Dalmát pisztráng
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Salmo obtusirostris (Heckel, 1851) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dalmát pisztráng témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Dalmát pisztráng témájú médiaállományokat. |
A dalmát pisztráng (Salmo obtusirostris, korábban Salmothymus obtusirostris) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A dalmát pisztráng Dalmácia hűvös, oxigéndús folyóvizeiben él.
Alfajai [szerkesztés]
Megjelenése [szerkesztés]
Alakja: A hal oldalról lapított teste erősen nyújtott, hátmagassága élőhelye szerint változó, faroknyele magas és rövid. A farokúszó hátulsó szegélye a fiataloknál mindig kimetszett, az idősebb példányoké csaknem egyenes vonalú. Pikkelyei apróak, 101-103 az oldalvonal mentén, 20-21 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje kicsi, orra feltűnően tömpe; felső állkapcsa igen széles, rövid, a szájrés csak a szem középvonaláig ér. Az ekecsonton 2-6 lemez van. A nyélen kettős sorban 9-18 fog ül. Mellúszói hosszúak, hosszuk körülbelül a fele a mell- és hasúszók kezdete közti távolságnak.
Színezete': Hátoldala a zöldestől a barnásig változik, oldalai világosabbak, a hasoldal sárgásfehér. A sebes pisztránghoz hasonlóan a test oldalain sötét, illetve az oldalvonal mentén és alatta világos udvarral körülvett piros foltok vannak. A fiatalokon sötét keresztsávokat látunk.
Mérete: Testhossza 25-40 centiméter, maximum 50 centiméter.
Életmódja [szerkesztés]
A dalmát pisztráng a folyók állandó, nem vándorló hala. A fiatalok tápláléka apró gerinctelenek (rovarlárvák, rákok, repülő rovarok), a kifejlett példányok halakat fognak.
Szaporodása [szerkesztés]
Október és december között ívik, ikráit sebesen áramló vízben, a kavicspadokba kotort ovális mélyedésbe rakja le.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
