Dakosaurus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dakosaurus
Evolúciós időszak: késő jura-kora kréta
A Dakosaurus maximus két pterosaurus után veti magát
A Dakosaurus maximus két pterosaurus után veti magát
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Diapsida
Alosztályág: Archosauromorpha
Csoport: Mesoeucrocodylia
Alrend: †Thalattosuchia
Család: Metriorhynchidae
Nem: Dakosaurus
von Quenstedt, 1856[1]
Szinonimák
  • Dacosaurus Sauvage, 1873[2]
  • Plesiosuchus Owen, 1884[3]
Fajok
  • D. maximus (Plieninger, 1846[4]) von Quenstedt, 1856[1] (típus)
  • D. andiniensis Vignaud & Gasparini, 1996[5]
  • D. lapparenti Deblemas & Strannoloubsky, 1957[6]
  • D. carpenteri Wilkinson, Young & Benton, 2008[7]
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dakosaurus témájú kategóriát.

A Dakosaurus (jelentése 'szaggató gyík', az ógörög δαkος / dakos 'szaggat' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a Metriorhynchidae család egyik neme, amely a késő jura és kora kréta időszakok során élt. Nagyméretű, recézett és kétoldalt lapított fogakkal rendelkező állat volt. A nemet Friedrich August von Quenstedt hozta létre 1856-ban egy fog alapján, amit Plieninger Geosaurus maximus néven azonosított. A Dakosaurus húsevő volt, amely az élete jelentős részét, ha nem az egészét a tengerben töltötte. A tengeri életmódhoz való nagy mértékű alkalmazkodás azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel a vízben is párosodott, de mivel nem találtak tojásokat vagy fészkeket a Dakosaurushoz kapcsolódóan, nem tudni, hogy az utódainak a delfinekhez és ichthyoszauruszokhoz hasonlóan a vízben adott-e életet, vagy inkább a tengerparton, ahogyan a teknősök.

Felfedezés és fajok[szerkesztés]

Mikor a Dakosaurus különálló fogait először fedezték fel Németországban, a maradványokat a theropoda dinoszauruszok közé tartozó Megalosaurus részeinek hitték.[8] A Dakosaurushoz kapcsolt fosszilis maradványok Anglia, Franciaország, Svájc és Németország,[9] Lengyelország,[10] Oroszország,[11] Argentína,[5] és Mexikó késő jura időszaki üledékeiből váltak ismertté.[12] A Dakosaurus Európában talált fogai az oxfordi–valangini korszakokból származnak.[13][14]

Érvényes fajok[szerkesztés]

A típusfaj, a Dakosaurus maximus (jelentése 'legnagyobb szaggató gyík') fosszíliáit Nyugat-Európában (Angliában, Franciaországban, Svájcban és Németországban) találták meg, a késő jura időszaki (késő kimmeridge-i–kora tithon korszakbeli) kőzetrétegekben.[9][15]

A Dakosaurus andiniensist (jelentése 'andoki szaggató gyík') a Neuquén medencében fedezték fel 1987-ben, egy gazdag argentin fosszília lelőhelyen. A Dakosaurus andiniensis tudományos nevet azonban csak 1996-ban alkották meg a számára.[5] Két később felfedezett koponya azt jelzi, hogy a D. andiniensis rövid, magas pofájával (amiről a Godzilla becenevet kapta) egyedinek számít a metriorhyncidák (a krokodilok tengeri életre leginkább specializált családjának tagjai) között. E faj fosszíliái a késő jura–kora kréta időszakokból (a késő tithon–kora berriasi korszakokból) származnak.[16]

A Dakosaurus lapparenti (jelentése 'Lapparent szaggató gyíkja') a francia őslénykutató, Albert-Félix de Lapparent tiszteletére kapta a nevét. Egy különálló koponyán és koponya alatti csontvázelemeken alapul, melyek a kora kréta időszakból (a valangini korszakból) származnak, Franciaországból.[6]

A Dakosaurus carpenteri (jelentése 'Carpenter szaggató gyíkja') angliai, késő jura időszaki (késő kimmeridge-i korszakbeli) maradványok alapján ismert.[7]

Névtelen fajok[szerkesztés]

A Dakosaurus hiányos koponyából álló példányait fedezték fel Mexikó kimmeridge-i korszakbeli kőzeteiben.[12][17]

Taxonómia és törzsfejlődés[szerkesztés]

A Plesiosuchus a Dakosaurus fiatalabb szinonimája,[3] míg a Dacosaurus név csupán elírásból származik.[2] Egy újabb keletű filogenetikus elemzés azonban, nem támogatja a Dakosaurus monofíliáját,[18] bár a D. maximus és a D. andiniensis természetes csoportot alkotnak.[7][16][18]

Ősbiológia[szerkesztés]

Morfológia[szerkesztés]

Az összes ismert faj körülbelül 4–5 méter hosszú, így a Dakosaurus a ma élő krokodilokkal összevetve nagyméretűnek számít. A teste a jobb hidrodinamikus teljesítmény érdekében áramvonalas, ami uszonyos farkával együtt jobb úszóvá tette a modern krokodiloknál.[19]

Sómirigyek[szerkesztés]

A mexikói Dakosaurus faj hiányos koponyájú példányainál megőrződött kamrák (melyek a Geosaurusnál[20] és a Metriorhynchusnál[21] szintén ismertté váltak) jól fejlett sómirigyeket tárolhattak. Sajnos sómirigyekre vonatkozó bizonyíték nem őrződött meg a fosszíliákban.[12]

Niche-felosztás[szerkesztés]

A Dakosaurus maximus egy, a bajorországi Mörnsheim Formációból (a kora tithoni Solnhofen-mészkőből) ismert számos metriorhynchida faj közül. A feltételezés szerint az ökológiai fülkék felosztása lehetővé tette, hogy a Geosaurus három faja mellett éljen. A Dakosaurus és a szintén nagyméretű, rövid pofával és recés fogakkal rendelkező Geosaurus giganteus a formáció csúcsragadozói lehettek. A Geosaurus további két faja és a teleosaurida Steneosaurus főként hallal táplálkozhatott.[22]

A valamivel korábbi (késő kimmeridge-i korszakbeli), dél-németországbeli Nusplingen Plattenkalk területén a D. maximus és a Geosaurus suevicus kortársakként éltek. Ahogy Solhofenben is, a Dakosaurus csúcsragadozó, a G. suevicus pedig halevő volt.[23]

Táplálkozás[szerkesztés]

Egy Caypullisaurusra támadó Dakosaurus andiniensis

A Dakosaurus az egyetlen tengeri krokodilformájú állat, amelynél kétoldalt lapított, recés fogak fejlődtek ki, melyek jóval nagyobbra is nőttek, a többi metriorhynchida fogainál.[16] E jellegzetességek mellett az a tény, hogy a fogak morfológiailag a Judy Massare által (1987-ben) 'Vágó' guildnek elnevezett csoportba tartoznak – ahogy a ma élő kardszárnyú delfin is –, azt jelzik, hogy Dakosaurus csúcsragadozó volt.[24]

A Dakosaurus megnagyobbodott halánték feletti koponyaablak (fenestra supratemporalis)[15] nagyméretű állkapocs záró izmok számára biztosíthatott tapadási helyet,[25] melyek erős harapást eredményeztek. A koponya háromszögletű alakja, a mélyen gyökerező, nagyméretű, recés fogak, valamint a gumós, mély, (pliosaurusokéhoz hasonló) állkapocs ízület lehetővé tehették a Dakosaurus számára, hogy megcsavarja az áldozat húsát (darabokat szakítva ki a testéből).[26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Quenstedt, FA.. Sonst und Jetzt: Populäre Vortäge über Geologie. Tübingen: Laupp, 131. o. (1856) 
  2. ↑ a b Sauvage, HE (1873). „Notes sur les reptiles, fossiles”. Bulletin de la Société Géologique de France, série 3, 365–384. o.  
  3. ↑ a b Owen, R. (1884). „On the cranial and vertebral characters of the crocodilian genus Plesiosuchus, Owen”. Quarterly Journal of Geological Society London 40, 153–159. o.  
  4. ↑ Plieninger, T. (1846). „Prof. Dr. Th. Plieninger hielt nachstehenden vortrag über ein neues Sauriergenus und die Einreihung der Saurier mit flachen, schneidenden Zähnen in eine Familie”. Württembergische naturwissenschaftliche Jahreshefte 2, 129–183. o.  
  5. ↑ a b c Vignaud, P., Gasparini, Z.B. (1996). „New Dakosaurus (Crocodylomorpha, Thalattosuchia) from the Upper Jurassic of Argentina”. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Paris, 2 322, 245–250. o.  
  6. ↑ a b Debelmas, J., Strannoloubsky A. (1957). „Découverte d’un crocodilien dans le Néocomien de La Martre (Var) Dacosaurus lapparenti n. sp.”. Travaux Laboratoire de Géologie de l’université de Grenoble 33, 89–99. o.  
  7. ↑ a b c Wilkinson, L.E., Young MT, Benton MJ (2008). „A new metriorhynchid crocodilian (Mesoeucrocodylia: Thalattosuchia) from the Kimmeridgian (Upper Jurassic) of Wiltshire, UK.”. Palaeontology 51 (6), 1307–1333. o.  
  8. ↑ Quenstedt, F.A.. Das Flötzgebirge Württembergs: mit besonderer rücksicht auf den Jura. Tübingen: Laupp, 493. o. (1843) 
  9. ↑ a b Steel, R.. Crocodylia, Handbuch der Paläoherpetologie, Teil 16. Stuttgart: Gustav Fischer Verlag, 116. o. (1973) 
  10. ↑ Radwańska, U., Radwański A. (2003). „The Jurassic crinoid genus Cyclocrinus D’Orbigny, 1850: still an enigma”. Acta Geologica Polonica 53 (4), 301–320. o.  
  11. ↑ Ochev, V.G. (1981). „Marine crocodiles in the Mesozoic of Povolzh'e”. Priroda 1981, 103. o.  
  12. ↑ a b c Buchy, M-C., Stinnesbeck W, Frey E, Gonzalez AHG. (2007). „First occurrence of the genus Dakosaurus (Crocodyliformes, Thalattosuchia) in the Late Jurassic of Mexico”. Bulletin de la Société Géologique de France 178 (5), 391–397. o.  
  13. ↑ British Museum (Natural History). Trustees of the, British Mesozoic Fossils, sixth edition, London: Butler & Tanner Ltd,, 209. o. (1983) 
  14. ↑ Benton, M.J., Spencer P.S.. Fossil Reptiles of Great Britain. London: Chapman and Hall, 386. o. (1995) 
  15. ↑ a b Fraas, E. (1902). „Die Meer-Krocodilier (Thalattosuchia) des oberen Jura unter specieller Berücksichtigung von Dacosaurus und Geosaurus”. Paleontographica 49, 1–72. o.  
  16. ↑ a b c Gasparini, Z,, Pol D, Spalletti LA. (2006). „An unusual marine crocodyliform from the Jurassic-Cretaceous boundary of Patagonia”. Science 311, 70–73. o.  
  17. ↑ Buchy, M-C. (2008). „New occurrence of the genus Dakosaurus (Reptilia, Thalattosuchia) in the Upper Jurassic of north-eastern Mexico with comments upon skull architecture of Dakosaurus and Geosaurus”. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen 249 (1), 1–8. o.  
  18. ↑ a b Young, MT. (2007). „The evolution and interrelationships of Metriorhynchidae (Crocodyliformes, Thalattosuchia)”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (3), 170A. o.  
  19. ↑ Massare, JA. (1988). „Swimming capabilities of Mesozoic marine reptiles; implications for method of predation”. Paleobiology 14 (2), 187–205. o.  
  20. ↑ Fernández, M,, Gasparini Z. (2000). „Salt glands in a Tithonian metriorhynchid crocodyliform and their physiological significance”. Lethaia 33, 269–276. o.  
  21. ↑ Gandola, R., Buffetaut E, Monaghan N, Dyke G. (2006). „Salt glands in the fossil crocodile Metriorhynchus”. Journal of Vertebrate Paleontology 26 (4), 1009–1010. o.  
  22. ↑ Andrade, MB; Young MT.: High diversity of thalattosuchian crocodylians and the niche partition in the Solnhofen Sea. The 56th Symposium of Vertebrate Palaeontology and Comparative Anatomy, 2008. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 26.)
  23. ↑ Dietl, G., Dietl O, Schweigert G, Hugger R. (2000). „Der Nusplinger Plattenkalk (Weißer Jura zeta) – Grabungskampagne 1999”. Jahreshefte der Gesellschaft für Naturkunde in Württenberg 156, 5–26. o.  
  24. ↑ Massare, JA. (1987). „Tooth morphology and prey preference of Mesozoic marine reptiles”. Journal of Vertebrate Paleontology 7, 121–137. o.  
  25. ↑ Holliday, CM,, Witmer LM.. „Archosaur adductor chamber evolution: integration of musculoskeletal and topological criteria in jaw muscle homology”. Journal of Morphology 268 (6), 457–484. o.  
  26. ↑ Martill, DM., Taylor MA, Duff KL, Riding JB, Brown PR. (1994). „The trophic structure of the biota of the Peterborough Member, Oxford Clay Formation (Jurassic), UK.”. Journal of the Geological Society, London 151, 173–194. o.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dakosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dakosaurus&oldid=24317649”