Dikén-diklorid
| Dikén-diklorid | |
|---|---|
| IUPAC név | dikén-diklorid |
| Más nevek | kén-klorid, kén(I)-klorid, kén-klorür |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [10025-67-9] |
| RTECS szám | WS4300000 |
| SMILES | ClSSCl |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | S2Cl2 |
| Moláris tömeg | 135,04 g/mol |
| Megjelenés | sárga-narancssárga folyadék[1] |
| Sűrűség | 1,69 g/cm³ (20 °C), folyadék[1] |
| Olvadáspont |
–80 °C[1] |
| Forráspont |
138 °C[1] |
| Oldhatóság (vízben) | víz hatására bomlik |
| Törésmutató (nD) | 1,658 |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Mérgező (T) Maró (C) Veszélyes a környezetre (N)[1] |
| NFPA 704 |
|
| R mondatok | R14, R20, R25, R29, R35, R50[1] |
| S mondatok | (S1/2), S26, S36/37/39, S45, S61[1] |
| Lobbanáspont | 118 °C[1] |
| Öngyulladás hőmérséklete |
385 °C[1] |
| LD50 | 132 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | SCl2 SO2Cl2 SF4 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A dikén-diklorid (vagy más néven kén-klorür) a kén és a klór egymással alkotott molekulavegyülete. Képlete S2Cl2. Közönséges körülmények között sárgásbarna színű, olajszerű folyadék. Szaga fojtó, könnyezésre ingerlő hatású. Levegőn füstölög. Víz hatására hidrolizál. Jól oldódik apoláris oldószerekben (például alkoholban dietil-éterben, szénkénegben, benzolban). Izgatja a légutakat. Mérgező hatású, akár halált is okozhat.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
A dikén-diklorid a ként nagyon jól oldja, a telített oldat kéntartalma 65%. Az oldáskor dikloro-szulfánok képződnek, ezek általános képlete SnCl2. Ezekben a vegyületekben nagyon sok kénatom kapcsolódik láncszerűen egymáshoz, az összekapcsolódó kénatomok száma a 100-at is megközelítheti. A kaucsuk hideg vulkanizálására alkalmazzák őket.
Víz vagy nedvesség hatására hidrolizál, mint általában a nemfémek halogenidjei. A vegyület füstölgését a hidrolízis során fejlődő hidrogén-klorid okozza. A folyamat során először kén-hidrogén és kén-dioxid képződik, ezek egymással reakcióba lépnek és kolloid kén válik ki.
Így a nettó reakcióegyenlet:
Erős klórozószer, megtámadja a fémeket, kloridokat és szulfidokat képez velük.
Előállítása [szerkesztés]
Dikén-diklorid előállításakor klórgázt vezetnek kén olvadékába. A képződő terméket desztillálják.
Felhasználása [szerkesztés]
A kén dikén-dikloridban való oldósakor képződő dikloro-szulfánokat a kaucsuk vulkanizálásakor alkalmazzák. Korábban felhasználták harci gázok gyártására. Alkalmazzák rovarirtószerek előállításakor. A laboratóriumokban vegyszerként használják elemzésekhez.
Források [szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Bodor Endre: Szervetlen kémia I.





