Deinococcus radiodurans

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Deinococcus radiodurans transzmissziós elektronmikroszkópos képe

A Deinococcus radiodurans egy extremofil baktérium, mely a legjobban ellenálló élőlény a radioaktivitással szemben. Túléli a hideget, a dehidratációt, a savas hatásokat, és ezért poliextremofil élőlénynek hívják, mely a Guinness Rekordok Könyve szerint az ismert legellenállóbb baktérium.[1]

A baktériumot 1956-ban fedezték fel. Kísérletek folytak Oregonban (USA), a Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson, konzervek sterilizálásával kapcsolatban. Nagy adag gamma-sugárzásnak vetettek alá konzerveket, abban reménykedve, hogy a gamma sugár elpusztítja az élet minden formáját. A konzerv megromlott és felfedezték a D. radiodurans baktériumot, mely túlélte a gamma-sugárzást.

A baktérium teljes DNS szekvenciáját 1999-ben publikálták. [2] A baktérium speciális tulajdonsággal bír: képes kijavítani a DNS hibákat: Amikor károsodás éri a sejteket, gyűrűszerű részeket alkot, ahol a DNS-t kijavítja és képes újra összeállítani a sejtmagot a károsodott DNS-ből. D. radiodurans baktérium 1,5 – 3,5 µm átmérőjű élőlény. Négy összefüggő sejtből áll, könnyen szaporítható és nem okoz semmilyen betegséget.[3]

A baktérium nagy mértékben ellenáll ionizáló sugárzások, ultraibolya fény, kiszáradás, oxidáció és elektrofil ágensekkel szemben. [4] A baktérium 5000 gray sugárdózist is túlél. Az emberre 5 Gy már halálos adag. Az évi háttérsugárzás a Földön 0,4 mGy.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.genomenewsnetwork.org/articles/07_02/deinococcus.shtml
  2. http://mmbr.asm.org/content/65/1/44.full
  3. http://mmbr.asm.org/content/65/1/44.full
  4. Slade D, Radman M. (2011). Oxidative stress resistance in Deinococcus radiodurans. Microbiol Mol Biol Rev 75(1):133-91. doi: 10.1128/MMBR.00015-10. Review. PMID: 21372322

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]