Dessewffy Marcel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessewffy Marcel
Dessewffy Marcel.jpg
Dessewffy Marcel (1813–1886). Biczó Géza rajza.
Született 1813. március 14.
Bűdszentmihály
Elhunyt 1886. február 27. (72 évesen)
Fót
Foglalkozása jogász, író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Marcel témájú médiaállományokat.

Cserneki és tarkeői gróf Dessewffy Marcel (Bűdszentmihály, 1813. március 14.Fót, 1886. február 27.) magyar jogász.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gróf Dessewffy József és gróf Sztáray Eleonóra fia, gróf Dessewffy Emil, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bátyja volt. Nevelőktől nyerte a szülői háznál a középiskolai tárgyakban kiképzését; az európai műveltségű atyja különösen súlyt fektetett a classikus és modern európai nyelvek elsajátítására s aesthetikai érzékének fejlesztésére. Dessewffy Marcel gróf kiváló zenei tehetségnek bizonyult, a nyelvek elsajátításában pedig ritka emlékező tehetséggel birt; hetven éves korában is egész részleteket elmondott Homéroszból, Horatiusból, Goethéből, Petrarcából vagy Jean Racine-ből egyaránt. A jogot Kassán elvégezvén, Pesten a curiánál ügyvédi oklevet szerzett, de sohasem volt szándékában ügyvédi gyakorlatot folytatni. A közszolgálat sem felelt meg eszményi hajlamainak és erősen kifejlett függetlenségi érzetének. Társadalmi kérdésekben korán adott kifejezést radikális eszméinek; ez azonban atyjának nem volt inyére; azért elküldte őt közigazgatási gyakorlatra Fiuméba, rokonuk gr. Vécsey gubernátor mellé. Marcel gróf nem engedte magát az ő eszményi világában háborgattatni; ő az egész emberi nem boldogulásának utait kutatva, összes munkásságát az örök béke s létesülésének ethikai s politikai feltételei vették igénybe. Minden nyilvános szereplésről lemondva a nyugodt contemplatio magányába vonult, hogy emberboldogító ideáit annál háborítatlanabbul érlelhesse.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nehány szó a közönséghez a hitel, taglalat és világ ügyében. Kassa, 1832. (Gr. D. Aurél és Emillel együtt. Ugyanaz németűl Pest, 1833.)
  • Der politisch-sociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. Wien. 1851. (2. kiadás. U. ott, 1860.)
  • Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens. Pesth, 1861.

Kéziratban maradt nagy műve, utolsó huszonöt életévének munkája, a világbéke biztosításának intézményes kellékeit birálja; ebből mutatványokat közölt az Ország-Világ 1885. és 1886-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]