. Az Európai Unió szabványai szerint csak optikai rendszerek törőerejének mérésére használható. Ez a rendszer lehet lencse, lencserendszer vagy szem.

Az elnevezést Felix Monoyer francia orvos vezette be 1872-ben. Az elnevezés Johannes Keplerre vezethető vissza, aki egy geometriai optikával foglalkozó könyvének címében szerepeltette.[1][2]

Lencsék, lencserendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyűjtőlencsék törőereje pozitív, a szórólencséké negatív. A geometriai optika törvényei szerint az egymást követő, kis távolságra elhelyezett lencsék törőereje összeadódik. Ugyanez a törvény érvényesül a lencsék két oldalára is. Az eredmény vékony lencsékre gyakorlatilag pontos. Azok a lencsék tekinthetők vékonynak, amiknek vastagsága a két felszín görbületéhez képest kicsi. A törvény miatt a szemésznek nem kell kielemeznie a szem fénytörő közegeinek tulajdonságait, vagy hosszas számításokba bocsátkoznia.

A dioptriával görbületet is lehet mérni; ekkor megegyezik a méterben mért sugár reciprokával. Így például egy 50 centiméter sugarú kör görbülete 2 dpt.

Az n törésmutatójú, C görbületű lencse törőereje (n - 1)C. A C görbületű tükör törőereje 2C.

A lencsék, tükrök nagyítóereje kapcsolatban áll törőerejükkel.

Emberi szem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jól látó szem törőereje távolra tekintéskor mintegy 60 dpt (gyújtótávolság 16 ⅔ mm). A törőerő két harmada a szaruhártya, harmada a szemlencse törőerejéből adódik. A szemnek vannak negatív törőerejű részei is.[3] A szem törőereje közelre nézéskor megnő. Ezt a változást alkalmazkodásnak, akkommodációnak nevezzük. Az alkalmazkodás az életkor növekedésével csökken. Gyerekeknél 15-20, 25 évesen 10, 50 éven túl 1 dioptria az alkalmazkodási tartomány.

Gyűjtőlencsével a távollátás, szórólencsével a rövidlátás korrigálható. Minél nagyobb a lencse törőereje, annál nagyobb látáshibát javít. A lencsék törőerejét a szemész negyed dioptria pontossággal tudja megállapítani.

Ökölszabály az olvasószemüveg erősségének becslésére:

A kényelmes olvasótávolság reciproka

mínusz

a legközelebbi, még élesen látott pont távolságának reciproka

Példa: kényelmes olvasótávolság 1/3 m = 3,0 dpt; minimális látótávolság: 1/2 m = 2,0 dpt; tehát az olvasószemüveg erőssége 3,0 dpt - 2,0 dpt = 1,0 dpt (gyűjtőlencse) Ha általában -2-es szemüveget kell hordania az alanynak, akkor összeadódva az eredmény -1 lesz (szórólencse).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Monoyer F., Annales d'Oculistiques (Paris) 68:101 (1872)
  2. Colenbrander, August: Measuring Vision and Vision Loss (PDF). Smith-Kettlewell Institute. (Hozzáférés: 2009. július 10.)
  3. Najjar, Dany: Clinical optics and refraction. Eyeweb. (Hozzáférés: 2008. március 25.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dioptre című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dioptrie című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.