David Crosby

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
David Crosby
David Crosby Occupy Wall Street 2011 Shankbone.JPG
Crosby az Occupy Wall Streeten 2011-ben
Életrajzi adatok
Születési név David Van Cortlandt Crosby
Született 1941. augusztus 14. (73 éves)
Egyesült Államok Los Angeles, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok
Pályafutás
Műfajok Folk rock
Rock
Aktív évek 1963-
Együttes The Byrds
Crosby, Stills, Nash & Young
CPR
Hangszer ének, gitár
Kiadók Atlantic Records
A&M Records
Rhino Entertainment

David Crosby weboldala

David Van Cortlandt Crosby (Los Angeles, Kalifornia, 1941. augusztus 14.) amerikai gitáros, énekes és dalszerző. Alapító tagja a The Byrds és a Crosby, Stills, Nash & Young (CSN vagy CSNY) nevű együtteseknek. Mindkét együttes tagjaként beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Crosby a kaliforniai Los Angelesben született. Édesanyja Aliph Van Cortlandt Whitehead, édesapja pedig Floyd Crosby Oscar-díjas operatőr volt. David a montecitói Crane Country Day School diákja volt. Itt a A Penzance kalózai című vígoperában és más musicalekben is szerepelt. Tanulmányait a Carpinteriában lévő Cate Schoolban fejezte be. Szülei 1960-ban elváltak.

Eredetileg színésznek készült, de tanulmányait félbehagyta, hogy zenélhessen. A New York-i Greenwich Village-be költözött, ahol Bob Dylan is gyakran játszott. Fred Neil személyében Dylannel közös mentora is volt. Jim Dickson producer segítségével Crosby 1963-ban készítette el első stúdiófelvételét.

The Byrds[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964 elején Crosby a Jet Set nevű együttes tagjaként klubokban lépett fel. Az együttes másik két tagja Roger McGuinn (akkor még Jimnek hívták) és Gene Clark volt. Nem sokkal később felvették a The Byrds nevet, az együtteshez pedig Chris Hillman basszusgitáros és Michael Clarke dobos csatlakozott. Clarke-ot állítólag Crosby fedezte fel, amikor az a tengerparton kongázott. Valahogy hozzájutottak Bob Dylan Mr. Tambourine Man című dalának demófelvételéhez, melyet fel is vettek. A dalban kulcsszerepe volt McGuinn 12 húros gitárjának, valamint Crosby és Clark vokáljának. A dal a slágerlisták élére került.

Az együttes „védjegye” McGuinn „csilingelő” hangzású 12 húros gitárja volt, melynek használatát George Harrison ihlette az Egy nehéz nap éjszakája című filmben. Crosby érdeme volt a dalok néha szokatlan szerkezete és a vokálharmóniák tisztasága.

1966-ban Gene Clark, a Byrds első számú dalszerzője a repülőutak okozta stresszre hivatkozva otthagyta az együttest. Ennek következtében a dalok írása McGuinnre és Crosbyra hárult. Crosby élt a lehetőséggel, és a folyamatos gyakorlásnak köszönhetően hamarosan termékeny és tehetséges dalszerző lett. Korai szerzeményei között volt a korszakalkotó Eight Miles High, amit Clarkkal és McGuinnel együtt írt, valamint a Why (McGuinnel közösen), mely Crosby egyik legjobb dala. Sokan Crosby érdemének tartják a Hey Joe című dal népszerűvé válását, miután Dino Valentétől megtanulta azt. Crosby először Bryan MacLeannek és Arthur Leenek, a Love vezetőjének, Lee pedig a The Leaves tagjainak tanította meg a dalt. Mivel feleősnek érezte magát a dal népszerűségéért, Crosby rávette a Byrds többi tagját, hogy vegyék fel Fifth Dimension című albumukra. Mire az együttes 1967-es albuma, a Younger Than Yesterday megjelent, Crosby kezdte rátalálni egyéni hangjára.

A Crosby és társai közötti feszültség 1967-ben két ok miatt is a tetőpontjára hágott. Június 18-án, a Monterey-i popfesztiválon Stephen Stills kérésére a Buffalo Springfielddel lépett fel, mert Neil Young nem ment el a koncertre. A Byrds sem kislemezen, sem pedig a The Notorious Byrd Brothers című albumon nem akarta megjelentetni Crosby Triad című dalát. Társai szerint a dal témája (ménage à trois – szerelmi háromszög) túl merész volt. Crosbyt annyira feldühítette az eset, hogy egyre ritkábban jelent meg a stúdióban. Ennek eredményeképp 1967 őszén kirúgták az együttesből.[1] A dalt Crosby a Jefferson Airplane-nek adta és az együttes 1968-as, Crown of Creation című albumán jelent meg. A CSNY 1971-es Four Way Street című koncertalbumán Crosby a dal akusztikus változatát adta elő. A Byrds verziója az 1988-as Never Before című válogatásalbumon jelent meg, később pedig a The Notorious Byrd Brothers új CD-kiadására is felkerült.

Crosby, Stills & Nash (and Young)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968 márciusában Cass Elliot partiján Crosby találkozott Stephen Stillsszel, akinek szintén nem volt együttese (a Buffalo Springfield akkoriban oszlott fel). A két zenész ezután gyakran találkozott és zenélt együtt. Nem sokkal ezután csatlakozott hozzájuk Graham Nash, aki azért lépett ki a The Holliesből, hogy Crosbyval és Stilsszel játszhasson.

Első albumuk, az 1969-es Crosby, Stills & Nash rendkívül sikeres volt. Két dala bekerült a Top 40-be és a rádiók is gyakran játszották.

A CSN tagjaként Crosby több fontos dalt írt; ezek között van a Guinnevere, az Almost Cut My Hair, a Long Time Gone és a Delta. A Wooden Ships című dalt Stillsszel és a Jefferson Airplane gitárosával, Paul Kantnerrel írta.

1969-ben csatlakozott hozzájuk Neil Young, akivel a woodstocki fesztiválon is szerepeltek. Ezután vették fel Déjà Vu című albumukat, ami 1970-ben jelent meg és listavezető lett. Ebben az évben Crosby barátnője, Christine Hinton autóbalesetben meghalt, néhány nappal azután, hogy Debbie Donovannel San Franciscóba költöztek. Crosbyt lesújtotta az eset és a korábbinál egyre többször használt kábítószereket. Ennek ellenére olyan dalokat írt, mint az Almost Cut My Hair és a címadó Déjà Vu. A Four Way Street megjelenése után az együttes határozatlan időre beszüntette működését, a tagok pedig saját karrierjükkel foglalkoztak.

Crosby egy rövid ideig David and the Dorks néven a Grateful Dead tagjaival lépett fel. Egy koncertjüket 1970. december 15-én fel is vették.

A CSNY 1973-ban tért vissza egy turné erejéig. Ebben az időben új albumot kezdtek felvenni, melynek Human Highway lett volna a címe. A Neil Young farmján folyó felvételeket azonban állandó ellenségeskedés kísérte. Egy idő után a hangulat olyan nyomasztóvá vált, hogy abbahagyták a munkát. 1974-ben újra összeálltak, hogy világkörüli turnéra induljanak. Az ellenséges viszony megmaradt, de a turnét sikerült befejezniük. Újra megpróbáltak felvenni egy albumot, de a munkát már korán abba kellett hagyni, így csak egy válogatásalbum jelent meg So Far címmel.

Szólókarrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Crosby első szólóalbuma, az If I Could Only Remember My Name 1971-ben jelent meg. A felvételeken több ismert zenész közreműködött, például Nash, Young, Joni Mitchell, a Jefferson Airplane, a Grateful Dead és a Santana tagjai. A Rolling Stone-ban elmarasztaló kritikát kapott, ám az idő előrehaladtával egyre népszerűbbé vált és még ma is kapható.

Crosby és Nash több közös albumot jelentetett meg Crosby & Nash név alatt. Crosby fontosabb dalai, amiket az 1970-es években írt: Where Will I Be?, Carry Me, Bittersweet, Time After Time, Foolish Man, In My Dreams.

Hogy újra közel kerüljön a San Franciscó-i környezethez, melyben első albuma készült, Crosby 1975-ben részt vett Ned Lagin Seastones című albumának felvételein, melyen a Grateful Dead és a Jefferson Starship tagjai is részt vettek.[1] Emellett vokálozott a Hot Tuna Highway Song című dalában, ami az együttes 1972-es Burgers című albumán jelent meg. 1999-ben Lucinda Williamsszel énekelte el a Return of the Grievous Angel: A Tribute to Gram Parsons című album címadó dalát.

2006-ban Crosby és Nash részt vett David Gilmour On an Island című albumának felvételein, amikor a címadó dalban énekeltek. Az album 2006 márciusában jelent meg és listavezető lett. 2006 májusában mindketten felléptek Gilmour koncertjén a Royal Albert Hallban, majd közös amerikai turnéra indultak. A Royal Albert Hallbeli koncert Gilmour Remember That Night című DVD-jén jelent meg 2007-ben.

Színészi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek elején Crosby a The John Larroquette Show több részében is feltűnt, ahol John Hemingway Anonim Alkoholista-támogatóját játszotta. A Roseanne című sorozatban Bonnie Bramlett férjét alakította. A Hook című filmben kalózt, a Lánglovagokban hippit, a Viharszívben pedig csapost játszott.

Crosby A Simpson család Marge in Chains és Homer's Barbershop Quartet című epizódjaiban saját magát alakította.

Egészségi problémák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Crosby 1995-ben májátültetésen esett át, amiről a sajtó is beszámolt. Korábbi drogfüggősége miatt a műtét több vitát kavart.[2][3][4]

Crosby 1-es típusú cukorbetegségben szenved, ezért rendszeresen inzulinnal kezelik. 2000-ben Melissa Etheridge bejelentette, hogy az ő és Julie Cypher mesterséges megtermékenyítésből származó két gyermekének David Crosby a biológiai apja.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

CPR (Crosby, Pevar & Raymond)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliogáfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dave Zimmer–Henry Diltz: Crosby, Stills & Nash: The Authorized Biography (St. Martin's Press, 1984) ISBN 0-312-17660-0
  • David Crosby: Long Time Gone: The Autobiography of David Crosby (Da Capo Press, 2005) ISBN 0-306-81406-4

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zimmer, Dave, Diltz, Henry. Crosby, Stills & Nash: The Authorized Biography (First edition). St. Martin's Press, 54, 79.. o. ISBN 0-312-17660-0 (1984) 
  2. crosbycpr.com: 'David Crosby Biography'
  3. Bryan Alsop: 'David Crosby'
  4. David Marchese: 'Teach your pop stars well: Rock and Roll Hall of Famer David Crosby talks about touring, political engagement and why he doesn't listen to Britney Spears', 2006. december 13

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap