Dekkán-trapp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 18° 51′, k. h. 73° 43′

Dekkán-trapp (India)
Dekkán
Dekkán
Dekkán
India hegyvidékei
A Dekkán-trapp a Mumbaitól keletre levő Matheran közelében
A Dekkán-trapp Pune közelében

A Dekkán-trapp vagy Dekkán-plató egy nagy méretű magmás régió a közép-nyugat indiai, Dekkán-fennsíkon, amely az egyik legnagyobb vulkanikus terület a Földön. Több megszilárdult bazaltfolyam rétegből tevődik össze, melyek együtt több mint 2 000 méter vastagon fednek le egy 500 000 km²-es területet. A trapp utótag a svéd trappa szóból származik,[1] ami a felszín lépcsőszerű dombjaira utal.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dekkán-trapp 60–68 millió évvel ezelőtt jött létre[2], a kréta időszak végén. A kitörések nagy része Nyugati-Ghatok mellett (Mumbai közelében) 66 millió éve történt. Ez a kitöréssorozat kevesebb, mint 30 000 év után befejeződött,[3], a teljes vulkanizmus mintegy félmillió évig tartott.[4] A folyamat során felszabaduló gázoknak az evolúciós katasztrófaelméletek egy része szerint szerepük volt a dinoszauruszok kihalását okozó kréta–tercier kihalási esemény bekövetkezésében.

Mielőtt a Dekkán-trapp régió a talajerózió és a kontinensvándorlás hatására a jelenlegi méretére csökkent volna, a lávafolyamokkal borított terület a becslés szerint elérte a 1,5 millió km²-t, a mai India méretének felét. A jelenleg közvetlenül megfigyelhető lávafolyamok 512 000 km²-t borítanak be.

A trapp kialakulása során felszabadult vulkanikus gázok általános vélekedés szerint közreműködtek az erőteljes globális felmelegedésben. Egyes adatok arra utalnak, hogy az átlaghőmérséklet 8 °C-kal emelkedett a Chicxulub-becsapódás előtti utolsó fél millió évben.[5] Ezek a vélekedések azonban nem számolnak azzal, hogy a csendesen kiömlő, hígan folyó ultrabázikus és bázikus lávák illóanyagaikat nem szórják ki a légkörbe, hanem magukba zárják azokat. Ezen kívül a mai pajzsvulkánokhoz hasonlóan robbanásmentes kitöréseik voltak, amelyek sem port, törmeléket, sem gázokat nem juttattak számottevő mértékben a levegőbe.[6]

Vegyi összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dekkán-trapp láváját legalább 95%-ban tholeiites bazaltok alkotják, azonban más közetek is talhatók benne:

Az északnyugat-indiai Kutchban és a Dekkán nyugati részén xenolittakarók jelenlétét jegyezték fel.

Fosszíliák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dekkán-trapp híres a bazalttakarók közti csontmedrekben található fosszíliákról. A leletek felfelé haladva egyre csökkenő mezozoikumi faunát tartalmaznak.

A felső rétegekből főként jól ismert fajok maradványai kerültek elő, például az eocén időszakban élt Oxyglossus pusillus és a fogas Indobatrachus, mely az ausztrál bufonidákhoz kötődik.[7]

Kialakulási elméletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A platóbazaltok eredete és a forrópontos vulkanizmus kialakulása önmagában is vitatott geológiai folyamat. A legelterjedtebb feltételezés szerint a Dekkán-trapp kitörései mély köpenydiapírhoz (plume) kapcsolódnak.[8] Más elképzelések szerint a forrópontos vulkanizmus éppúgy a felszakadó kéreghez köthető, mint az óceánközépi hátságoké. Az érvelés szerint a forrópontok szinte mindig két ismert plató között találhatók.[9] A Dekkán forrópontja esetében a Seycelle-plató és a Dekkán-plató a kétoldali maradvány. A forrópont ugyan a Dekkánnal együtt vándorolt, nem maradt a lemezek közti peremen, de így is annak nyugati oldalán található, ahol egykor érintkezett a Seychelle-szigetekkel.

A hosszú időn át tartó kitörések területe, a Réunion hotspot részben a kitörésekért felelős, részben pedig a hasadékért, ami egy időben elválasztotta a Seychelles-platót Indiától. Az indiai és afrikai lemezek közötti határnál levő tengeraljzati szóródás észak felé tolta Indiát a feláramlás fölé, ami ma a Réunion-sziget alatt található az Indiai-óceánban, Indiától délnyugatra. A köpenydiapír-modell azonban vitatott.[2]

Kapcsolat a Siva-kráterrel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemrégiben egy feltételezett nagy becsapódási kráterről számoltak be, amely India nyugati partjánál, a tengeraljzaton található. A Siva-kráternek elnevezett képződmény 65 millió évvel ezelőtt, a K-T határnál keletkezett. A kutatók azt feltételezik, hogy talán a becsapódás szerepet játszott a Dekkán-trapp kialakulásában, és India észak felé tolódásában a harmadidőszak során.[10] Mindazonáltal a geológusközösségben nincs egyhangú vélemény a képződmény becsapódási eredetére vonatkozóan.[11] Emelett a keletkezési ideje a Dekkán-trapp becsült kialakulási időszakának közepére esik.

A formáció hatása az életre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a vulkanikus gázok nagy mértékű klímaváltozást eredményeztek, úgy tűnik, hogy a formáció okozta a legnagyobb megpróbáltatást az adott időszak élő szervezetei számára. Ahogy a londoni Természetrajzi Múzeumban dolgozó Dr. Norman Macleod, rámutatott „Katasztrofális hatásokról beszélünk az élőhelyváltozások, a csapadékmennyiség változásai és a klímaváltozások tekintetében, melyek erőssége sokszorosan, több nagyságrenddel meghaladta azon változásokét, amelyek a mai világban is folyamatban vannak.”.[5] Míg a fosszilis rekord dinoszauruszokhoz tartozó része jelenleg nehezen értelmezhető, más életformák jóval meggyőzőbb bizonyítékkal szolgálnak, ahogy Macleod fogalmaz „Hat millió évvel a K-T határ előtt körülbelül húsz ammoniteszfaj élt a világ óceánjaiban. Három millió évvel később már csak nagyjából tizenöt volt, egy millió évvel a K-T határ előtt pedig már a fajok fele sem létezett, melyek közül kevesebb, mint tíz maradt fenn, tehát a kihalási esemény már évmilliókkal korábban megkezdődött. A legérdekesebb az, hogy ugyanez figyelhető meg a halak esetében, a hüllők esetében és az emlősök esetében is. Ezek a csoportok egy évmilliókon át tartó kihaláson mentek keresztül, így igazán meglepő lenne, ha a dinoszauruszokkal nem ugyanez történt volna, és szerintem épp egy ilyen hosszú ideig tartó kihalást szenvedtek el.”.[5] Sok tudós feltételezi azt, hogy a trapp vulkanikus képződményei által okozott klímaváltozást a dinoszauruszok már nem érték meg, ehelyett a Chicxulub-krátert kialakító aszteroida becsapódása (mely egy napfényt elzáró porfelhőt létrehozva számos növény kipusztulását okozta) sodorta a kihalás szélére mindannyiukat.[5][12]

A kihalás folyamatosságát, a határt megelőző voltát a fosszilis rekord is alátámasztja, a vulkanikus klímaváltozás teóriáját azonban nem erősítik meg a platóbazaltok képződésének ma ismert folyamatai, a nyugodt, kitörésnek alig nevezhető vulkáni működés, a híg lávák folyása, a kevés kibocsátott törmelék és gáz.


Hivatkozások és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Deccan Traps című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. trap definition. Dictionary.com. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  2. ^ a b The Deccan beyond the plume hypothesis. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  3. India's Smoking Gun: Dino-killing Eruptions. ScienceDaily, 2005. augusztus 10. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  4. White – McKenzie: A hasadékvölgyek vulkánossága, 40. old.
  5. ^ a b c d Ayres, Yolanda (Production Manager): What Really Killed the Dinosaurs?. BBC – Science & Nature – Horizon. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  6. Pálfy: Kihaltak és túlélők, 154. old.
  7. Noble, Gladwyn Kingsley (1930.). „The fossil frogs of the intertrappean beds of Bombay, India.”. American Museum novitates 401. Hozzáférés ideje: 2009. március 18.  
  8. Pálfy: Kihaltak és túlélők, 153. old.
  9. White – McKenzie: A hasadékvölgyek vulkánossága, 46. old.
  10. Chatterjee, Sankar: The Shiva Crater: Implications for Deccan Volcanism, India-Seychelles Rifting, Dinosaur Extinction, and Petroleum Entrapment at the KT Boundary. 2003 Seattle Annual Meeting, 2003. 11. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  11. Mullen, Leslie: Shiva: Another K-T Impact. Astrobiology Magazine, 2004. november 4. (Hozzáférés: 2009. március 18.)
  12. Choi, Charles Q.: Double Trouble: What Really Killed the Dinosaurs. LiveScience.com, 2007. november 12. (Hozzáférés: 2009. március 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pálfy József. Kihaltak és túlélők – félmilliárd év nagy fajpusztulásai. Vince K. (2000). ISBN 963-9192-75-9 
  • Robert S. White & Dan P. McKenzie (1989.). „A hasadékvölgyek vulkánossága”. Scientific American (magyar kiadás) (9), 40-49. o.