DB 103 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(DB 103 szócikkből átirányítva)
DB 103 sorozat
103-800-60-12.jpg
DB 103 sorozat
Általános adatok
Gyártó AEG, BBC, Henschel, Krauss-Maffei, Krupp és Siemens
Gyártásban 1965 (103.0), 19701973 (103.1)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés Co'Co'
Nyomtávolság 1 435 mm
Teljesítmény
Névleges 5950 (103.0)
7440 (103.1) kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség 200 km/h
Ütközők közötti hossz 19 500 mm (103.0)
20 200 mm (103.1)
Szolgálati tömeg 110 / 110,4 tonna
Kapcsolókészülék típusa csavarkapocs
Villamos vontatás
Áramnem 15 kV, 16,7 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB 103 sorozat témájú médiaállományokat.

A DB 103 sorozat a Deutsche Bundesbahn (DB) részére az 1960-as években kifejlesztett, nagysebességű villamosmozdony-sorozat.

A prototípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DB az 1960-as évek elején a villamosított vonalakon megkezdte az előkészületeket a vonatok sebességének további növelésére. A célkitűzés a menetrend szerinti 200 km/h sebesség elérése volt, ehhez azonban új típusú villamos mozdonyokra volt szükség. 1965 elején elkészült az első 4 mozdony E03 001-E03 004 számokon a Henschel mozdonygyárban. A Münchenben rendezett 1965. évi első Nemzetközi Közlekedési Kiállításon (IVA) mutatták be a 103-as (akkor még E03-as) típusú mozdonyának első példányát. Az eddig elkészült 4 mozdonyból 3 a München-Augsburg vonalon különvonatokat továbbított helyenként 200 km/h sebességgel, míg az E03 003 mozdony vontatómotorok nélkül ki volt állítva a kiállításon.

A szériagyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IVA-különmenetek és a mérések tapasztalatai alapján kissé áttervezték a mozdonyt (transzformátor megerősítése, szellőzés átalakítása, vontatómotorok szigetelésének növelése) és 1970. május 27-én elkészült az első szériamozdony 103 109 számon. 1973-ig 145 db szériamozdony épült. Az utolsó 30 db mozdonynál a mozdony hosszát 70 cm-rel megnövelték, hogy a vezetőfülkék kényelmesebbek legyenek.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971-ben megindult a 200 km/h sebességű InterCity-közlekedés Németországban, eleinte csak 1.osztályú kocsikkal. A 103-as sorozatot itt vetették be először. 1979-től az IC-vonatok már 1. és 2.osztályú kocsikkal, étkezőkocsival, sok szakaszon 200 km/h-val közlekedtek, és a következő években a 103-as mozdonyok méltán lettek egy új modern vasút szimbólumai. Havi futásteljesítményük nemritkán meghaladta a 40000 km-t, de a 103 157 elérte 1972 júliusában az 51251 km-t 31 nap alatt.

Forgalomból kivonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a nehéz, 10-14 kocsis vonatok folyamatos nagysebességű vontatása miatt a 103-as sorozat az 1990-es évek elejére erősen elhasználódott. A repedések, fokozatkapcsoló-javítások költségessége miatt 1996-tól elkezdődött a leváltó DB 101 sorozat gyártása, így 2003-ra az összes 103-as mozdonyt kivonták a menetrendi forgalomból. Négy darab azonban üzemképes a mai napig (103 184, 103 222, 103 235, 103 245). A sorozat népszerűségét jelzi, hogy ezeken felül is 13 db 103-ast megmentettek a lángvágó elől.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy 103-as mozdony vonatott először menetrendszerinti 200 km/h sebességgel gyorsvonatot Európában, 1965-ben, München és Augsburg között.
  • A 103-as sorozat a valaha épített legerősebb hagyományos villamosmozdony a 10400 kW (14140 LE) teljesítményével.
  • 1985. június 14-én a 103 118-6 mozdony elérte a 283 km/h sebességet egy próbameneten, a beszámoló szerint kitűnő futásminőséggel.
  • A 103-as sorozat volt a legnagyobb futásteljesítményű sorozat Németországban, gyakran havi 50000 km feletti futásteljesítménnyel.

Működőképes mozdonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 103 245 egy AutoZug vonattal 2007-ben München-ben
  • 103 184-8 az egyetlen aktív rövid 103-as, 2002 januárban visszakapta a vörös-bézs festést és a régi Deutsche Bundesbahn emblémát, svájci üzemre is alkalmas (egyik áramszedője alkalmas a svájci felsővezetéki rendszerhez), a múzeális TEE-vonattal egész Németországban közlekedik
  • 103 222-6 a DB Systemtechnik keretében a Minden-i kísérleti intézet alkalmazásában, 280 km/h sebességű, próba- és kísérleti meneteket végez
  • 103 235-8 a DB-múzeum mozdonya, a 103 184-gyel együtt közlekedik egész Németországban
  • 103 245-7 mint az utolsónak épült 103-as, a DB Fernverkehr mozdonya München-ben, üzemképes és menetrendszerinti vonatokkal közlekedik

Megőrzött mozdonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E03 001 mint az utolsó üzemképes prototípust, 2006. november 10-én a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban helyezték el.
  • 103 002-2 optikailag felújítva egy magánszemély tulajdona (egykori E03 002) [1]
  • 103 004-8 hosszú ideje Lichtenfels-ben van, 2006 őszén optikai felújítása megkezdődik
  • 103 101-2 Darmstadt-Kranichstein-i múzeumnak kölcsönadva, helyben meglátogatható [2]
  • 103 113-7 a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban kiállítva [3]
  • 103 132-7 leállítva München-ben, alkatrészbázis a 103 235 és 103 245 mozdonyokhoz
  • 103 136-8 BEM Nördlingen múzeumnak kölcsönadva, optikai felújítása következik
  • 103 167-3 Freilassing-ban a Lokwelt Freilassingban megőrizve [4]
  • 103 197-0 2003-ban egy kölni magánszemélynek eladták, Köln-Bickendorf városrészben van elhelyezve, korábban konferenciahelyiségnek használták, emiatt erősen átalakítoták az Opladen-i főműhelyben
  • 103 220-0 a "paradicsommadár", színes festése miatt így hívták, 2003 óta Neustadt an der Weinstraße városban van kiállítva.[5]
  • 103 224-2 a Neuenmarkt-Wirsberg-i gőzmozdonymúzeumban van elhelyezve [6]
  • 103 226-7 elhelyezve a club103 szervezetnél Siegen-ben.[7]
  • 103 233-3 a Koblenz-Lützel-i DB-múzeumban van a 103 113-mal együtt.[3]

Festési variációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 103 228-3 1998-ban Flensburg-ban

A 103-asok eredeti festése borvörös-bézs volt, szürke főkerettel (TEE-festés), később pedig borvörös főkerettel. A 103 109 mozdony a szellőzőrácsok körül is szürke volt, kísérletképpen. Eredetileg valamennyi mozdony egy fekete fém DB-emblémát hordott a homlokfala közepén, ezt később kiváltották egy felragasztott vörös emblémával.

Az új DB-színterv alapján az 1990-es évek elejétől lassan valamennyi mozdony vörös színű lett, homlokfalon fehér figyelemfelkeltő résszel.

A Lufthansa Airport Express vonatoknál használt 103 101 mozdony 1991 májusában megkapta a Lufthansa hivatalos színeit, a kocsikkal együtt sárga-fehér festésű lett. Elejére eleinte egy Lufthansa-emblémát kapott, majd logó nélkül közlekedett. 1993. május 31-től a szolgáltatás megszűntével a mozdonyt vörösre átfestették.

A 103 101 Lufthansa-festésben 1993-ban

A 103 220-0 mozdonyt a DB Touristik vonathoz passzolóan zafírkék, lombzöld, sárga, sötétkék és fehér színekből álló egyedi színezéssel látták el, melyek a vizet, földet, levegőt szimbolizálták. A mozdonyt emiatt "paradicsommadár"-nak kezdték hívni. Homlokfalára kisebbített vörös DB-logo került.

Röviddel a sorozat alkalmazásának vége előtt a 103 233-3 mozdony a Roco modellgyártó cég megbízásából speciális festést kapott. Egy vasútbarát újságban, az Eisenbahn-Kurier-ban megjelent áprilisi tréfás képet, egy manipulált élénkvörös 103-ast megvalósítottak, aholis a vörös mozdony az elején fehér csíkokkal, homlokfala közepén a DB-emblémával a legfrissebb DB-festési tervet képviselte, mindezt a Roco cég költségére, hiszen a DB ekkor már nem költött ezekre a mozdonyokra. A Roco akcióját a vezetőfülkék oldalán elhelyezett felirat hirdeti. Természetesen a Roco ezt a mozdonyt is kihozta modellben és nagy sikerrel árusította.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz DB 103 sorozat témájú médiaállományokat.

Könyvek

  • Mozdonyok - Kolibri könyvek, Móra könyvkiadó, 1984
  • Michael Dostal: Lok-Legende 103. GeraMond Verlag, München, ISBN 3-7654-7111-9.
  • Michael Dostal: Baureihe 103 – Die erste Schnellfahr-Elektrolokomotive der Deutschen Bundesbahn. GeraMond Verlag, München 2000, ISBN 3-932785-47-9.
  • Christian Wolf, Christian Ernst: Die Baureihe 103 - Die Geschichte der berühmten Intercity-Ellok. EK-Verlag, Freiburg 2002, ISBN 3-88255-103-8.
  • Christian Wolf (Hrsg.): Die 103 – Starlok der DB. EK-Verlag, Freiburg 2006, ISBN 978-3-88255-343-7.

Újságok

  • Dierk Lawrenz: Vor 25 Jahren: E 03. Der Durchbruch im Schnellverkehr.. In: Eisenbahn-Kurier. Nr. 216, EK-Verlag, 1990, ISSN 0170-5288, S. 34–38.
  • Christian Wolf: 103-Abschied in Österreich. Ende eines Gastspiels. In: Eisenbahn-Kurier. Nr. 322/Jahrgang 33, EK-Verlag, 1999, ISSN 0170-5288, S. 44–46.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]