Demokrácia
A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző.
A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. A döntéshozatal módja lehet közvetlen és közvetett. Az érvényes döntést a többségi szavazatokkal vagy közös megegyezéssel hozzák az alapszabály (alkotmány, statútum, charta, szokásjog) szerint. Az alapszabályban szintén meghatározzák a hatalom megosztást, vagyis a különböző szintű döntéshozók hatáskörét és a hatalmi ágak szétválasztását. A döntés joga lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő. A hatalmi ágak szétválasztása a demokratikus hatalomgyakorlás és berendezkedés egyik fontos biztosítéka. Működési szabályok szerint létezik hagyományos és liberális értékrendű demokrácia.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Osztályozás a döntéshozatalban résztvevők szerint
[szerkesztés] Közvetlen demokrácia
Direkt vagy közvetlen részvételen alapuló demokráciában a közösség minden tagja személyesen részt vehet a közügyek közvetlen eldöntésében. Ennek gyakorlásához szükséges egy népgyűlés (egy kis létszámú tevékeny közösség), vagy a népszavazás jogintézménye.
[szerkesztés] Félig-közvetlen demokrácia
A népszavazás, a népi kezdeményezés tehát a közvetlen demokrácia intézményeinek használata gyakori, ezért a képviselőknek és a végrehajtó hatalomnak ehhez kell alkalmazkodniuk. Népszavazás útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni, és népszavazási kezdeményezés által a szövetségi alkotmányt is lehet módosítani.
[szerkesztés] Képviseleti demokrácia
Közvetett vagy képviseleti demokrácia esetén a nép által jelölt és választott képviselők hozzák meg bizonyos közügyekkel kapcsolatos döntéseket, melyeket az alapszabály (alkotmány, törvény, alapszerződés) behatárol. Az alapszabályban szintén meghatározzák a különböző szintű képviseletek hatáskörét, mely lehet központosított, részben lebontott vagy alulról felépülő.
[szerkesztés] Osztályozás a döntés jogának felosztása szerint
[szerkesztés] Alulról felépülő hatáskör
- Minden a közösséget érintő döntés a lehető legalacsonyabb szinten születik. Ebben a rendszerben a nagyobb közösség (térség) nem veheti át azokat a feladatokat, melyeket egy kisebb közösség (település) is megvalósíthat, ha csak tételesen ezeket nem utalták a nagyobb közösség hatáskörébe. Ennek elengedhetetlen feltétel a kisebb közösségek magas fokú pénzügyi függetlensége. Pénzügyi függetlenséget a közpénzek (adó, illeték) nagy részének a helyi közösségnél való maradása biztosítja.
[szerkesztés] Autonóm terület hatásköre
Az autonóm terület lényege a hatalommegosztást, mely révén a térség kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap a saját ügyeinek irányítására. Így a térség kormányzata szélesebb hatáskörével rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonlítható közigazgatási területe az államnak. Helyben marad az általuk befizetett közpénz jelentős részét, vagyis megtörténik a hatalomnak egyedi lebontása. A különleges jogállást az alkotmány, törvény vagy statútum biztosíthatja.
[szerkesztés] Részben lebontott hatáskör
Közügyek eldöntésében és a közpénzek felhasználásában jelentős hatáskörrel rendelkezik a köztársaság központi képviselete vagy annak a végrehajtó szerve, vagyis a törvényalkotáson kívül rendelkezik a közpénz jelentős részének a felhasználásával és a közintézmények működtetése felett. A településeken illetve a térségben az önkormányzatok által elvégezhető közfeladatok egy részét állami intézmények végzik. Ennek következménye a térségi és a települési képviseletek szűk hatásköre.
[szerkesztés] Központosított hatáskör
Közügyek eldöntésében és a közpénzek felhasználásában széles hatáskörrel rendelkezik a köztársaság központi képviselete vagy annak a végrehajtó szerve, vagyis a törvényalkotáson kívül rendelkezik a közpénz nagy részének a felhasználásával és a közintézmények működtetése felett. A térséget és a településeket állami hivatalok irányítják.
[szerkesztés] Osztályozás a döntéshozatali eljárás szerint
[szerkesztés] Társas demokrácia
A társadalom különböző társadalmi csoportjainak együttműködésén alapul.
[szerkesztés] Megegyezésen alapuló
Közös megegyezésen, konszenzuson alapuló a harmóniára törekvő a különböző csoportok együttműködésével hozzák meg a döntésüket, így megelőzik a későbbi ellentéteket.
[szerkesztés] Népcsoportok közösségi jogán alapuló
Elismeri a térségen belüli népcsoportok közötti különbségeket és az egyéni jogokon túl közösségi jogokat is biztosítanak az etnikumoknak. Lehetővé teszik a kulturális közösségek fennmaradását, a közösségek egymás mellett élését és a kisebbségek autonómiáját. Hátrányt csökkentő intézkedéseket vezetnek be, vagyis arányosan osztják el a forrásokat, közszolgálati munkahelyeket, képviseleti megbízásokat, és a kisebbségnek vétójoga van, amennyiben úgy érzi, valamely döntés hátrányosan érintené.
[szerkesztés] Többségi döntésen alapuló
A többség vagy a minősített többség hozza meg a döntését, vagyis ez a többség diktatúrája, így némely döntés kirekesztő, ami ellentéteket gerjeszt. A többségi döntéseket, az egyéni szabadságot védő alkotmányos jogok korlátozzák. Ez a "nemzetállamokban" használatos rendszer, amely egyenlő személyiségi jogokat biztosít, azonban megtagad mindenféle etnikai alapú önigazgatási jogot. Az állampolgárok egyetlen nagy közösséget alkotnak, és egy sorson osztoznak. A hivatalos nyelv és kultúra nem teszi lehetővé, hogy etnikai csoportok létezzenek, és az ilyen köztársaságban nagyarányú a beolvadás.
[szerkesztés] Osztályozás a működési szabályok értékrendje szerint
[szerkesztés] Hagyományos demokrácia
A konzervatív demokráciában a működési szabályok értékrendjére a konzervativizmus eszmerendszere a jellemző.
[szerkesztés] Szabadelvű demokrácia
A liberális demokráciában a működési szabályok értékrendjére a liberalizmus eszmerendszere a jellemző, vagyis az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Ma már választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. A politikai ellenzéket hagyja szabadon működni. A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.
[szerkesztés] Története
A történelem első demokráciái a hunok által létrehozott sztyeppei katonai demokráciák Hsziungnuk államban, valamint (görög poliszok) közvetlen demokráciáknak tekinthetők.
[szerkesztés] A gyakorlatban
- Egyáltalán nem minden demokrácia liberális: az ógörög demokráciák például rendszeresen kiszavazták közösségükből azokat a polgárokat, akikkel a többség nem kívánt egy városállamban élni. A demokrácia fogalma a történelem során változott, a 19. században még elsősorban az örökletes hatalmi rend, az arisztokrácia ellentéte volt. A nők részvétele a demokratikus hatalomgyakorlásban csak a 20. században vált általánossá.
- Az Európai Unió Tanácsának keretében az egyes tagállamok szavazatainak számát a Szerződések állapítják meg. A Szerződések rendelkeznek azokról az esetekről is, amikor a döntéshozatali eljárásban egyszerű többségi, minősített többségi szavazás vagy egyhangúság szükséges.
- Az Európai Bizottság, az Európai Parlament (EP),az Európai Unió Tanácsa három fő döntéshozatali eljárást használ, mégpedig az „együttdöntési eljárást”, a „hozzájárulási eljárást” és a „konzultációs eljárást”.[1]
[szerkesztés] A demokrácia bírálata
[szerkesztés] Platón
Platón azon a véleményen volt – és ebben más antik szerzők is követték –, hogy a demokrácia a csőcselék uralma, azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz. Arisztotelész a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával szemben.
[szerkesztés] A demokrácia Arisztotelésznél
Politika című művében Arisztotelész a demokráciát, mint „államformát” az oligarchia ellentéteként fogalmazza meg, anélkül, hogy bármelyik mellett letenné a voksát. Sőt mindkettőnek kiemeli azon lehetséges túlzásait, amelyek forrongáshoz és az „alkotmány” megdőléséhez vezetnek.
„A demokrácia például úgy keletkezett, hogy az egy bizonyos szempontból egyenlőeket általában egyenlőknek vették (azért, mert valamennyien egyformán szabadok, azt gondolják, hogy most már minden tekintetben egyenlőek); az oligarchia pedig abból, hogy azokat, akik csak egyvalamely szempontból nem egyenlőek, általában is egyenlőtleneknek tartják (mivel vagyoni szempontból egyenlőtlenek, általában véve is olyanoknak képzelik őket.)”
[szerkesztés] Winston Churchill
Winston Churchill szerint: "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél."
[szerkesztés] Lábjegyzetek
[szerkesztés] Források
- Fóti Péter honlapja - irások a demokráciáról, demokratikus iskolákról
- Arisztotelész: Politika (Gondolat, 1984) ISBN 963-281-365-0
- Ecyclopédia Britannica
- Hans-Hermann Hoppe: Demokrácia, a bukott bálvány (demokrácia-kritika)
- Magyar Virtuális Enciklopédia
- Demokrácia-típusok és a konfliktuskezelés módszerei etnikailag megosztott társadalmakban
- Az RMDSZ kormányon maradása jelentené a román konszenzuális demokrácia első szakaszát?
- A Tanács: a politikai döntések legfőbb központja az Európai Unióban
- Megadja Gábor: Szabadság vagy demokrácia? A modern demokratizmus és a totalitarizmus problémája Kühnelt-Leddihn politikai filozófiájában
- Miroslav Novák: RAYMOND ARON A CSEH EUROREALIZMUS EGYIK FORRÁSA
- Nyugat-Európa Tanulmányok

