Deininger Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Deininger Imre
Született1844. május 7.[1]
Esztergom
Elhunyt1918. december 31. (74 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet igazgatója
Hivatali idő
1884 1892
ElődBalás Árpád
UtódCsanády Gusztáv
A Wikimédia Commons tartalmaz Deininger Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Komorrai Deininger Imre (Esztergom, 1844. május 7.Budapest, 1918. december 31.) magyar mezőgazdász.

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskoláit szülővárosában végezte. Gimnáziumi tanulmányai után néhány évig az esztergomi érsekségi uradalmakban alkalmazták, majd a kötelező gyakorlat után a Magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetbe iratkozott be. 1868-tól Debrecenben az akkor szervezett Felsőbb Gazdasági Tanintézetben kezdte meg működését, ahol eleinte a földmíves iskolát, az intézeti gazdaságot és a kísérleti területet kezelte. 1871-ben rendes tanár és a botanikus kert vezetője lett. 1874-ben az országban elsőként akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián a növénytermesztési tanszékre került. Számos tudóstársával együtt részt vett a filoxéra elleni országos küzdelemben.

1878-ban ő létesítette Magyaróvárott az ország első Vetőmagvizsgáló és Növényélettani Kísérleti Állomását, ennek vezetője volt 1884-ig, utána a keszthelyi gazdasági tanintézet igazgatója lett, s a mezőgazdasági berendezés, kezelés és becsléstani szakok előadását is átvette. Mint agrárrégész a magyarországi prehisztorikus növény-(búza) és különösen a magleletekkel foglalkozott. 1892-től Gödöllőn a koronauradalom jószágigazgatója volt, majd 1899-ben a Földművelésügyi Minisztériumba került, 1914-ben innen vonult nyugdíjba.

Szakmájának elismert tudósaként számos tanulmányutat tett részben a kormány megbízásából (Dél-Tirol, Németország, Svájc, Belgium, Hollandia, Anglia, Svédország, Norvégia és Dánia.)

Több gazdasági egyesület tagja és a Keszthely-vidéki Gazdakörnek alelnöke volt. Alapító tagja volt a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egyletnek.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Deininger Imre (szerk.) (1885): A keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet (1865–1885) évkönyve az itt fennálló Georgikon (1797–1848) rövid vázlatával. Keszthely
  • Adatok kultúrnövényeink történetéhez. A Lengyel-i őskori telep növénymaradványai
  • Tanulmány a búza fölött. Nagykanizsa, 1890
  • A magyar mezőgazdaság bajai és javaslatok ezeknek orvoslására. Budapest, 1911
  • A m. kir. ménesbirtokok, a gödöllői koronauradalom és a palánkai csikótelep jövedelmezősége az 1896-1908. években : A birtokok igazgatóságai és a ministeri számvevőség adatai alapján összeáll. Pallas ny., 1911.
  • Számos cikke jelent meg a szaklapokban.

Emléke[szerkesztés]

Arcképe: Füzes Miklós, Deininger Imre élete és munkássága: 113. old.

Mosonmagyaróvári domborműve, Gáti Gábor alkotása

Szobra: Gáti Gábor műve, 1979 (mészkő, portrédombormű, Mosonmagyaróvár, Agrártudományi Egyetem)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03185.htm, Deininger Imre, 2017. október 9.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Füzes Miklós: Deininger Imre élete és munkássága, 113-120. old.
  • A Keszthelyi Gazdasági Tanintézet Évkönyve, Keszthely, 1885 Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézetei (szerk. Balás Árpád, Budapest, 1897).