Dessewffy Aurél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessewffy Aurél
Dessewffy Aurél 1808-1842.jpg
Született 1808. július 27.
Nagymihály
Elhunyt 1842. február 9. (33 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus

Cserneki és tarkeői gróf Dessewffy Aurél (Nagymihály, 1808. július 27.Pest, 1842. február 9.) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja. A reformkor szereplője, a Fontolva Haladók újkonzervatív pártjának létrehozója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dessewffy József gróf és Sztáray Eleonóra fia volt. Atyja, ki klasszikus műveltséggel bírt, kiváló gondot fordított fiának magyar szellemben való nevelésére, de emellett a görög nyelvre is oktatta, úgy, hogy az már tíz éves korában Homérosz Iliaszának első könyvét fejből tudta elmondani. Édesanyja, ki szintén nagy műveltségű nő volt, a francia s olasz nyelvre oktatta, s ő irányozta a házi nevelő (Józsa Zsigmond) teendőit és feladatát. 1823-ban lépett először nyilvános iskolába Kassán mint elsőéves filozófus. Az író és státusférfiú kifejtésére sokat hatott az atyai ház; ott gyülekeztek gyakran a fejlődő magyar irodalom és politikai élet bajnokai; ott ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, aki nagy hatást gyakorolt a fiatal Dessewffy Aurélre. Kassán mindinkább belemélyedt a tudományokba; a német nyelvet magánszorgalomból tanulta meg és az európai jogtudósok és államférfiak munkáit olvasgatta.

Az 1825 szeptemberében egybehívott korszakalkotó országgyűlésre a Szabolcs megye követeként szolgáló édesapja magával vitte Pozsonyba. Itt kezdődött baráti összeköttetése gróf Széchenyi Istvánnal, báró Wesselényi Miklóssal, valamint az Esterházy és Károlyi családokkal. 1826-ban hagyta el Pozsonyt, és tanulmányainak befejezése végett ismét Kassára ment, hol iskoláit 1827 augusztusában végezte el, mire atyja joggyakorlatra Pestre küldte Teleki József grófhoz; jurátusnak Bartal György mellé esküdött fel, a nádor pedig Pest megye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezte ki.

1828 végén Reviczky Ádám maga mellé vette fogalmazó gyakornoknak az udvari kancelláriához Bécsbe. Mint maga írja, a bécsi világot minden ágazatában és minden módon élvezte. Az 1830-as országgyűlésre Reviczky kancellár magával vitte Pozsonyba s a király fogalmazóvá nevezte ki. Az országgyűlés alatt német naplót írt a király számára, és politikai cikkeket is írt. Mindemellett folyvást tanult és művelte magát. Éjjelente ifjú társaival mulatott, és komoly problémákba keveredett. Nők miatt két párbaja is volt; miután „adósságokba igen elmerült és az idegenekkel való társalgás miatt is sok kellemetlensége volt”, 1832-ben otthagyta Bécset és Budára költözött, ahol helytartósági titoknoknak nevezték ki. Ugyanazon évben követnek jelölte magát Zemplén megyében, de Kossuth Lajossal szemben alulmaradt; de azért 1833-ban megjelent a felsőházban, és részt vett a vallási ügyek vitájában. E politikai szereplés mellett részt vett a Magyar Tudományos Akadémia ülésein és tagja lett a magyar színházi választmánynak.

Az 1838-as pesti árvíz után mint a segélyező bizottmány tagja, nagy tevékenységet fejtett ki a főváros nyomorának enyhítésénél, Pest városa ezért díszpolgárává választotta. Kevésbé népszerű volt politikai szereplése Pest megye közgyűlésein. Az 1839–40-es országgyűlésre Sárosban versenyzett a követségért, de ismét megbukott. Így a főrendekhez ment szónokolni s 1839. december 30-án szólalt fel először a reversálisok ügyében, midőn liberális álláspontja diadalra jutott. A kormány igyekezett szolgálatait megjutalmazni s Metternich herceg kinevezte a büntetőtörvénykönyv kidolgozására alakított bizottság tagjává s a külföldi börtönrendszerek tanulmányozása végett nagyobb tanulmányútra küldte. Ekkor különösen Anglia alkotmányával és társadalmi viszonyaival ismerkedett meg. Párizsban találkozott Thierssel és meglátogatta Heinrich Heinét. Távolléte alatt a magyar közéletben nagy tényező, a sajtó szabadabb mozgása támadt. 1841. január 1-jén jelent meg Kossuth Pesti Hírlapjának első száma; a lapvezér csaknem börtönéből lépett a szerkesztői hivatalba s a lap csakhamar jelentős politikai tényezővé vált.

Dessewffy hazajötte után egész erővel akart sorompóba lépni a sajtóban szerinte felmerült téveszmék ellen és hasonló fegyverrel, a sajtó útján, szándékozott megküzdeni. 1841 közepén megszerezte a Világ című lapot, melyet pártja közlönyévé tett. Cikkeit a toll könnyűsége, a stílus melegsége, egyszerű s mégis erőteljes szépsége, a nyelv hatalma jellemzik. E tekintetben első volt a magyar irodalomban és kortársai magyar Juniusnak nevezték el. Rengeteg munkája miatt egészségi állapota megromlott, betegeskedés után hunyt el 1842. február 9-én. Kossuth, legnagyobb ellenfele, a Pesti Hírlapban így irt ezen gyászesetről:

„Mennyi ész, akarat, tettvágy, mily lángoló érzelem, mennyi remények s mi fényes jövendő voltak e névhez csatolva s néhány napi láz s vége mindennek."

A Magyar Tudományos Akadémia 1833. november 15. levelező tagjává választotta, a Kisfaludy-társaságnak 1836. november 12. lett alapító tagjává. Toldy Ferenc gyászbeszédet és Császár Ferenc emlékbeszédet tartott fölötte 1842. február 14. a Magyar Tudományos Akadémiában.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dessewffy Aurél

1. Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében. Kassa, 1832. (A cimlapon a három testvér: Aurél, Marczel és Emil vannak szerzőkül megnevezve; a munka azonban Aurélé, ki a munkát, mely védő irat volt atyja mellett, testvéreivel csak megbeszélte. Ugyanez németűl is: Pest, 1833.)

2. X. Y. Z. könyv. Pest, 1841. (Politikai cikkeinek gyűjteménye. Németül: Aus den Papieren des Grafen A. D. u. ott, 1843. II. kötete.)

3. Nehány nevezetesebb darab gr. D. A.-nak hátrahagyott eredeti magyar munkáiból és országgyűlési beszédeiből. Összeszedte gróf Dessewffy Emil. U. ott, 1843. Németűl: Aus den Papieren des Grafen A. D. I. kötete. (U. ott, 1843.)

4. Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Sajtó alá rendezte, életrajzzal és jegyzetekkel kisérte Ferenczy József. Bpest, 1887. arck. (I. Publicistai dolgozatok. II. Országgyűlési munkálatok. III. Országgyűlési beszédek. IV. Vegyes dolgozatok. Levelezés, önéletrajzi adatok, végrendelet sat. V. Ifjukori dolgozatok. Ism. Bud. Hirlap 51., Nemzet 67. 183. 186., P. Napló 83., Főv. Lapok 50. sz. Századok, Egyet. Philol. Közlöny.)

Első irodalmi kísérletei az atyja által Kassán alapított Felső-Magyarországi Minerva című folyóirat első évfolyamában (1825.) keresztnevének egy-egy betűje alatt jelentek meg; ezek főleg esztétikai tartalmú eredeti dolgozatok, francia s angol fordítások voltak; irt egy cikket a Gemeinnützige Blätterbe (1828. Rennpferde) is. Költői dolgozatai is vannak e korból, de saját vallomása szerint átlátta, hogy költőnek nem született. Az 1825. országgyűlés alatt naplót irt az eseményekről, lapot szerkesztett saját maga számára s beszédeket irt a gyöngébb országgyűlési tagoknak, sőt Pálfi Ferdinánd rávette, hogy Henry Wellesley (kesőbb lord Cowley) számára angol nyelven naplót írjon, mi miatt később sok kellemetlensége volt. Ezután irt több politikai cikket és egy értekezést az Edinburg-Review számára. 1833-tól kedzve részt vett az akadémia üléseiben és munkálataiban; ő nyújtotta be Kazinczy hátrahagyott kéziratait s bírálta Petrichevich Horváth Lázár Byron-fordítását; több cikket irt a Társalkodóba (1833. 41. sz. Két szó a budapesti állandó híd dolgában, D. A. aláírással, 1834. 72. sz. Játékszín építéséről, 1835. Két Auróra) s a francia lapokba. Az Árvizkönyvben (III. 1839.) van A magyar nyelv és előkelőink nevelési rendszere c. értekezése. Széchenyi Üdvlevele (Pest, 1843.) című munkája végén jelent meg: A magyar nyelv és ellenzői c. töredék dolgozata. A Világban X. Y. Z. jegyek alatt irt rendesen, többi közt: Hires utazók Pesten (1841. 70. sz.). Az 1839–40. országgyűlésen tartott nevezetesebb beszédei részben a Főrendi naplóban jelentek meg.

Levelei: anyjához Pest, 1842. jan. 25. (Gemeinnützige Blätter 1842. 11. sz.), Széchenyi István grófhoz, Buda, 1834. szept. 7. (Pesti Napló 1873. 175. sz.)

Arcképei: Eybltől kőnyomatban 1842-ben és Barabás festménye után Passini által készült rézmetszet, mely névaláírási hasonmással megjelent a Koszorú gróf Dessewffy Aurél emlékének (Pest, 1857.) c. munka s Összes művei mellett.

Olajfestésű arcképe a Magyar Tudományos Akadémia képes termében.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]