Damaszkuszi út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Caravaggio: Pál apostol megtérése a damaszkuszi úton

A damaszkuszi úton történt a pálfordulás: azaz a keresztényüldöző Saul megkapta a szükséges kegyelmet és élt is vele ahhoz, hogy Pál apostollá, keresztény térítővé lehessen.

Földrajzi szempontból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Damaszkusz

Keresztény és kultúrtörténeti szempontból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai elbeszélések szerint úgy kétezer évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit, akik hittek Jézus Krisztus feltámadásában. Minden másképpen történt, mint ahogy elképzelte. Az úton megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul – miért üldözöl engem?” Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd egy bizonyos idő elteltével tanítvánnyá akart lenni. Azonban hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta. Csak így válhatott apostollá, majd vértanúvá.

A „damaszkuszi út” jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legalább egyszer mindenkinek végig kell menni a lelki változás útján. Keresztény szempontból azonban még többet jelent: mindenkinek megadatik a szükséges kegyelem, hogy végigmehet rajta – ez a megtérés. De sok „Pállá” váló (azaz megváltozó) a legfontosabb mozzanatot hagyja ki: azt, hogy mindent be kell vallani: szembenézni, vállalni, újrakezdeni. Nem eltussolni, hanem radikálisan újrakezdeni.

A Szentírás keresztény értelmezésben tehát nem azt mondja, tanítja, hogy aki egyszer rossz volt, az mindvégig rossz is marad. Sőt: Ezékiel könyvében már benne van, hogy Isten aszerint ítéli meg az egyes embert, hogy az milyenné válik.

A Saulus: jelentése: nagy, a Paulus-é: kicsi.

Lásd még: a bűnbánat szentsége.

Neuroteológiai elmélet szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy újabb elmélet szerint Saulnak epilepsziás rohama lehetett Damaszkuszba menet a temporális lebenyben. Ez a hipotézis magyarázná a látomásokat, és azok "transzcendens" tartalmát is. A temporális epilepsziában szenvedők közül sokaknak van transzcendens jellegű látomása. Lásd még: neuroteológia

Ezzel az elmélettel azonban alapvető problémák vannak. Először is a Szentírás idevonatkozó része (Apcsel:9,7) szerint Pál "Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit". Azaz az elmélethez igazodva nekik is epilepsziás rohamuk kellett, hogy legyen Pállal együtt, ami több személyről lévén szó meglehetősen nehezen elképzelhető.

Másrészt - és ez bizonyára elkerülte az elmélet alkotóinak figyelmét - a történet folytatása szerint Ananiásnak is megjelent az Úr (vagy az 'elmélet' szerint ismét egy "szimultán epilepsziás rohamot" szenvedő beteg "tűnik fel"...) s felszólította, hogy keressen meg egy Saul nevű tarzuszi férfit, Judás házában, aki épp imádkozik, és látja őt, amint belép hozzá, ráteszi a kezét, s vakságából - amit a látomás (ill. a "temporális epilepsziás roham") során szerzett - meggyógyítja... Erre Ananiás megy és megteszi, beteljesíti, amit Saul előre látott...

Nem kell tehát csodálkoznunk, hogy a vakbuzgó zsidó hitű Saul azonnal "átfordult" és "Krisztus követőjévé vált"... A Szentírás szerint: "Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban, s máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia"

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]