Deinotherium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Deinotherium
Evolúciós időszak: Miocén - pleisztocén
Rajz a Deinotheriumról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
Rajz a Deinotheriumról; egy kijevi múzeumban levő csontváz alapján készítve
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Deinotheroidea
Család: Kapafogú őselefántok (Deinotheriidae)
Alcsalád: Deinotheriinae
Nem: Deinotherium
Kaup, 1829
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Deinotherium témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Deinotherium témájú kategóriát.

A Deinotherium az emlősök (Mammalia) osztályának az ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) családjába tartozó kihalt nem.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi fajok tartoztak:

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Deinotherium (azaz magyarul „förtelmes szörny”) a valaha élt harmadik legnagyobb emlős volt. A legnagyobb emlős az Indricotherium volt. Az állatok óriási méretűek voltak, a hímek marmagassága elérte a 4 métert és súlya több volt 10 tonnánál. Lehet, hogy az ormányuk nem volt olyan hosszú, mint a mai elefántok ormányai. Az agyaraik lehajoltak, befelé görbültek és az állkapocsból indultak. Az agyaraikat bizonyosan a fakéreg lehántására és a gumók kiásására használták. Mint a mai elefántok, ők is növényevők voltak. Az elefántoktól eltérően, a Deinotheriumoknak kisebb agyuk volt, ami arra következtet, hogy nem voltak olyan intelligensek. A kapafogú őselefántok különleges családja elég korán levált a többi ormányosok családjaitól. A három faj Afrika, Ázsia és Európa területein barangolt.

Lelőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok Deinotherium-maradványt találtak Kelet-Afrikában, a Hadarnál, a Laetolinál, az Olduvai-szurdoknál és a Turkana-tónál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]