Dazaifu
| Dazaifu | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Japán | ||
| Testvérvárosok | Lista Tagajō | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 72 430 fő (2020. szept. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 29,6 km² | ||
| Időzóna | JST, UTC+9 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 33° 30′ 46″, k. h. 130° 31′ 26″Koordináták: é. sz. 33° 30′ 46″, k. h. 130° 31′ 26″ | |||
 | |||
| Elhelyezkedése Fukuoka prefektúra térképén | |||
| Dazaifu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dazaifu témájú médiaállományokat. | |||
![Dazaifu címere]]](/wiki/F%C3%A1jl:Emblem_of_Dazaifu,_Fukuoka.svg)
![Dazaifu zászlaja]]](/wiki/F%C3%A1jl:Flag_of_Dazaifu,_Fukuoka.svg)
A mai Dazaifu-si (japánul: 太宰府市, Hepburn-átírással: Dazaifu-shi) város (Fukuoka prefektúra) helyén állt császári közigazgatási központ (大宰府, Dazaifu) Csikuzen tartományban a Kofun-kortól a Kamakura-korig. A 3. századtól különleges udvari (később helytartói rangú: szocu vagy szocsi) megbízottak állomásoztak itt, akik a Kínával és Koreával való kapcsolatokat tartották kézben, felügyelték a kjúsúi tartományokat (az úgynevezett Szaikaidó-t, vagyis „Nyugati körzet”-et), és az országrész védelmi feladatait is ellátták. A 8–9. század folyamán a „messzi főváros”-nak is nevezték. A 13. században innen irányították a mongol inváziós kísérletek visszaverését.
Nevezetes helytartója (pontosabban helytartóhelyettese, daini-ja, mivel maga a szocu csak császári herceg lehetett, aki szinekúraként kapta a tisztséget, és személyesen sohasem utazott oda) volt Ótomo no Tabito költő-udvaronc, és kegyvesztése után ide száműzték alacsony beosztásba Szugavara no Micsizane költőt, aki itt is halt meg 903-ban. A Micsizane halálát követő viharokat és áradásokat (a heiankjói császári palotába is belecsapott a villám) az ő bosszúszomjas szellemének tulajdonították, ezért a fővárosban sintó szentélyt (Kitano Tenman-gú) állítottak emlékére, dazaifui sírja fölé pedig felépítették testvérintézményét, a város azóta is legnevezetesebb látnivalóját, a Dazaifu Tenman-gút, amelynek 12 km²-es területén áll hírek szerint Micsizane kedves kiotói szilvafája, a Tobiume, amelyet oda ültettek át, hogy ezzel is megbékítsék a haragvó Tendzsin-szamát (e néven lett Micsizane a tudomány és a költészet kamija).
Népesség[szerkesztés]
| Lakosok száma | 70 482 | 72 168 | 72 430 |
| 2010 | 2015 | 2020 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 福岡県 人口移動調査 第１表 市区町村別人口 - データセット - 自治体オープンデータのCKAN (japán nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 15.)
Források[szerkesztés]
- Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
- Goedertier, Joseph M.: A Dictionary of Japanese History, Walker/Weatherhill, New York–Tokyo, 1968
