Demokrácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Demokrata szócikkből átirányítva)

A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző.

A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. A döntéshozatal módja lehet közvetlen és közvetett. Az érvényes döntést a többségi szavazatokkal vagy közös megegyezéssel hozzák az alapszabály (alkotmány, statútum, charta, szokásjog) szerint. Az alapszabályban szintén meghatározzák a hatalom megosztást, vagyis a különböző szintű döntéshozók hatáskörét és a hatalmi ágak szétválasztását. A döntés joga lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. A hatalmi ágak szétválasztása a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés egyik fontos biztosítéka. Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia.

Tartalomjegyzék

Osztályozás a döntéshozatalban résztvevők szerint[szerkesztés]

Közvetlen demokrácia[szerkesztés]

Direkt vagy közvetlen részvételen alapuló demokráciában a közösség minden tagja személyesen részt vehet a közügyek közvetlen eldöntésében. Ennek gyakorlásához szükséges egy népgyűlés (egy kis létszámú tevékeny közösség), vagy a népszavazás jogintézménye.

Félig-közvetlen demokrácia[szerkesztés]

A népszavazás, a népi kezdeményezés tehát a közvetlen demokrácia intézményeinek használata gyakori, ezért a képviselőknek és a végrehajtó hatalomnak ehhez kell alkalmazkodniuk. Népi kezdeményezés útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni, és kizárólagosan népszavazással a szövetségi alkotmányt is lehet módosítani. A polgárok élhetnek vétójogukkal, beadvány formájában, hogy megakadályozzák a törvény hatályba lépését. Szintén élhetnek jogalkotási és alkotmánymódosítási kezdeményezési jogukkal, beadvány formájában. A törvényalkotók és a kérelmezők képviselői kötelesek megtárgyalni az érvényesen beadott folyamodványt, mely tartalmazza a polgárok szükséges számú aláírását. Eredményes tárgyalás esetén a beadványt beépítik a jogszabályokba. Ha nincs köztük egyetértés a témával kapcsolatban, akkor kötelesek népszavazást kiírni. A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező. Nincsenek részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök, amellyel a népszavazást megakadályozhatnák.

Képviseleti demokrácia[szerkesztés]

Közvetett , képviseleti, parlamentáris és konszociális demokrácia esetén a nép által közvetlen vagy közvetve választott képviselők hozzák meg bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseiket, melyeket az alapszabály (alkotmány, törvény, szerződés) behatárol. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. Alapjában véve többségi és/vagy arányos választási rendszerben történik a képviselők választása. A képviseleti demokrácia működését elősegíti a képviselő-testület által évente legalább egyszer megtartott közmeghallgatás, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek; továbbá a szintén a helyi önkormányzatokhoz fűződő lakossági fórumok, amelyek a lakosság, a civilszervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. A képviselő-testület intézménye a helyi önkormányzat vagy a parlament, megnevezésük köztársaságonként különbözhet.A nép vagy a képviselő-testület által választott képviseleti demokrácia további képviselői a településnek, a térségnek első tisztviselője, a miniszterelnök és a köztársaság elnöke.

Osztályozás a döntés jogának felosztása szerint[szerkesztés]

Alulról felépülő hatáskör[szerkesztés]

Minden a közösséget érintő döntés a lehető legalacsonyabb szinten születik. Ebben a rendszerben a nagyobb közösség (térség) nem veheti át azokat a feladatokat, melyeket egy kisebb közösség (település) is megvalósíthat, ha csak tételesen ezeket nem utalták a nagyobb közösség hatáskörébe. Ennek elengedhetetlen feltétel a kisebb közösségek magas fokú pénzügyi függetlensége. Pénzügyi függetlenséget a közpénzek (adó, illeték) nagy részének a helyi közösségnél való maradása biztosítja.

Autonóm terület hatásköre[szerkesztés]

Az autonóm terület lényege a hatalommegosztást, mely révén a térség kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap a saját ügyeinek irányítására. Így a térség kormányzata szélesebb hatáskörével rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonlítható közigazgatási területe az államnak. Helyben marad az általuk befizetett közpénz jelentős részét, vagyis megtörténik a hatalomnak egyedi lebontása. A különleges jogállást az alkotmány, törvény vagy statútum biztosíthatja.

Részben lebontott hatáskör[szerkesztés]

A konszociális demokrácia (konszociációs, társulásos, csoportarányos, érdekcsoportos demokrácia) a képviseleti demokrácia egyik típusa, amely különböző társadalmi csoportok képviseletén alapul. A képviselői megbízatások a jelentős társadalmi csoportokat hivatottak létszámarányosan képviselni, ami így sokat segít a társadalmi feszültségek csökkentésében. Kétkamarás a törvényhozás, melyek hasonló hatáskörrel bírnak. Területi alapú képviselettel rendelkezik a törvényhozás egyik kamarája. A nagytérségek önkormányzatai nagyrészt önálló forrásokkal rendelkeznek feladataik ellátásához.

Központosított hatáskör[szerkesztés]

A közügyek eldöntésében és a közpénzek felhasználásában széles hatáskörrel rendelkezik a köztársaság központi képviselete vagy annak a végrehajtó szerve, vagyis a törvényalkotáson kívül rendelkezik a közpénz nagy részének a felhasználásával és a közintézmények működtetése felett. A térségekben és a településeken működő intézményeket főleg kormányzati megbízottak irányítják. Legjellegzetesebben ez a „nemzetállamokban” használatos rendszer, ahol a térségi és etnikai különbségek nem jelennek meg a pártok politikájában. Nincsenek a központi hatalomtól független autonóm nemzeti és/vagy területi egységek. Nem normatív állami támogatásokról és fejlesztésekről a végrehajtó hatalom dönt. Jobb esetben a koalíciós kritériumok alapján, rosszabb esetben személyes ismeretségek alapján, a legrosszabb esetben korrupció alapján születnének a döntések. Ezért döntéseikből legtöbbször kimarad a területek közötti esélyegyenlőség megteremtése. Szinte minden jelentősebb beruházást, munkahelyteremtést a fővárosba illetve a hatalmon lévők által lakott területekre irányul.

Osztályozás a döntéshozatali eljárás szerint[szerkesztés]

Megegyezésen alapuló[szerkesztés]

A megegyezéses , konszenzusos (konszenzusorientált) demokráciában közmegegyezésen alapuló, a harmóniára törekvő, nagy társadalmi egyetértés alapján, a különböző csoportok együttműködésével hozzák meg a döntésüket, így megelőzik a későbbi ellentéteket. Elismeri az államalakulaton belüli népcsoportok és/vagy térségek közötti különbségeket és az egyéni jogokon túl közösségi jogokat biztosít. Csökkenti az egyes térségek közötti gazdasági különbséget. Lehetővé teszik a kulturális közösségek fennmaradását, a közösségek egymás mellett élését és a kisebbségek autonómiáját. Hátrányt csökkentő intézkedéseket vezetnek be, vagyis arányosan osztják el a forrásokat, közszolgálati munkahelyeket, képviseleti megbízásokat, és a kisebbségnek vétójoga van, amennyiben úgy érzi, valamely döntés hátrányosan érintené. Egy olyan politikai rendszer keretein belül működik, amely korlátozza a többség hatalmát és egyeztetésre kényszeríti őket a kisebbségbe szorultakkal.

Többségi döntésen alapuló[szerkesztés]

A többség vagy a minősített többség hozza meg a döntését, vagyis ez a többség diktatúrája, így némely döntés kirekesztő, ami ellentéteket gerjeszt. A többségi döntéseket, az egyéni szabadságot védő alkotmányos jogok korlátozzák. Ez a "nemzetállamokban" használatos rendszer, amely egyenlő személyiségi jogokat biztosít, azonban megtagad mindenféle etnikai alapú önigazgatási jogot. Az állampolgárok egyetlen nagy közösséget alkotnak, és egy sorson osztoznak. A hivatalos nyelv és kultúra nem teszi lehetővé, hogy etnikai csoportok létezzenek, és az ilyen köztársaságban nagyarányú a beolvadás.

Osztályozás a működési szabályok értékrendje szerint[szerkesztés]

Hagyományos demokrácia[szerkesztés]

A konzervatív demokráciában a működési szabályok értékrendjére a konzervativizmus eszmerendszere a jellemző.

Szabadelvű demokrácia[szerkesztés]

A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.

Története[szerkesztés]

A történelem első demokráciái a hunok által létrehozott sztyeppei katonai demokráciák Hsziungnuk államban, valamint (görög poliszok) közvetlen demokráciáknak tekinthetők.

A gyakorlatban[szerkesztés]

  • Egyáltalán nem minden demokrácia liberális: az ógörög demokráciák például rendszeresen kiszavazták közösségükből azokat a polgárokat, akikkel a többség nem kívánt egy városállamban élni. A demokrácia fogalma a történelem során változott, a 19. században még elsősorban az örökletes hatalmi rend, az arisztokrácia ellentéte volt. A nők részvétele a demokratikus hatalomgyakorlásban csak a 20. században vált általánossá.
  • Az Európai Unió Tanácsának keretében az egyes tagállamok szavazatainak számát a Szerződések állapítják meg. A Szerződések rendelkeznek azokról az esetekről is, amikor a döntéshozatali eljárásban egyszerű többségi, minősített többségi szavazás vagy egyhangúság szükséges.
  • Az Európai Bizottság, az Európai Parlament (EP),az Európai Unió Tanácsa három fő döntéshozatali eljárást használ, mégpedig az „együttdöntési eljárást”, a „hozzájárulási eljárást” és a „konzultációs eljárást”.[1]

A demokrácia bírálata[szerkesztés]

Platón[szerkesztés]

Platón azon a véleményen volt – és ebben más antik szerzők is követték –, hogy a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz. Arisztotelész a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával szemben.

A demokrácia Arisztotelésznél[szerkesztés]

Politika című művében Arisztotelész a demokráciát, mint „államformát” az oligarchia ellentéteként fogalmazza meg, anélkül, hogy bármelyik mellett letenné a voksát. Sőt mindkettőnek kiemeli azon lehetséges túlzásait, amelyek forrongáshoz és az „alkotmány” megdőléséhez vezetnek.

„A demokrácia például úgy keletkezett, hogy az egy bizonyos szempontból egyenlőeket általában egyenlőknek vették (azért, mert valamennyien egyformán szabadok, azt gondolják, hogy most már minden tekintetben egyenlőek); az oligarchia pedig abból, hogy azokat, akik csak egyvalamely szempontból nem egyenlőek, általában is egyenlőtleneknek tartják (mivel vagyoni szempontból egyenlőtlenek, általában véve is olyanoknak képzelik őket.)”

Winston Churchill[szerkesztés]

Winston Churchill szerint: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél."

ET Parlamenti Közgyűlése[szerkesztés]

Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a 2003/1334. sz. határozata a demokráciáról, a többségnemzet és a kisebbségi nemzet párhuzamos nemzetépítéséről: „A demokrácia nem csupán annyit jelent, hogy a többség nézeteinek mindig diadalmaskodnia kell: olyan egyensúlyt kell kialakítani, amely biztosítja a kisebbségekkel szembeni igazságos és megfelelő bánásmódot, és megakadályozza a domináns pozícióval való visszaéléseket."

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]