Demeter János (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Demeter János
Született1908. július 6.
Kerlés
Elhunyt1988. július 6. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
HázastársaDemeter Rozália sz. Zayzon
GyermekeiDemeter Judit
Demeter Mária
Demeter Zsuzsi
Demeter János
Foglalkozásajogász,
jogi szakíró,
politikus,
egyetemi tanár
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (58-4-7)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Demeter János (Kerlés, 1908. július 6.Budapest, 1988. július 6.) romániai magyar jogász, jogi szakíró, politikus. Antifasiszta ellenálló. Demeter Béla bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskoláit a kolozsvári és a székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumban, jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte. A jogi tudományok doktora. Az Erdélyi Fiatalok alapító tagja, 1931-től az Ellenzék belső munkatársa, amint azonban kapcsolatba lépett a munkásmozgalommal, mindkét lap szakított vele. Az illegális Kommunisták Romániai Pártja (KRP) irányítása alatt álló Falvak Népe radikális parasztlapnak lett alapító szerkesztője (1932-33). Kolozsvárt tartott ügyvédi irodát, ügyvédként és jogászként az erdélyi magyarság jogvédelmét szolgálta. A II. világháború után az MNSZ egyik vezetője, Kolozsvár alpolgármestere, 1945-től tanár az egyetem jogi karán, majd prorektor, nemzetgyűlési képviselő.

1952. augusztus 30-án hazaárulás vádjával letartóztatták, és súlyos börtönbüntetésre ítélték a Magyar Népi Szövetség többi vezetőjével Csőgör Lajossal, Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal, Méliusz Józseffel együtt. E csoportot 1955 május végén kiengedték a börtönből, ügyüket újra tárgyalták a bukaresti hadbíróságon 1956. június 16-án, ekkor a korábbi vádak alól felmentették őket. A Román Munkás Párt (RMP) javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés visszahelyezte őket korábbi jogaikba.[3] 1956-ban rehabilitálták Demeter Jánost is, visszatérhetett a tudományos közéletbe, ismét a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, majd később az egyesítés után a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogi karának professzoraként állam- és jogelméletet tanított, dékán, majd prorektor (rektorhelyettes), egyszersmind országgyűlési képviselő. 1969–1976 között a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsának Kolozs megyei elnökeként némi bizakodással folytatta az 1944 utáni erőfeszítéseit a romániai magyarság sorsának jobbításáért, konkrét oktatási és kulturális kérdések megoldásán fáradozott.[4]

Szakirodalmi és publicisztikai munkássága[szerkesztés]

1944 előtt gazdasági és politikai tárgyú munkái jelentek meg, így a Románia gazdasági válsága (öccsével, Kolozsvár, 1930) és A "Harmadik birodalom" Romániában (Mit hoz a román szélső jobboldal a kisebbségnek? Kolozsvár, 1933). Újabb magyar és román nyelvű tanulmányaiban alkotmányjogi és jogbölcseleti kérdésekkel foglalkozott, mint alkotmányjogász részt vett az 1948. és 1952. évi alkotmány magyar nyelvű kommentárjainak összeállításában. E tevékenység eredményeként jelent meg az Alkotmányunk hiteles román és magyar nyelvű szövege című kiadvány (magyarázó jegyzetekkel ellátta Dr. Demeter János, Dr. Kiss Géza, Dr. Kohn Hillel, 1949) és A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957) című munka. Publicisztikai írásaiban gyakran foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, ebbe a körbe sorolhatók A nemzetiségi kérdés a Duna völgyében és a Szovjetunióban (1945), A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban (Jog- és Közgazdaságtudományi Értekezések, 1946) és A Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság alkotmánya (1948) című önálló füzetekben megjelent tanulmányai.

Előszót írt a Hugo Grotius: A háború és a béke jogáról. (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.) a Csehi Gyula és Mikó Imre szerkesztette Téka sorozatban megjelent jogtörténeti könyvhöz.

Jogtörténeti interjú formájában adta közre 1983-ban visszaemlékezéseit A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. A nemzetiségi jog fejlődése a népi demokratikus Romániában. (1944. szeptember 2. – 1948. április 13.) Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1983, 143 old.

A nemzetiségek kollektív jogairól 1987-ben írt tanulmányát a Kritika posztumusz tette közzé. Kéziratban a Nemzetiségi törvényhozás Romániában: 1918-1986. (Budapest, 1988. 226 old.) Jegyzetek az együtt élő nemzetiségek sajtótermékeiben és irodalmában előforduló adminisztratív-területi elnevezések használatáról. (Budapest, 1988. 5 old. kézirat). Ebből megjelent posztumusz a kolozsvári Szabadság 2004. február 11-i számában, 3. old. A falurombolás éveiben született tiltakozó feljegyzései, az 1955. év végén írt, kéziratban őrzött több száz oldalas börtönnaplója kiadásra várnak.

Élete utolsó éveiben írta a Ceauşescu-rendszert parodizáló színdarabjait: Rendhagyó történet, Victorio mennybemenetele.

Román nyelvű jogbölcseleti munkái többnyire másokkal közösen írt kollektív munkák megfelelő részei (Introducere în studiul dreptului, 1962 és Teoria generală a statului și dreptului, 1967). Jénában tartott német nyelvű előadása (1966), majd önálló műve az emberi jogokról (Declarația drepturilor omului, 1968) e jogok fejlődését mind a nemzetközi jog, mind a hazai közjog szempontjából vizsgálta és értékelte. Hosszabb tanulmányát az emberi jogok helyéről az alkotmánytörténetben a Revue Roumaine des Sciences Sociales, Serie de Sciences Juridiques 1974/1-es száma közölte.

A Korunk s a napisajtó hasábjain publicisztikai írásai jelentek meg, az Utunkban úti jegyzeteit közölte Olaszországról (1965/3-4 és 1967/41), a Német Demokratikus Köztársaságról (1966/22), Franciaországról (1968/10 és 1972/2), Algériáról (1970/51) és Izlandról (1973/29). Emlékirata, az 1975-ben megjelent Századunk sodrában, hiteles bepillantást nyújtott a szerző ifjúkori szociális tájékozódásába, melynek már az Ellenzékben megjelent riportjai tanújelét adták, majd ismerkedésére Gaál Gáborral, Aradi Viktorral és Antal Márkkal, szembekerülésére az OMP-vel és az Erdélyi Fiatalok konzervatív szárnyával; a Falvak Népe oldalairól újraközölt cikkek már a forradalmi népharc vállalását dokumentálták. Jelentős közlés mindaz, amit az emlékirat a Demeter testvérek szerepéről elmond az 1944-es német megszállást követő háborúellenes tárgyalásokról a Békepárt s az Erdélyi Pártnak Teleki Béla-féle szárnya között, egészen az antifasiszta ellenállás megszervezéséig s a felszabadulásig.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. Vincze Gábor: Demeter János politikus, jogász
  4. A bővítés, kikkel börtönözték be és a dátumok pontosítása leánya, Dr. Demeter Zayzon Mária szíves közlése nyomán.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Tamás Gáspár: Kortárs a változó időben. Utunk, 1976/2.
  • Huszár Sándor: A lehetetlen lehetőségei. Demeter János emlékiratáról. A Hét, 1976/4.
  • Balogh Edgár: Demeter János tanúsága. Korunk, 1976/5.
  • Samu Mihály: Demeter János fejfájára. Élet és Irodalom, 1988. 31. sz.
  • Lipcsey Ildikó: Az egyenes út híve - Demeter János. Élet és tudomány. 44. évf. 12. sz. 1989. 359. p.
  • Demeter Zayzon Mária: Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. Honismeret, 1996/1; Barátság, alapította 1994-ben Ember Mária és Mayer Éva, 1997. december
  • Csőgör Lajos börtönévei. 1949-1955. Kolozsvár, 2010. Összeállította Csőgör István. Bevezette Csőgör István és Benkő Samu.
  • Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998. Demeter János professzorról ld. 9, 63, 143-147, 153, 173, 270, 280, 287.p.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]