Daróczi György
| Daróczi György | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Daróczi György |
| Született | 1699. április 28. Baranya megye |
| Nemzetiség | magyar |
| Elhunyt | 1756. október 10. (57 évesen) Sopron |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
Daróczi György (Baranya megye, 1699. április 28. – Sopron, 1756. október 10.) magyar bölcsészdoktor, jezsuita rendi tanár, költő.
Élete[szerkesztés]
17 éves korában lépett a rendbe. Miután több helyen tanított a középiskolákban, egyházi szónoklatokat tartott és néhány rendház főnöke volt.
Munkái[szerkesztés]
- Lusus epigrammatici. Claudiopoli, 1725. és Aug. Vindelic. 1738
- Septi-Collis Dacia. Claudiopoli, 1735
- Ortus et progressus collegii soc. Jesu Claudiopolitani ab anno 1579. Uo. 1736
- Pietas ungarica, sive summus ejusdem gentis in Mariam affectus, omni obsequiorum genere jam inde a S. Stephani temporibus testatur. Claudiopoli, 1736
- Serenissimi principis Eugenii invicti caesarei exercitus archistrategi colossus gloriae e posthumis laudibus erectus… anno 1736. Uo.
- Epitome chronlogica rerum Hungaricarum et Transylvanicarum e d. Stephano ad annum 1726. Uo. 1737
Latin versei: Epigramma de Carolo imperatore caesare VI. és Carmen elegiacum ob victoriam Belgradiensem megjelentek a Carolus Klein, Analecta Poetica, Viennae, 1757. II. 37. című munkában.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Scriptores Provinciae Austriacae Societatis Jesu (1855) 54. old.
