Dermatoglyphia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bőrlécrendszertan vagy dermatoglífia (dermatoglyphia) az a tudományág, amely a tenyéren és a talpon található redőkkel és bőrlécekkel foglalkozik.A dermatoglífia egy műszó, melyet a new orlaens-i Tulane egyetem professzora H. Cummins alkotott meg a derma=bőr és glyphe=véset, rajzolat szavakból, amit magyarra leginkább bőrrajzolatként lehetne fordítani. A magyar szakemberek mégis inkább a németből tükörfordítással átvett bőrlécrendszer (Hautleistensystem) szót használják.

Bőrlécrendszer az állatvilágban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőrlécrendszer a majmokra éppúgy jellemző mint az emberre, sőt még néhány más állatnál is megtalálható, erszényeseknél (például a koalánál) és a rovarevő emlősök között (pl.: sün). Érdekesség, hogy az ember bőrlécrendszere kevésbé differenciált mint az óvilági majmoknak, leginkább a cerkóffélékéhez hasonlít.

Bőrlécrendszer szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőrlécrendszer funkciójának kiderítésében a legnagyobb segítségünkre a dél-amerikai majmok voltak, nekik ugyanis nemcsak a végtagjaikon, hanem a farkuk belső oldalán is - mely szőrtelen - található bőrlécrendszer. Tehát a bőrlécrendszernek mint kapaszkodást segítő súrlódó bőrfelületnek van szerepe a majmok életében. Ez árulkodik őseink korai életmódjáról is, igaz mi már kissé kevesebbet mászkálunk a fákon mint elődeink.

A bőrlécrendszer kialakulása és jellegeinek öröklődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bőrlécek (papillarisok) kialakulása már az embrionális élet 3-4. hónapjában elkezdődik, először az ujjbegyeken, majd a tenyéren és végül a talpon.

Elsőként párnaszerű kiemelkedések alakulnak ki a kéz tenyéri és a láb talpi felszínén, valamint az ujjbegyeken. Ezután jönnek létre az irhában a verejtékmirigyek, majd ezek alakítják ki a bőr felszínén kiemelkedő bőrléceket, amelyek a végleges formájukat a 6-7. hónapban érik el. Ettől az időponttól kezdve a bőrlécrendszeri jellegek milyensége nem, csak a bőrlécek vastagsága és a rajzolat nagysága változik, a kéz növekedésének befejeződéséig. Ezért használhatók az ujjlenyomatok a személyazonosításra.

A bőrlécrendszeri jellegeket többen is tanulmányozták, Sir Francis Galton, Sarah Holt, Kristine Bonnevie, stb. Kristine Bonnevie az 1920-as években kimutatta, hogy az ujjbegyi rajzolatok kialakulása olyan bonyolult folyamat, amelyben 3 egymástól független tényező hatása állapítható meg. Ezek közül az első a rajzolatot alkotó bőrlécek számával, a második a rajzolat szélességi-magassági arányával, a harmadik pedig a rajzolat csavarodási tendenciájával kapcsolatos. A bőrlécek számában is három egymástól független hatás érvényesül:

a V faktor az embrió ujjbegyi párnáit fedő bőr vastagságát, az R faktor a kéz radiális (orsócsonti) oldalán lévő 2. és 3. ujj begyének, az U faktor pedig az ulnáris (singcsonti) helyzetű 4. és 5. ujj begyének párnázottságát befolyásolja. Más kutatók is megállapították, hogy a bőrlécrendszeri jellegek öröklődése bonyolult, sok tényező befolyásolja, ezért ma még nem lehet az öröklésmenetet pontosan meghatározni, csak az örökletes hatások léte állapítható meg.Bonnevie megkísérelte ennek a nagyságát számszerűen is kifejezni. Rokonságban nem lévők, testvérek, valamint egy- és kétpetéjű ikrek esetében számolta ki az ujjbegyi rajzolatokat alkotó bőrlécek korreláiós együtthatóját. Ennek az 'r' betűvel jelölt együtthatónak az értéke 0 és 1 között változhat (a magasabb szám nyilván nagyobb hasonlóságot, szorosabb függőséget jelöl):

  • rokonságban nem lévőknél r=-0.270
  • testvéreknél r=+0.595
  • kétpetéjű ikreknél r=+0.535
  • egypetéjű ikreknél r=+0.924

Ebből is látható, hogy még az egypetéjű ikrek sem hasonlítanak mindenben egymásra, hiszen az ujjlenyomataik között is van némi eltérés.

Bőrlécrendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ujjbegyi rajzolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajzolatok típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ujjbegyi rajzolatoknál 3 alapvető típust különböztetünk meg,az ívet,a hurkot és az örvényt. Az ívroajzolatok esetében kétféle típus van: az egyszerű ív, melynek nincs trirádiusza, és a tornyos ív aminek egy fordított trirádiusa van, melynek disztális vége vakon végződik. Az egyszerő ív jele: A, az angol arch=ív szóból, a tornyos ív jele: T, az angol tented arch=sátras ív rövidítése.

A hurokrajzolatok 1 valódi trirádius-szal rendelkeznek.A hurkok lehetnek radiálisak (jele:R) vagy ulnárisak (jele:U). A rajzolatot alkotó bőrlécek az ujj radiális vagy ulnáris oldaláról kiindulva ugyanoda kanyarodnak vissza.Ahol visszafordulnak ott található a trirádius.

Az örvényrajzolatoknak több típusa is létezik, jellemzően 2 valódi trirádiusuk van. Az örvények (jele:W=whirl) egymástól nagyságukban, alakjukban, a közepüket alkotó bőrlécek formájában,a trirádiusok helyzetében és a rajzolatot alkotó bőrlécek lefutásában különbözhetnek.

Továbbá vannak még az összetett rajzolatok, melyeknek kettőnél több triradiusa van, ezek sokféle variációja előfordulhat (ikerhurkok,örvény és hurok,ív és hurok stb.).

Mintázatok előfordulási valószínűsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ujjbegyi rajzolatok előfordulási gyakoriságában jellemző tendenciák figyelhetők meg. Ilyen például az, hogy a mongolidoknál viszonylag nagy az örvények előfordulási valószínűsége, míg az europidoknál kisebb.A különböző rajzolatok előfordulási gyakorisága is eltérő, más ujjanként és más a tíz ujjon összesen. Az europidoknál például a legnagyobb az ulnáris hurkok gyakorisága (50~60%), majd az örvények következnek (30~40%), a radiális hurok, az ív és a tornyos ív gyakorisága pedig általában igen alacsony (1~3%). Az örvények leggyakrabban a gyűrűs- és a hüvelykujjon fordulnak elő. Az ulnáris hurok gyakorisága kisujjon a legmagasabb, itt csak elvétve található más rajzolat, de - a mutatóujj kivételével - a többi ujjon is gyakori. A radiális hurkok főleg a mutatóujjon találhatók, de ott viszonylag gyakran. Ívrajzolatok minden ujjon megtalálhatók, de - a mutatóujj kivételével - csak ritkán. A tornyos ívek viszont szinte csak a mutató- és középső ujjon fordulnak elő, de ott is csak elvétve. Ezenfelül jellegzetes különbség van a két kéz, valamint a férfiak és a nők kezei között is. A jobb kézen például nagyobb az örvények és kisebb az ulnáris hurkok gyakorisága, a balon pedig fordítva. Ugyanez a helyzet a férfiak és nők esetében is, tehát a férfiaknál több örvény és kevesebb ulnáris hurok található, mint a nőknél.

Interdigitális területek redői és mintázatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Interdigitális triradiusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tenyér disztális részén, a 2-5. ujjak alatt általában 4 ún. interdigitális triradius található, amelyek jelölése az ulnáris oldaltól kiindulva: d, c, b és a. Ha mellettük még további ún. járulékos (akcessorikus) triradius is van, akkor ezek jelölése: d',c',b' és a'. A csukló feletti ún. axialis triradius jelölése:t. Ha az ulnáris tenyéri párnán(hypothenar) rajzolat, akkor több t, vagy distalisabban elhelyezkedő axialis triradius jelenik meg, ezek az alábbiak lehetnek:

  • t = a tenyér közepe táján található
  • t' = a t és a normális t axialis triradius között
  • t"' = distalisan található a proximalis harántredő felett
  • tb(border) = a tenyér ulnaris széléhez közel jelenik meg, egyes esetekben nem is található meg,csak a rajzolatból lehet kikövetkeztetni

Ha két szomszédos triradius közül csak az egy jelenik meg köztes helyzetben (zygodactylias), akkor annak a jelölése: ab, bc, cd. Az interdigitális és az axialis triradiusból indulnak ki az un. tenyéri fővonalak: D, C, B, A és T. Az előzőeknél (D-A) a triradiusból proximalisan, az utóbbinál (T) pedig disztálisan kiinduló bőrléc a fővonal. A normálistól eltérő fővonalakkét fő típusa van. Az egyik ha a fővonal csak egy rövid szakaszként jelentkezik, jele: X. A másik, ha hiányzik a triradius, ilyenkor fővonal sincs, jele: O (open field).

Ezek segítségével megállapítható a tenyér fővonal-képlete. A fővonal-jelző pedig az A és a D fővonal összege, de itt a tenyér proximo-ulnaris szélét 1-6-ig, disztális szélét pedig 1-9-ig jelöljük.

Interdigitális párnák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tenyére 6 párna található. Az interdigitális párnák, jelük: I,II,III,IV vagy I1, I2, I3 I4, és a thenar illetve a hypothenar. Az elemzésnél a thenartól az I1 terület nehezen választható el, ezért inkább oda sorolják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • dr. Gyenis Gyula - Kezünk titkai c. könyve