Dikén-diklorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dikén-diklorid
Disulfur-dichloride-2D-dimensions.png
A dikén-diklorid molekula szerkezete és méretei
Disulfur-dichloride-3D-balls.png
A dikén-diklorid modellje
Disulfur-dichloride-3D-vdW.png
IUPAC-név dikén-diklorid
Más nevek kén-klorid, kén(I)-klorid, kén-klorür
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10025-67-9
RTECS szám WS4300000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet S2Cl2
Moláris tömeg 135,04 g/mol
Megjelenés sárga-narancssárga folyadék[1]
Sűrűség 1,69 g/cm³ (20 °C), folyadék[1]
Olvadáspont –80 °C[1]
Forráspont 138 °C[1]
Oldhatóság (vízben) víz hatására bomlik
Törésmutató (nD) 1,658
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T)
Maró (C)
Veszélyes a környezetre (N)[1]
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
2
1
 
R mondatok R14, R20, R25, R29, R35, R50[1]
S mondatok (S1/2), S26, S36/37/39, S45, S61[1]
Lobbanáspont 118 °C[1]
Öngyulladási
hőmérséklet
385 °C[1]
LD50 132 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek SCl2
SO2Cl2
SF4
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A dikén-diklorid (vagy más néven kén-klorür) a kén és a klór egymással alkotott molekulavegyülete. Képlete S2Cl2. Közönséges körülmények között sárgásbarna színű, olajszerű folyadék. Szaga fojtó, könnyezésre ingerlő hatású. Levegőn füstölög. Víz hatására hidrolizál. Jól oldódik apoláris oldószerekben (például alkoholban dietil-éterben, szénkénegben, benzolban). Izgatja a légutakat. Mérgező hatású, akár halált is okozhat.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dikén-diklorid a ként nagyon jól oldja, a telített oldat kéntartalma 65%. Az oldáskor dikloro-szulfánok képződnek, ezek általános képlete SnCl2. Ezekben a vegyületekben nagyon sok kénatom kapcsolódik láncszerűen egymáshoz, az összekapcsolódó kénatomok száma a 100-at is megközelítheti. A kaucsuk hideg vulkanizálására alkalmazzák őket.

Víz vagy nedvesség hatására hidrolizál, mint általában a nemfémek halogenidjei. A vegyület füstölgését a hidrolízis során fejlődő hidrogén-klorid okozza. A folyamat során először kén-hidrogén és kén-dioxid képződik, ezek egymással reakcióba lépnek és kolloid kén válik ki.

\mathrm{S_2Cl_2 + 2 \ H_2O \rightarrow SO_2 + H_2S + 2 \ HCl}
\mathrm{SO_2 + 2 \ H_2S \rightarrow 2 \ H_2O + 3 \ S}
\mathrm{SO_2 + H_2O \rightarrow H_2SO_3}

Így a nettó reakcióegyenlet:

\mathrm{2 \ S_2Cl_2 + 3 \ H_2O \rightarrow H_2SO_3 + 4 \ HCl + 3 \ S}

Erős klórozószer, megtámadja a fémeket, kloridokat és szulfidokat képez velük.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dikén-diklorid előállításakor klórgázt vezetnek kén olvadékába. A képződő terméket desztillálják.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kén dikén-dikloridban való oldósakor képződő dikloro-szulfánokat a kaucsuk vulkanizálásakor alkalmazzák. Korábban felhasználták harci gázok gyártására. Alkalmazzák rovarirtószerek előállításakor. A laboratóriumokban vegyszerként használják elemzésekhez.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j A dikén-diklorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 17. (JavaScript szükséges) (németül)