Delta Leonis
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Delta Leonis | |
 |
|
| A Delta Leonis baloldalt felül látható | |
|
|
|
| Más jelölések | 68 Leo, AG +20 1243, BD+21 2298, FK5 422, GSC 1439-2479, HD 97603, HIP 54872, HR 4357, PPM 100996, SAO 81727, STT 573, BDS 5709, CCDM 11141+2032, IDS 11088+2104, WDS 11141+2031, NSV 5143[1] |
| Megfigyelési adatok | |
| Csillagkép | Oroszlán csillagkép |
| Epocha | J2000,0 |
| Rektaszcenzió | 11h 14m 06,50142s[1] |
| Deklináció | 20° 31′ 25,3853″[1] |
| Távolság | 57,71[2] fé, 17,9[1] pc |
| Látszólagos fényesség | 2,53[1] |
| Abszolút fényesség | 1,321[2] |
| Színkép típusa | A4V[1] |
| Változócsillag típusa | 0,03m delta Sct?[3] |
| Pályadatok | |
| Parallaxis | 0,05582 "[1] |
| Radiális sebesség | -20,2[1] |
| Sajátmozgás | |
| rektaszcenzióban | 0,14342"/év[1] |
| deklinációban | -0,12988"/év[1] |
| Fizikai adatok | |
| Tömeg | 2,2 M☉ |
| Szín (B-V) | 0,12 |
| Szín (U-B) | 0,12 |
| Szín (V-I) | 0,13[1] |
| Hőmérséklet | |
| Felszín | 8350 K |
| Luminozitás | 24,64[2] L☉ |
| Kor | 600-750 millió év |
| Forgási adatok | |
| Forgási sebesség | 648 000 km/h |
A Delta Leonis (δ Leo, δ Leonis, Zosma) egy csillag az Oroszlán csillagképben. A Zosma név „csípőszorító”-t jelent az ókori görög nyelvben, utalva ezzel a csillag helyzetére az Oroszlán csípőjén.
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
A Zosma közönséges fősorozatbeli csillag. A Napnál valamivel nagyobb és forróbb. Sokat tanulmányozott csillag, korát és méretét viszonylag pontosan ismerjük. A Napénál nagyobb tömege miatt élettartama rövidebb, mintegy 600 millió év múlva felfújódik és narancs- vagy vörös óriás lesz belőle, majd végül fehér törpévé alakul.
Kísérői [szerkesztés]
A delta Leonisnak az elmúlt másfél évszázad alatt három kísérőjét mérték. Mindhárom viszonylag távoli, így valószínűleg csak optikai párok.
- A három közül a legfényesebb és legtávolabbi kísérőt Otto Struve mérte először, 1850-ben: látszó szögtávolsága (S) a főcsillagtól 180", pozíciószöge (PA) 346°, fényessége 8,6m; a pár betűjelzése AB. A kísérő száma a GSC-ben 1439 1307. A USNO nyilvántartásában 2007-ig 16 mérése van: az utolsó S=204" és PA=342°. A változás a főcsillag sajátmozgásából adódik, melynek következtében a pár szögtávolsága nő, pozíciószöge csökken. A 3 ívpercnél nagyobb szögtávolság következtében kis távcsövekkel is megfigyelhető.
- Burnham amerikai csillagász sok fényes csillag mellett keresett halvány társat: így fedezte fel a 12,1m-s kísérőt 1879-ben, PA 44° felé 95,4" távolságban; a pár jelzése AC. A kísérő száma a GSC-ben 1439 1396. 2007-ben S=96,7"-et és PA=30°-ot mértek.
- Andrew Daley speciális módszerrel nagyon nagy fényesség eltérésű csillagpárokat észlel.[4] Így talált rá 1999-ben az A és C között félúton a mindössze 13,3m fényességű D komponensre: S=46,6", PA=38°. Az AD párról azóta még egy mérés történt.[5]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k SIMBAD lekérdezés: Delta Leo
- ^ a b c ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
- ↑ New Catalog of Suspected Variables
- ↑ Journal of Double Star Observations. (Hozzáférés: 2011. október 30.)
- ↑ The Washington Double Star Catalog. (Hozzáférés: 2011. január 2.)
További információk [szerkesztés]
- Jim Kaler's Stars, University of Illinois: ZOSMA (Delta Leonis)
- Star Names, Their Lore and Legend, Richard Hinckley Allen, New York, Dover, various dates
