Dalnyerecsenszki járás
| Dalnyerecsenszki járás | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Terület | Tengermelléki határterület | ||
| Székhely | Dalnyerecsenszk | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 9576 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Terület | 7290 km² | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Dalnyerecsenszki járás
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 45° 55′ 60″, k. h. 133° 43′ 59″Koordináták: é. sz. 45° 55′ 60″, k. h. 133° 43′ 59″ | |||
 | |||
| Elhelyezkedése | |||
| Dalnyerecsenszki járás weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnyerecsenszki járás témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Dalnyerecsenszki járás (Дальнереченский район) járás Oroszország Tengermelléki határterületének északnyugati részén. Székhelye Dalnyerecsenszk. Területe 7074 km², lakossága (2000-ben, becslés) 14,1 ezer fő, népsűrűsége 2 fő/km². Dalnyerecsenszk közigazgatásilag nem tartozik a járáshoz, annak lakosságszámát kétszeresen meghaladja.
Földrajz[szerkesztés]
A járás a Szihote-Aliny nyugati előhegyeit (Szinyij hrebet) és a Malinovka-folyó (korábban Vaku) valamint mellékfolyóinak völgyét foglalja magába. Keleti határát a Pervij Pereval-hg. gerince (itt található legmagasabb pontja, a Tancsalaza, 1206 m), nyugati határát az Usszuri-folyó alkotja. Északi részén található a Szalszkaja-hegy kialudt vulkáni kúpja a Bolsaja Usszurka mentén. Túlnyomórészt erdővel borított, rendkívül ritkán lakott terület. Főbb települései a Malinovka völgyében fekszenek (Vegyenka, Mezsdurecsje, Rakitnoje, Orehovo, Bogoljubovo, Malinovo). Települései 13 községhez tartoznak közigazgatásilag.
Népesség[szerkesztés]
- 1989-ben 17 057 lakosa volt.
- 2002-ben 13 995 lakosa volt.
- 2010-ben 11 344 lakosa volt.
Gazdaság[szerkesztés]
Legjelentősebb gazdasági ágazat a fakitermelés és fafeldolgozás. Két erdőgazdaság (Malinovszkij, Dalnyerecsenszkij) és két feldolgozóüzem (Pozsiga, Dalnyerecsenszklesz) is található itt. Folyami halászat, szőrmés állatok vadászata. Burgonya-, szója és árpatermesztés, baromfikombinát (Szolovjovkában), méhészkedés. A hegyvidék folyóinak hordalékában aranyat találtak. Dalnyerecsenszk környékén agyag- és homokkitermelés folyik, Ariadnoje vidékén titán- és wolfrámérckészleteket tártak fel. Legismertebb ásványvízforrása a Kiszlij Kljucs.
Történelem[szerkesztés]
A járás nyugati részét az 1860-as évektől népesítették be (főként kozákok), a keleti területeken földművesek telepedtek le, főként 1900 után. A Transzszibériai vasútvonal megépülésével (1903) a betelepedés felgyorsult. 1920-ban az akkori Muravjevo-Amurszkaja állomáson (ma: Lazo) az orosz ellenforradalmárok és a japán megszállók mozdonykazánban égették el Sz. G. Lazo, A.N. Luckin és V.M. Szibircev vörös partizánokat. Lazóban emlékművet állítottak tiszteletükre. A járást 1926-ban alapították, az ötvenes évekig Kalinyin nevét viselte (Kalinyinszkij rajon), majd 1972-ig Imani járás néven volt ismert, amikor székhelyével együtt átkeresztelték mai nevére.
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly.
- A 2010-es népszámlálás adatai: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm Archiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)