Decurio (városi magisztrátus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A decurio a coloniák és municipiumok városi tanácsának, az ordo decurionum-nak a tagja, a római senator megfelelője. A megbízatás igen nagy megtiszteltetésnek számított.

Városi tisztségek[szerkesztés]

A városi cursus honorumnak megfelelően római mintára a decurio végigjárta a városi magistratusok ranglétráját, s lehetett először városi quaestor, aedilis, végül a consulnak megfelelő duumvir, azaz polgármester. Ötévente a két duumvirt kiterjesztett - a censornak megfelelő - hatáskörrel, mint duumviri iure dicundo quinquennales-t választották meg, hogy kiegészíthessék a tanács névjegyzékét, az album decurionum-ot.

Ordo decurionum[szerkesztés]

A decurio megbízatása általában élethossziglan szólt, s igen nagy megtiszteltetésnek számított. Tagjai a római senatorok (ordo senatorius) és lovagok (ordo equester) mellett a birodalom felső rétegéhez számítottak, és harmadik vezető rend módjára elkülönültek az alsó rétegektől. A rend tagjai helyi szinten gazdagoknak számítottak, azonban általában jóval kevésbé voltak gazdagok, mint a másik két rend, általában a legszegényebb lovagoknak feleltek meg.

A városok fenntartásának költségeit a decurioknak kellett biztosítaniuk, ezért a rendhez való tartozás nagy anyagi terhet is jelentett, ami a köztársaság és a principatus idejének virágzása esetén nem jelentett túl nagy gondot.

A Marcus Aurelius korában kezdődő általános gazdasági válság a rendet nagyon erősen megterhelte. Általános munkaerőhiány lépett fel a rabszolgahiány következtében, ami elsősorban a decuriók középbirtokait sújtotta, a másik két vezető rendet, akinek birtokai a birodalom sok részén voltak szétszórva, kevésbé. A munkaerőhiány miatt visszaesett az élelmiszertermelés, a kereskedelem, és infláció lépett fel, ami miatt a városi kézművesség is visszaesett. Az egész birodalomban, de különösen a nyugati felén kötelezni kellett a fiúkat apjuk foglalkozásának űzésére. Így kellett tenni a decuriókkal is, mert a tisztséggel járó anyagi terheket már egyre kevésbé tudták viselni. A birodalom végére a rend elszegényedett, a városokkal együtt.

Források[szerkesztés]

  • Alföldy Géza: Római társadalomtörténet (Osiris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-379-669-5
  • Havas László, Németh György, Szabó Edit: Római történeti kézikönyv (Korona Kiadó, Budapest, 2001) ISBN 963-9191-75-2