Dardanelláki csata (1656)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dardanelláki csata (1656)
Battle of the Dardanelles (1656)(Pieter Casteleyn, 1657).jpg
Pieter Casteleyn festménye a csatáról. (1657)

Konfliktus Kandiai háború
Időpont 1656. június 26.
Helyszín A Dardanellák
Eredmény velencei győzelem
Szemben álló felek
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Velencei Köztársaság
Flag of the Sovereign Military Order of Malta.svg Máltai lovagrend
Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Lorenzo Marcello
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Pietro Bembo
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Barbado Badoer
Flag of the Sovereign Military Order of Malta.svg Gregorio Caraffa
Ottoman flag.svg Kenan pasa
Szemben álló erők
29 vitorláshajó, 31 gálya 28 vitorláshajó, 61 gálya
Veszteségek
Velence: 3 vitorlás hajó, 207 halott, 260 sebesült, 94 eltűnt
Máltai Lovagrend: 40 halott, 100 sebesült.
22 vitorlás hajó, 34 gálya megsemisült, 4 vitorlás hajó és 13 gálya fogságba került

A harmadik dardanelláki csata 1656. június 26-ban zajlott, a kandiai háború részeként a velencei és török flotta között. A csata velencei győzelemmel végződött. A török flotta számára a Lepantói csata óta ez volt a legnagyobb vereség. A csata eredményeként az Oszmán Birodalom kénytelen volt lemondani néhány fontos szigetről, valamint a velenceiek sikeresen blokád alá vették a Dardanellákot, ezt a blokádot csak a következő évben sikerült megszüntetni.

A csata előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1644 óta háború dúlt a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között, a Földközi-tenger keleti partvidéke feletti ellenőrzésért és főleg a Kréta feletti uralomért. Az oszmán hadsereg el is foglalta a sziget egy részét, azonban a sziget legnagyobb városánál, Kandiánál elakadtak és a város ostroma húsz évig tartott.

Időközben a velencei flotta a sziget elfoglalásának elfoglalásának a megakadályozására, megkísérelte blokád alá vonni a stratégiailag és kereskedelmileg egyaránt Dardanellákot.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két flotta 1656. június 26-án találkozott össze. A szél kezdetben a törököknek kedvezett, hamarosan azonban megfordult és ez a velencei hajókat jobban segítette. A csata alatt a velencei főkapitány, Lorenzo Marcello életét vesztette, amikor egy ágyúgolyó eltalálta, de helyettese, Barbado Badoer a harcok végéig ezt eltitkolta, hogy megakadályozza a zűrzavar kirobbanását a velenceiek között.

Hamarosan a törökök visszavonultak, de a velenceiek üldözőbe vették őket. Az üldözés alatt a legkorszerűbb velencei hajó, a San Marco zátonyra futott és alegénysége kénytelen volt elhagyni a fedélzetet. Kisebb csatározások még másnap is voltak, de a csata lényegében június 26. estére véget ért. A velenceiek fényes győzelmet arattak, a törökök viszont hatalmas veszteséget szenvedtek és 5000 keresztény rabszolgát sikerült kiszabadítani az oszmán fogságból.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata eredményeként a velenceiek megszállták Tenedosz és Lemnosz szigeteket, valamint blokád alá vették a Dardanellákot. Isztambul és Kréta szigete között az utánpotlási vonalt a velenceiek átvágták, ezenkívül pedig maga város is a kulcsfontosságú szoros hiányában ellátási nehézségekkel küszködött 1656 - 1657 telén. A velencei blokádot csak a Három napos csatában sikerült áttörni, 1657 júliusában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anderson, Roger Charles (1952). Naval wars in the Levant 1559-1853. University of Michigan Press. ISBN 1-57898-538-2.
  • Finkel, Caroline (2006). Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire 1300-1923. London: John Murray. ISBN 978-0-7195-6112-2.
  • Setton, Kenneth Meyer (1991). Venice, Austria, and the Turks in the Seventeenth Century. DIANE Publishing. ISBN 0871691922.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle_of_the_Dardanelles (1656) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.