Diketopiperazinok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A diketopiperazinok általános szerkezete
Balra: glicinből és L-alaninból származó gyűrűs dipeptid (2,5-diketopiperazin). Jobbra: két L-prolin molekulából származó ciklodi-L-prolil. A cisz-peptidkötések kék színnel vannak jelölve.

A diketopiperazinok (DKP) gyűrűs szerves vegyületek, olyan laktámok, amelyek két aminosav között kialakuló peptidkötés révén jönnek létre. A létező legkisebb gyűrűs ciklopeptidek.

A legelső peptid, melynek teljesen leírták a háromdimenziós szerkezetét, egy diketopiperazin volt. Ezt a munkát Robert Corey végezte az 1930-as években a Caltechen: a glicil-glicin dipeptid gyűrűs andhidridjét tanulmányozta.[1]

A különböző élőlényekben – emlősökben is – aminosavakból bioszintézis révén rendszerint keletkeznek diketopiperazinok is, ezeket másodlagos metabolitoknak tartják.[2] Egyes proteáz enzimek, például a dipeptidil peptidázok, a fehérjék terminális végét hasítva dipeptideket hoznak létre, melyek természetüknél fogva gyűrűvé záródva diketopiperazinokat hoznak létre.

Merev szerkezetük, királis voltuk és változatos oldalláncaik révén a diketopiperazinok a gyógyszertervezés vonzó alapvázai.[2] Mind a természetes, mind a szintetikusan előállított diketopiperazinok széleskörű biológiai hatással: például tumorellenes,[3] vírus-[4] és gombaölő,[5] valamint antibakteriális[6] hatással rendelkeznek.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Diketopiperazine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Corey, Robert B. (1938.). „Crystal structure of diketopiperazine”. Journal of the American Chemical Society 60 (7), 1598–1604. o. DOI:10.1021/ja01274a023.  
  2. ^ a b Maristela B. Martins and Ivone Carvalho (2007.). „Diketopiperazines: biological activity and synthesis”. Tetrahedron 63 (40), 9923–9932. o. DOI:10.1016/j.tet.2007.04.105.  
  3. Nicholson, B. (2006.). „NPI-2358 is a tubulin-depolymerizing agent: in-vitro evidence for activity as a tumor vascular-disrupting agent”. Anti-Cancer Drugs 17 (1), 25–31. o. DOI:10.1097/01.cad.0000182745.01612.8a. PMID 16317287.  
  4. Sinha, Sarika; Srivastava, Richa; De Clercq, Erik; Singh, Ramendra K. (2004.). „Synthesis and Antiviral Properties of Arabino and Ribonucleosides of 1,3-Dideazaadenine, 4-Nitro-1,3-dideazaadenine and Diketopiperazine”. Nucleosides, Nucleotides & Nucleic Acids 23 (12), 1815–1824. o. DOI:10.1081/NCN-200040614.  
  5. Houston, Douglas R.; Synstad, Bjornar; Eijsink, Vincent G. H.; Stark, Michael J. R.; Eggleston, Ian M.; van Aalten, Daan M. F. (2004.). „Structure-Based Exploration of Cyclic Dipeptide Chitinase Inhibitors”. Journal of Medicinal Chemistry 47 (23), 5713–5720. o. DOI:10.1021/jm049940a. PMID 15509170.  
  6. Kwon, Oh Sung; Park, Sang Ho; Yun, Bong-Sik; Pyun, Yu Ryang; Kim, Chang-Jin (2000.). „Cyclo(dehydroala-L-Leu), an a-glucosidase inhibitor from Penicillium sp. F70614”. Journal of Antibiotics 53 (9), 954–958. o. PMID 11099229.