Delalande-selyemkakukk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Delalande-selyemkakukk
A faj egy kitömött példánya
A faj egy kitömött példánya
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 19. század vége
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Kakukkalakúak (Cuculiformes)
Család: Kakukkfélék (Cuculidae)
Alcsalád: Selyemkakukkformák (Phaenicophaeinae)
Nem: Coua
Faj: C. delalandei
Tudományos név
Coua delalandei
(Temminck, 1827)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Delalande-selyemkakukk témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Delalande-selyemkakukk témájú kategóriát.

A Delalande-selyemkakukk (Coua delalandei) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó mára kihalt faj.

Ez a selyemkakukkok egyetlen, a történelmi idők során kihalt faja és egyben az egyetlen faj a kakukkfélék családjában, amelyik 1500 óta halt ki.

Tudományos nevét Pierre Antoine Delalande francia természettudós tiszteletére kapta.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj a Madagaszkár szigete mellett, attól északnyugatra található Nosy Boraha (vagy korábbi francia nevén Sainte Marie) szigetén volt honos. Madagaszkár fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból se, így ott valószínűleg nem is volt honos soha.

A szigetet borító trópusi esőerdőkben élt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Delalande-selyemkakukk volt a Coua nem legnagyobb tagja, testhossza 56 centiméter volt, plusz ehehz jött még 25-30 centiméteres farka. Testének felső része sötétkék, torka és melle fehér, hasa gesztenyebarna, míg feje sötét ibolyaszínű színű volt. Arcán a nemre jellemző szem körüli csupasz bőrfelületet fekete tollkoszorú övezte. Háta és hosszú farka szintén kék színű volt, ez utóbbin zöldes árnyalatot lehetett megfigyelni. A külső faroktollak hegye fehér színű volt. Csőre, lábai feketék voltak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban talajlakó faj volt. Fő táplálékát a különböző nagy testű szárazföldi csigafajok alkották. Ezeket úgy törte fel, hogy egy követ használt üllőnek, ahogyan azt néhány ma is élő rokon faja is teszi.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj utolsó ismert egyedét 1834-ben J. A. Bernier gyújtötte be a párizsi Természettudományi Múzeum számára.

Ma már kideríthetetlen, hogy pontosan miért is halt ki, de a vadászat és az élőhely átalakítás is feltétlenül fontos ok kellett, hogy legyen.

Az 1920'-as években meg nem erősített információk terjengtek, hogy élhet a fajnak egy kis maradvány populációja Madagaszkár főszigetén, Fito és Maroantsetra térésgében (annak ellenére, hogy a fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból). Ezen információk alapján Louis Lavauden francia zoológus expedíciót indított a faj megkeresésére a térségbe 1932-ben, de nem találtak semmit. 1937-ben Austin Loomer Rand ornitológus javaslatára végül hivatalosan is kihalt fajnak nyilvánították.

Mára összesen 13 preparált egyede maradt fent a fajnak a világ különböző nagyobb természettudományi múzeumaiban. A fennmaradt preparátumokat London, Párizs, Leiden, Liverpool, New York, Cambridge (Massachusetts), Brüsszel, Stuttgart, Bécs és a madagaszkári Tananarive múzeumaiban őrzik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Delalande-Seidenkuckuck című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]