DC–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
DC–4
Pacific Western Airlines DC-4.jpg
A Pacific Western Airlines CD–4-ese 1959-ben

Funkció utasszállító repülőgép
Gyártó Douglas Aircraft Company
Sorozatgyártás 1942–1947
Gyártási darabszám 79 (további 1163 darab C–54 és R5D)

Típusváltozatok C–54 Skymaster
Canadair North Star
ATL–98 Carvair
Első felszállás 1942. február 14.

A DC–4 a Douglas négymotoros légcsavaros utasszállító repülőgépe. A DC–4-essel kezdődött az egész világot átszövő légi útvonalhálózat kialakítása. A légitársaságok a típussal első ízben kaptak lehetőséget, hogy menetrend szerint repüljék át az óceánt és interkontinentális összeköttetést létesítsenek. Jóllehet ennek a négymotoros forgalmi gépnek a tervezése és építése még a második világháború elején kezdődött, a DC-4 mégis a háború utáni idők légiforgalmának lett jelentős úttörője.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári gépként tervezett DC-4 1942-ben C-54 katonai jelzéssel emelkedett először a levegőbe. A szándék, hogy új és a korábbiaknál sokkal nagyobb utasszállító gépet adjanak a légiforgalomnak, késést szenvedett a második világháború miatt. A C-54-esek gyártási kapacitását lekötötték a katonai megrendelések, és ez a helyzet csak 1945 után változott. A katonai igények csökkentek, és a Douglas 79 polgári DC-4-est gyárthatott. Ezek a példányok és a légitársaságoknak átadott C-54-esek világszerte fontos szerepet játszottak a nagy hatótávolságú utas- és teherszállításban. A korszerűbb, túlnyomásos kabinú utasgépek megszületéséig a DC-4 volt számtalan légitársaság zászlóshajója. A DC-4 számos változatához tartoznak a kanadai Canadairnél gyártott, Rolls-Royce motoros Argonaut nevű gépek. A katonai és polgári gépek egyaránt részt vettek az 1948-49 közötti berlini légihídban. A DC-4-esek a nagy hatótávolságú repüléseken különösen megbízhatóan viselkedtek. Nem voltak ugyan összehasonlíthatóak a DC-6-ossal vagy a Constellationnel, de a kisebb légitársaságoknál még hosszú évtizedekig alkalmazásban álltak.

Jellegzetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A DC-4-essel a New YorkLos Angeles repülőút 14 és fél órára csökkent
  • A Canadair egy DC-4-est C-5 jelzéssel, R-2800 csillagmotorokkal gyártott.
  • A bolíviai La Pazban a nagy magasság miatt a felszálláskor az amerikai Braniff légitársaság startrakétákat használt a JATO nevű rendszerben.
  • A DC-4 prototípusa, egy C-54, 1942. február 14-én szállt fel először.
  • Néhány amerikai légitársaság a DC-4 kerek ablakai köré szögletes kereteket festetett, hogy gépük a DC-6-osra hasonlítson.
  • Az első, polgári DC-4-eseket az American Airlines, az Eastern Airlines és az United Airlines rendelte meg.

Műszaki adatok (DC–4–1009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Típus: nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép
  • Személyzet: 5 fő
  • Utasférőhely: 44 fő

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fesztávolság: 35,81 m
  • Hossz: 28,60 m
  • Magasság: 8,38 m
  • Szárnyfelület: 135,63 m²
  • Üres tömeg: 19 640 kg
  • Normál felszálló tömeg: 28 800 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 33 100 kg

Motorok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 451 km/h (4265 m-en)
  • Utazósebesség: 365 km/h (3050 m-en)
  • Hatótávolság: 4023 km
  • Csúcsmagasság: 6800 m

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DC–4 témájú médiaállományokat.