Destiny’s Child

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Destiny's Child
Destiny's Child Group.jpg
Információk
Eredet USA Houston, Texas
Aktív évek 19972002
20042005
Műfaj R&B, Pop, Hiphop, Gospel
Kiadó Columbia Records
Kapcsolódó előadók Lil Wayne, Wyclef Jean
Tagok
Beyoncé Knowles (1990–2006)
Kelly Rowland (1990–2006)
Michelle Williams (2000–2006)
Korábbi tagok
LaTavia Roberson (1990–2000)
LeToya Luckett (1993–2000)
Farrah Franklin (2000)

A Destiny's Child weboldala

A Destiny's Child Grammy-díjas amerikai R&B lányegyüttes.

Az együttesnek végleges felállásban három tagja volt, ezek név szerint: Beyoncé Knowles, Kelly Rowland és Michelle Williams.

A World Music Awards szerint a Destiny's Child volt minden idők legtöbb lemezét eladó női zenekara.[1][2] A csapat eddig összesítve 60 millió albumot és kislemezt adott el világszerte.[3] Az amerikai Billboard magazin szerint ők voltak a valaha volt harmadik legnagyobb trió.[4]

Karriertörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990–1997: Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négyes felállásban indultak 1990-ben, ekkor a két alapító tag, Beyoncé Knowles, és LaTavia Robertson mindössze 9 évesek voltak. 1992-ben csatlakozott Beyoncé családi barátja, Kelly Rowland, majd egy évvel később Beyoncé padtársa LeToya Luckett. Első komoly szereplésük a Star Search vetélkedő volt, amelyet elvesztettek. A vetélkedő után Beyoncé apja, Mathew Knowles otthagyta munkáját, hogy saját kezébe vegye az zenekar menedzselését. A szigorú apa a csapattagoknak kemény edzéstáborokat rendezett, próbáikat pedig Beyoncé édesanyjának hajszalonjában tartották. A csapat eredeti neve Girl's Thyme volt amelyet 1993-ban változtattak Destiny's Childra. 1993-97 között helyi rendezvényeken, valamint felvezető zenekarként különböző r&b előadók koncertjein léptek fel. Végül 97-ben a Columbia Records szerződést ajánlott nekik. A lányok a Killing Time című dallal debütáltak, ami az 1997-es Men In Black című mozifilm soundtrack albumán kapott helyet.

1998-2000 Első stúdióalbum, rögös út a világhírnévig (személycserék)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Destiny's Child előadja a "Say My Name" című dalt.

Első nagylemezüket 1998 februárjában adták ki, Destiny's Child néven. Az albumról elsőként megjelent kislemez a No, No, No egészen listavezető helyig jutott a Billboard "Hot R&B/Hip-Hop" charton. A dal több mint 1 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban. A nagylemezről még két kevésbé sikeres felvételt adtak ki Get On The Bus, valamint With Me Part 1 címmel. Ezek nem tudták reprodukálni az előző kislemez sikereit. A Destiny's Child album több mint egymillió példányban kelt el, és ezzel platina minősítést szerzett az USA-ban.[5]

Második nagylemezük 1999-ben kiadott The Writing’s on the Wall jelentette az igazi áttörést a csapat számára. A felvételen olyan producerek működtek közre mint, Kevin "She'kspere" Briggs, Rodney Jerkins, Dwayne Wiggins, Chad Elliot, Daryl Simmons és Missy Elliott. Habár az album nem nyitott csúcspozícióban a Billboard 200-as listáján csak a hatodik helyen, kereskedelmileg hosszútávon kiválóan szerepelt. Napjainkig Amerikában több mint 6 millió példányt adtak el a lemezből. Az albumról megjelent Bills, Bills, Bills kislemez egészen az első helyig jutott a Billboard Hot 100 listán. Ez volt a csapat első listavezető dala, amelyet a továbbiakban még négy követett. Az albumról további három maxilemez jelent meg. Köztük a világhírnevet jelentő Say My Name című felvétel, amely mindemellett két Grammy-díjat is jelentett a lányoknak. Sikereik ellenére a csapatot több belső konfliktus feszítette. LaTavia és LeToya 2000-ben elhagyták a csapatot, és perbe fogták Mathew Knowlest. A lányokat viszont hamarosan két új énekes Michelle Williams, illetve Farah Franklin váltotta fel, azonban Franklin néhány hónap után szintén kivált a zenekarból, amely ezek után mint trió folytatta tovább.[6]

2001-2002 Survivor album, a csapat először feloszlik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a Destiny's Child kiadta harmadik stúdióalbumát amely a Survivor címet kapta. Az felvétel az amerikai Billboard 200-as albumeladási listán rögtön az első helyen nyitott, 663 000 eladott példánnyal. A Survivorból napjainkig több mint 10 millió példány kelt el világszerte, ennek mintegy 40%-a az USA-ban. Az albumról három világsikerű szám jelent meg: elsőként a Charlie angyalai betétdalaként ismert Independent Woman Part 1, amelyet a Survivor valamint a Bootilicious felvételek követtek. Mindhárom dal egészen az első helyig jutott az Egyesült Királyságban, illetve top 3-ba került az Amerikai Egyesült Államokban is. A 2001-es Grammy-díjátadón az együttes ismét megkapta a "Legjobb R&B-dal együttestől" díjat, a Survivor dalért. Még ugyanebben az évben megjelent karácsonyi nagylemezük is melynek az 8 Days of Christmas címet adták. Ezek után 2002-ben a csapat bejelentette egy időre feloszlanak, hogy a a tagok szólókarrierbe kezdhessenek.[7] Michelle Williams kiadta első gospel albumát, Heart to Yours címmel, Kelly Rowland r&b valamint rock elemeket tartalmazó szólóprojektjét a Simply Deepet, végül 2003-ban megjelent Beyoncé Knowles első albuma a Dangerously in Love is.

A Destiny's Child csillaga a Hollywoodi hírességek sétányán.

2004-2005 Destiny Fulfilled album, a tagok szólókarrierbe kezdenek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két év szünet után 2004-ben megjelent utolsó nagylemezük Destiny Fullfield néven. A felvétel több mint három millió példányban kelt el csak az Egyesült Államokban. 2005-ben a lányok világkörüli turnéra indultak, melynek a Destiny Fulfilled... And Lovin' It nevet adták. 2005. június 12-én a turné utolsó barcelonai állomásán bejelentették, hogy nem rendeznek több közös fellépést, hanem ezentúl mindenki a maga útját fogja járni, legyen az zenei, színházi, televíziós vagy filmkarrier.[8] Az együttes 2005-ben még kiadott egy válogatás albumot, amelyen szerepel eddigi utolsó közös felvételük a "Stand Up For Love" is.

2013 Superbowl fellépés és új album Love Songs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013. január 12-én a Destiny's Child hivatalos Facebook oldalán bejelentették, hogy a csapat ismét egyesül egy fellépés erejéig a 2013-as Superbowl sportesemény szünetében. Ezzel a fellépéssel együtt a banda egy új albumot és kislemezt is megjelentet "Love Songs", illetve "Nuclear" címmel.[9]

Közvéleményben kialakult kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Destiny's Childot Paul Flynn a Guardian riportere a hatvanas évek híres lánycsapatához a The Supremeshez hasonlította, Beyoncét pedig az együttes vezető énekesnőjéhez Diana Rosshoz.[10] Lola Ogunnaike a The New York Times újságírója szerint, a Destiny's Child csak a kezdete volt Beyoncé már szinte szükségszerű szólókarrierjének.[11]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1998: Destiny's Child
  • 1999: The Writing's on the Wall
  • 2001: Survivor
  • 2001: 8 Days Of Christmas
  • 2004: Destiny Fulfilled

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Destiny’s Child témájú médiaállományokat.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Destiny's World Domination." Yahoo News Retrieved December 28, 2006
  2. "Destiny’s Child Ruled at World Music Awards". Softpedia. Retrieved December 28, 2006
  3. Billboard Online újság, 30. oldal - összes eladás. (Hozzáférés: 2012. március 4.)
  4. Greatest Trios of All Time
  5. Destiny's Child története, Allmusic.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  6. Destiny's Child története, mtv.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  7. Destiny's Child biográfia, musictrax.net (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  8. Destiny's Child feloszlik, mtv.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 11.)
  9. Destiny's Child egyesül a 2013-as Superbowl-on, illetve új albumot jelentet meg.. (Hozzáférés: 2013. január 12.)
  10. Destiny's Child-The Supremes analógia, guardian.co.uk (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 14.)
  11. Beyoncé és a Destiny's Child, nytimes.com (cikk angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. február 14.)