Dagesztáni háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dagesztáni háború
Dagestan.png
Dagesztán térképe
Dátum 1999. augusztus 7.szeptember 28.
Helyszín Oroszország, Észak-Kaukázus, Dagesztán
Eredmény Orosz győzelem, a második csecsen háború kirobbanása
Casus belli A csecsenföldi székhellyel rendelkező Iszlamista Nemzetközi Brigád lerohanta Dagesztánt, egy ottani szeparatista mozgalom támogatása végett, ezzel kiváltva az Orosz Hadsereg ellentámadását.
Harcoló felek
Flag of Majlis.png Iszlamista Nemzetközi Brigád
Flag of Majlis.png dagesztáni szeparatisták
 Oroszország
Flag of Dagestan.svg Dagesztán
Parancsnokok
Flag of Majlis.png Samil Baszajev
Flag of Majlis.png Ibn al-Hattáb
Flag of Russia.svg Borisz Jelcin
Flag of Russia.svg Viktor Kazancev
Haderő
kb. 3000 fegyveres 17 000 katona
Veszteségek
kb. 2500 halott 1 db T-90 tank,
279 halott,
987 sebesült,
ismeretlen számú civil fegyveres


A Dagesztáni háború 1999. augusztus 7. - szeptember 28. között zajlott az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázusban fekvő Dagesztán területén. A konfliktus kiváltó oka egy csecsenföldi székhelyű iszlamista fegyveres alakulatnak, az Iszlamista Nemzetközi Brigádnak (a továbbiakban INB) a dagesztáni szeparatista mozgalom megsegítésére indított fegyveres akciója volt, mely kiváltotta az Orosz Hadsereg ellentámadását. A háború egyértelmű orosz győzelemmel és az INB visszavonulásával végződött. Az iszlamista támadás következményeként az oroszok augusztus 26-án inváziót indítottak Csecsenföld ellen, kirobbantva ezzel a második csecsen háborút.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első csecsen háború során de facto függetlenséget kivívó Csecsenföldön anarchia és gazdasági válság ütötte fel a fejét, ez a belpolitikai helyzet pedig elsősorban a szélsőséges iszlamisták támogatottságát növelte meg, akik egyaránt lázadtak Aszlan Maszhadov csecsen elnök uralma ellen és agitáltak Észak-Kaukázus teljes körű függetlenítéséért.

Már 1997-ben elkezdődött egy iszlamista légió szervezése a szaúd-arábiai születésű Ibn al-Hattáb vezetésével, amely szorosan együttműködött a dagesztáni iszlamista felkelőkkel és nagy valószínűség szerint szerepe volt a dagesztáni civil és katonai célpontok ellen végrehajtott bombamerényletekben és fegyveres támadásokban is.

Az iszlamista támadás és az orosz ellentámadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spetsnaz csapatok Dagesztánban, 1999. augusztus 25-én.

Augusztus 4-én dagesztáni fegyveresek több orosz biztonsági embert megöltek egy támadásban a dagesztáni határ közelében. Augusztus 7-én Samil Baszajev és Ibn al-Hattáb vezetésével 1500 - 2000 fegyveres lépte át a csecsen - dagesztáni határt, majd a dagesztáni iszlamista felkelőkkel egyesülve megszálltak több dagesztáni falut, majd augusztus 10-én kikiáltották a független Dagesztáni Iszlamista Köztársaságot és hadat üzentek az oroszpárti dagesztáni kormánynak, valamint Oroszország "megszálló egységeinek".

Az oroszokat felkészületlenül érte a támadás, így kezdetben az iszlamisták elleni harcot gyakorlatilag egyedül a dagesztáni rendőrség és spontán felfegyverzett civil miliciák vívták. Basajev és Kattab tervei nem váltak valóra, a dagesztáni lakosság nem állt egyöntetűen az újonnan érkezett "felszabadítók" mellé, sőt inkább hódítóknak tekintették őket.

Mire kialakult Dagesztánon belül a szervezett ellenállás, az orosz haderő is támadásba lépett. Az orosz légierő és tüzérség sorozatos támadásokat intézett a megszállók ellen, csecsenföldi célpontokat is támadva, majd szinte egyszerre indult meg a szárazföldi támadás a dagesztáni területek és Csecsenföld ellen. A hadművelet során került sor először T–90-es tankok harcbeli alkalmazására és az iszlamista fegyvereseknek a harcok során sikerült is egy tankot hét RPG–7 rakétával megsemmisíteniük. Augusztus 23-án az iszlamisták kénytelenek voltak feladni a megszállt településeket és visszavonulni a hegyekbe. Az oroszok megszakítás nélkül folytatták a hadműveleteiket, mire válaszul az iszlamisták szeptember folyamán négy bombamerényletet hajtottak végre kormányzati épületek ellen, egyet Dagesztánban, kettőt Moszkvában és egyet Volgodonskban. A támadások összesen 293 ember halálát okozták.

Szeptember 5-én a lázadók megkíséreltek egy újabb inváziót a dagesztáni települések ellen, megszállva többek között Haszavjurt kisvárost is. Heves tűzharc bontakozott ki a városért, melyben végül az oroszok - helybeli önkéntesek támogatásával - szeptember 12-re győztek, és a fegyveresek ismét kénytelenek voltak visszavonulni a hegyekbe, majd 28-án Basajev hivatalosan is bejelentette kivonulásukat Dagesztán területéről.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lázadók visszavonulását követően, szeptember végén orosz harci repülők már a csecsen fővárost, Groznijt bombázták. A csecsen elnök, Maszhadov nyíltan elítélte a dagesztáni inváziót és felajánlotta a Moszkvának a főbűnösök kiadatását, de Moszkva nem fogadta el a csecsen ajánlatot és folytatta hadműveleteit Csecsenföld ellen. 2000 folyamán Csecsenföld gyakorlatilag teljesen orosz kézre került, de a Kaukázusban továbbra is gerillaharcok folytak és kisebb intenzitással, de tartanak a mai napig. Az iszlamista lázadók gerilla harcai öt észak-kaukázusi tagköztársaság területére - Csecsenföld, Dagesztán, Ingusföld, Észak-Oszétia és Kabard- és Balkárföld - terjed ki, de a lázadók több bombamerényletet is végrehajtottak oroszországi célpontok ellen, nem egyszer moszkvai célpontok ellen is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]