Difoszfátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A difoszfát anionnak P2O4−7 3D-s modellje

A difoszfátok (más néven pirofoszfátok) elnevezés a difoszforsav (H4P2O7) észtereit és sóit jelöli. Molekuláris biológiában a P2O4−7 képletű anion egy a sejtekben lezajló biokémiai folyamat révén keletkezik, mely következtében az adenozin-trifoszfátból (ATP) hidrolízis során adenozin-monofoszfát (AMP) keletkezik.

  • ATPAMP + PPi
  • AMP + ATP → 2 ADP
  • 2 ADP + 2 Pi → 2 ATP

Például amikor a készülő vagy megkettőződő DNS vagy RNS szálba a polimeráz nevű enzim új nukleotidot épít be, (PPi) szabadul fel.

Élelmiszeripari felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élelmiszeriparban a nátrium-, kálium- és kalcium-difoszfátot pufferanyagként, valamint emulgeálószerként alkalmazzák E450 néven. Az E450iii a fémeket megköti, így a fémek által okozott élelmiszer-elszíneződést megakadályozza.

Laikusok körében kevéssé ismert, hogy az otthon réges-rég használt sütőpor egyik komponense is dinátrium-difoszfát. Ennek nátrium-hidrogénkarbonáttal ("szódabikarbóna") alkotott keveréke melegítés hatására szén-dioxid fejlődés közben bomlik, így a süteményfélék szerkezete lazább, "könnyebb" lesz. A sütőipari termékekben ezért is gyakori komponensek a különféle savanyú foszfát sók.

Élelmiszer-adalékanyagként alkalmazott difoszfátok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E450i dinátrium-difoszfát (dinátrium-pirofoszfát)
  • E450ii trinátrium-difoszfát
  • E450iii tetranátrium-difoszfát
  • E450iv dikálium-difoszfát
  • E450v tetrakálium-difoszfát
  • E450vi kalcium-dihidrogén-difoszfát és dikalcium-difoszfát (ez utóbbi régebben E540 néven szerepelt[1])

Maximum napi beviteli mennyisége 70 mg/testsúlykg, de ez az összes foszfortartalmú vegyület együttes mennyiségére vonatkozik. A nagy mennyiségű foszfátbevitel megzavarhatja a szervezet anyagcsere-folyamatait.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]