Diane de Poitiers

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diane de Poitiers

Diane de Poitiers ([Saint-Vallier-sur-Rhône (vagy Étoile-sur-Rhône), Drôme megye, 1499. szeptember 3.Anet, Eure-et-Loir megye, 1566. április 25.) francia kurtizán, Saint-Vallier grófkisasszonya, Étampes hercegnője, Valentinois hercegnéje, II. Henrik francia király egyik szeretője volt. Hírnevét szépségének és a királyra gyakorolt befolyásának köszönheti.

Fiatalkora és házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Születési helye bizonytalan. Egyes történészek szerint Franciaország Vienne megyéjében, mások szerint Saint-Vallier faluban (Rhône-Alps régió, Drôme megye), a faluval azonos nevű kastélyban született, Jean de Poitiers-nek, Saint Vallier földesurának, Estoile vikomtjának († 1539) és Jeanne de Batarnay-nak legidősebb leányaként.

1515április 16-án, 15 éves korában Párizsban, az Hôtel des Bourbons-ban feleségül ment Louis de Brézéhez, Maulévrier grófjához, Normandia kegyurához (grand-sénéchal de Normandie), VII. Károly francia király unokájához (grand-veneur de France), aki I. Ferenc király udvarában szolgált. A házasság révén Diane de Poitiers elnyerte a Valentinois hercegnéje címet. Két leányuk született:

  • Françoise de Brézé (* 1518. január – † 1574), Maulévrier grófkisasszonya, Mauny és Sérignan bárónője, aki Braine-ben, a Saint-Yved apátságban van eltemetve. A leány 1538. január 19-én a párizsi Louvre palotakápolnájában feleségül ment Robert de la Marck-hoz, Bouillon hercegéhez, Braine és Maulévrier grófjához, akit Florenges urának is neveztek. Róbert herceg, Françoise férje 1558-ban mérgezés következtében halt meg.
  • Louise de Brézé (* 1521 – † 1577 január).

Louis de Brézé 1531. július 23-án halt meg Anet-ben, így Diane de Poitiers 31 évesen özvegységre jutott.

François Clouet festménye Diane de Poitiers-ről

Királyi kegyencnőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az özvegy Diane visszatért az udvarba. Néhány évvel férje halála után (1534 körül) szeretője lett a trónörökösnek, Henrik Orléans-i hercegnek, I. Ferenc király fiának, a későbbi II. Henrik királynak.

Bár Henrik – uralkodói kötelezettségeit megtartva – Medici Katalint vette feleségül, Diane de Poitiers egész életében mellette maradt, és a következő 25 évben nagy befolyást tudott gyakorolni a nála 20 évvel fiatalabb trónörökös, majd király életére. A hatalomban eleinte osztoznia kellett d’Étampes hercegnővel, I. Ferenc király szeretőjével. Az udvar két pártra szakadt, a két, egymást kölcsönösen gyűlölő kegyencnő rivalizálása több botrányos esetet robbantott ki.

Mihelyt II. Henrik francia királyként trónra lépett, Diane azonnal érvényesítette befolyását, és kíméletlenül elűzte az udvartól d’Étampes hercegnőt. Teljhatalmat szerzett, maga Katalin királyné is kénytelen volt eltűrni a kegyencnő felemelkedését. A király 1548-ban Valentinois hercegnőjének rangjára emelte Diane-t, aki fényes udvartartást szervezett maga köré. Az uralkodó az ő számára építtette a Loire mentén Chenonceau kastélyát, a korszak egyik legszebb építészeti alkotását. Meggyőződéses római katolikusként Diane a protestánsok erős elnyomására ösztökélte szeretőjét, a királyt.

Diane de Poitiers címere, három egybefont holdsarló

A rangos családból származó, intelligens, művelt és szenvedélyes asszony komoly tekintélyt és hatalmat szerzett magának. A király mellett nagy politikai jártasságot szerzett, számos hivatalos levelet együtt írtak, olykor közösen írták alá, Henri/Diana-ként. Ő volt „az agy a trón mögött”. Szintén ő irányította a királyi gyermekek taníttatását. Hihetetlenül magabiztosan viselkedett, Henrik iránt tanúsított lojalitásával a király egyik legmegbízhatóbb szövetségesévé tette önmagát. Az udvarban olyan jelentős pozíciót élvezett, hogy amikor II. Pál pápa az arany rózsát elküldte ajándékba az új királynőnek, nem feledkezett meg Poitiers grófnőről sem, ő egy igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot kapott.

A források szerint gyönyörű asszony volt, aki meg tudta őrizni szép alakját, fiatalos külsejét még ötvenes éveiben is. Ezt festményeken is megörökítettek. A nagy francia festőnek, François Clouet-nak csak két aláírt képét ismerjük, az egyik Diane-t ábrázolja. Ez a kép ülve, mezítelenül ábrázolja fürdőszobájában. A kor egy másik képén is látható [1]. Sok képen fedetlen felső testtel ábrázolják, de vannak olyan képei is, amik hagyományos pózokban ábrázolják. [2] [3] [4] [5] Minden kép mozgékony, vonzó nőt ábrázol.

Bukása a király halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1559 nyarán Henrik király leánya, Erzsébet hercegnő feleségül ment II. Fülöp spanyol királyhoz. Az esküvő alkalmából Henrik június 30-án lovagi tornát rendezett Párizsban, melyen maga is részt vett. Egy lándzsatörés során a szemén súlyosan megsebesült, és 1559. július 10-én szörnyű szenvedések után meghalt.

A király sebesülése és halála nyomán a kegyencnő, Diane hercegné hatalmas befolyása semmivé foszlott. Medici Katalin, mint Franciaország régense, hatalmát felhasználva megtiltotta Diane-nak, hogy meglátogassa a haldokló Henriket. Diane-t a király temetésére sem hívták meg. A temetést követően Katalin királyné rákényszerítette Diane-t, hogy mondjon le kedvelt (és pompás fekvésű) kastélyáról, Chenonceau-ról, cserébe Katalin kastélyáért, a Loire-parti Chaumont-ért. Diane innen családi hűbérbirtokára, Anet-be vonult vissza. Élete hátralévő részét itt töltötte, kényelemben, de teljes mellőzöttségben. 1566-ban halt meg, lovasbaleset következtében.

Utolsó kívánsága szerint leánya befejeztette az anet-i kastély mellé épített temetkezési kápolnát, hogy emléket állítson anyjának. A nagy francia forradalom idején Diane de Poitiers sírját meggyalázták, földi maradványait közös sírba vetették.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Levelezését 1866-ban, halálának 300. évfordulóján Georges Guiffrey adta ki.
  • Az 1956-ban forgatott Diane c. filmben Lana Turner személyesítette meg.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Diane de Poitiers témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]