Diffúziós elmélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A diffúziós elmélet az „innovációs diffúzió” Everett Rogers által kidolgozott elmélete. Az innovációs diffúzió szerinte egy olyan folyamat, amely során a társadalom egy bizonyos szegmensében egy innováció ismertté válik. Ez függ az innováció jelentőségétől, a társadalom összetettségétől, szerkezetétől.

Az elmélet meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmélet alapja, hogy a terjedést egy kommunikációs folyamatnak kell tekinteni, ahol az újításra vonatkozó információk egy meghatározott csatornán keresztül terjednek szét bizonyos időtartamon belül a társadalomban. Ennek négy komponense van:

  • innováció jellege
  • kommunikációs csatorna
  • idő
  • társadalmi rendszer

A diffúziós elmélet komponensei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Innováció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez egy olyan tárgy, gondolat, vagy eszköz, amelyet az egyén újnak ítél. A diffúzió mértékét, és ütemét öt szempont határozza meg:

  • az előnye
  • a kompatibilitása
  • a komplexitása
  • a kipróbálhatósága és
  • a megfigyelhetősége.

Kommunikációs csatorna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyamat:

  • megismerés vagy az egyén találkozása az újítással
  • vélemény kialakulása az innovációról (elutasítás vagy befogadás)
  • értékelés.

Az idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rogers szerint a diffúziós folyamat egy S- görbével irható le. Kezdetben kevés a felhasználó (újító), majd nő a csatlakozók száma (korai többség), utána pedig megint csökkeni kezd az adaptálók száma (kései többség). A sort a kevésbé integráltak zárják, nekik az újításokkal szemben nagy lemaradásuk van. Azok profitálhatnak a legtöbbet az innovációból akik utolsóként adaptálják.

Társadalmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az innovációk adaptálásának folyamata egy közösségen belül zajlik, hiszen a korai adaptálók nélkül nincsen kései adaptáló, és fordítva. A diffúziós folyamatban a legfőbb kérdés, hogy mi lesz az egyén vagy a közösség döntése, ítélete az innovációról, amelyet meghozhat egyéni és kollektív szinten is.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]