Dimitrie moldvai fejedelem
| Dimitrie | |
 |
|
|
|
|
| Moldva fejedelme | |
| Uralkodási ideje 1693. márciusa – áprilisa |
|
| Elődje | III. Konstantin |
| Utódja | IV. Konstantin |
| Moldva fejedelme | |
| Uralkodási ideje 1710 – 1711 |
|
| Elődje | I. Miklós |
| Utódja | Lupu |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1673. október 26. Silişteni |
| Elhunyt | 1723. augusztus 21. Harkov közelében |
| Édesapja | III. Konstantin |
| Édesanyja | Ana Bantăş |
Dimitrie Cantemir (1673. október 26. – 1723. augusztus 21.), Moldva fejedelme, román író, filozófus, földrajztudós, történész, nyelvész, politikus
Constantin Cantemir fejedelem és Ana Bantaș fia. Silișteniben született (Huși-tól délre). 15 éves korában túszként került Konstantinápolyba, az apja hűségét biztosítandó a porta iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.
Apja halála után, 1693-ban Moldva fejedelmévé választották, de a porta nem ismerte el. 1695-től Antioh nevű bátyja lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette Șerban Cantacuzino lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata Antyioh Dmitrijevics Kantyemir (1709–1744).
1710-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó 1711-ben titkos egyezséget között Nagy Péterrel a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.[1] 1711 júliusában, a stănilești-i csatában aratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. Harkovban élt 1713-ig, azután Moszkvába és Szentpétervárra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Șerbant pedig a császári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a Kaukázus meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték Romániába.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fő művei
- Divanul sau gâlceava înțeleptului cu lumea, 1698 (A díván avagy a bölcs vitája a világgal)
- Istoria ieroglifică, 1703-1705 (Hieroglifikus történelem)
- Hronicul vechimei a roman-moldo-vlahilor, 1719-1722 (A románok – moldvaiak – oláhok régmúltjának története)
- Incrementa atque Decrementa Aulae Otomanicae 1714-1716 (A török birodalom növekedése és csökkenése)
- Descriptio Moldaviae, 1714-1716 (Moldva leírása)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Ion Neculce krónikairó, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.
[szerkesztés] Forrás
- Bokor József (szerk.). Kantemir, A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 83-85. o (1979)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Lásd még
| Előző uralkodó: III. Konstantin |
|
Következő uralkodó: IV. Konstantin |
| Előző uralkodó: I. Miklós |
|
Következő uralkodó: Lupu |
