Dögkeselyű (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dögkeselyű
1982-es magyar film
A film 2023-as vetítéseinek moziplakátja
A film 2023-as vetítéseinek moziplakátja
RendezőAndrás Ferenc
AlapműMunkácsi Miklós: Kihívás című regénye
MűfajBűnügyi film
Akciófilm
Film noir[1]
Filmdráma
ForgatókönyvíróAndrás Ferenc
FőszerepbenCserhalmi György
ZeneKovács György
OperatőrRagályi Elemér
VágóMorell Mihály
JelmeztervezőCsengey Emőke
DíszlettervezőStatter Mária
Gyártás
GyártóMAFILM Dialóg Filmstúdió
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő115 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
BemutatóMagyarország 1982. július 29.
Magyarország 2022. november 21. (felújított) (Premier)[2]
Magyarország 2023. február 23. (felújított) [3]
NSZK 1983 februárja
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

A Dögkeselyű András Ferenc 1981–1982 között forgatott, majd 1982-ben bemutatott, Munkácsi Miklós Kihívás című regénye alapján készült színes játékfilmje.

A Dögkeselyű, melynek története a Cserhalmi György által játszott diplomás taxisofőr bosszúját mutatja be az őt kirabló idős nők ellen. Az egyik legelismertebb magyar bűnügyi film. A filmnek tulajdonított erények közül számos kifejezetten a szocializmus alatt készült magyar bűnügyi filmek kontextusában nevezhető érdemnek, bár ezek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a Dögkeselyű általánosabb értelemben vett műfaji filmként is megállja a helyét.

András Ferenc alkotása olyan korban és (kultúrpolitikai) közegben készült, amelyben komolyan vehető, „igazi", hiteles bűnügyi filmek nem készül(het)tek.[4][5] Ennek az a kultúrpolitikai paradigma a magyarázata, mely szerint „a szocializmus világában nincs jelen a bűn: a bűnelkövető külföldről érkezik, az ellenséges kapitalista világ ügynöke vagy 1956-os magyar disszidens. Másrészt a szocializmus világában nincs jelen a magánnyomozó: a bűnüldözés feladatát szervezett és kollektív formában állami testület látja el.”[6] Ezzel szemben a Dögkeselyű alaphelyzete éppen az, hogy a rendőrség nem látja el a feladatát, s emiatt veszi fel főhőse az igazságosztó szerepét. Emellett a film történetében a bűn nem külföldről érkezik, hanem úgy van bemutatva, mint ami szerves része a társadalomnak.[7] „A nyolcvanas évek Budapestjén – így szól az állítás mozgóképnyelven – a kicsi- és nagy törvénysértés, a vagány stiklik, és halálos szélhámosságok most már egyszerűen őshonosak."[1] A filmben továbbá a hiteles környezetrajz dokumentáris elbeszélői hitelességgel párosul, mely „súlyt és mélységet ad neki."[8] Mindemellett a film legnagyobb erénye, hogy „feszült és izgalmas",[8] úgy van vágva és fényképezve, dialógusai olyan feszesek, mintha Hollywoodban készült volna.[1]

András Ferenc művét az 1983-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvére jelölték, de végül csak közönségdíjat nyert, illetve a filmben nyújtott alakításáért Cserhalmi György elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját 1983-ban.

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

Simon József (Cserhalmi György) válása után felhagy mérnöki állásával, és taxizni kezd, hogy vissza tudja fizetni adósságait. Egy nap két idős hölgyutas ellop tőle tízezer forintot, főnöke és a vallomását felvevő rendőr azonban nem hisznek neki. Megpróbál kölcsön kérni ismerőseitől, de még szülei is csak egy csekélyebb összeggel tudják kisegíteni. Szeretője, Ági, idősebb kitartójától, Dr. Árpitól próbál pénzt szerezni Simonnak, aki óránként ránéz ponyvával letakart Ladájára; egyik munkatársa pedig a félillegalitásban működő maszek karosszérialakatoshoz, Kowarski Elődhöz irányítja pénzért.

Simon, mialatt a férfira vár annak budai villájában, Kowarskinével való beszélgetése során rájön, hogy a két nő a fuvar alatt arról beszélt, hogy Jeromos nevű kutyájuk elszökött tőlük. Apróhirdetések alapján sikerül rátalálnia az egyik elkövetőre, Halmosnéra, akinek azt hazudja, hogy megtalálta Jeromost. A nő tacskóját eddigre már ténylegesen megtalálta egy nő, de Halmosné belemegy, hogy egy óra múlva mindkét megtalálóval találkozzon, hogy kiválaszthassa, melyik az ő kutyája. Simon kimegy Halmosné rózsadombi villájához, és átveszi a tacskót a nőtől, majd bemegy a városba, és telefonon megzsarolja Halmosné lányát: tízezer forintot követel a tacskóért. Este ellop egy taxit, majd miután sikerül leráznia az őt üldöző taxikat és rendőröket, kicseréli Dr. Árpi Ladáját a lopott taxira.

Másnap reggel Simont behívják a rendőrségre, hogy újra kihallgassák. Kiderül, hogy az őt kifosztó két „hölgy” profi zsebtolvaj, akik nagyobb temetéseken fosztják ki áldozataikat. Egyikük (Halmosné) már az ötvenes években is ismert volt Részvét Mici néven, azonban ő 1956-ban disszidált. Ezután találkozik Cecíliával, Halmosné lányával. A találkozó során felhívja Halmosnét, és a rendőrségen kiderült információk alapján immár százezer forintot kér Jeromosért. Azzal zsarolja meg, hogy ha nem kapja meg a pénzt, feljelenti a rendőrségen. Mivel a nő biztos abban, hogy nem találnának ellene bizonyítékokat, és büntetlen előélete miatt nem ítélnék el, így nem hajlandó fizetni.

Simon a beszélgetés után egy gyártelepre viszi Cecíliát, hogy átadja neki a kutyát, de odaérve leüti és megkötözi a lányt, majd a budaörsi faházába szállítja. Miután magához tér, Simon diktafonra mondatja követelését: a lányért és a kutyáért egymillió forintot kér. Szembesíti őt anyja bűnözői életvitelével és Cecília lassan belátja, hogy jelenlegi életszínvonalukat nem elhunyt apja örökségéből tartják fent évek óta. Simont immár nem a pénz érdekli, hanem az, hogy megbüntesse kirablóit. „Életemben először végigcsinálok valamit" – mondja, nyomatékot adva szándékának.

Telefonon lejátssza a hangfelvételt Halmosnénak, és figyelmezteti, hogy ne értesítse a rendőröket, különben a pénz kifizetésétől függetlenül megöli a lányt. Halmosné ezután rögtön kihívja a rendőröket, akik már jelen vannak, amikor legközelebb felhívja a férfi: szándéka komolyságának jeléül elárulja Cecília autójának helyét, amelyben megtalálják a döglött tacskót. Simon ezután különböző helyekről hívja fel, hogy leegyeztessék a pénz átadásának helyét és idejét, a rendőrök pedig bár bemérik a hívások helyeit, a férfi mindig időben eltűnik előlük. Simonnak sikerül kijátszania a rendőröket a pénz átadásánál is – a lopott Ladát vezetve veszi ki a nő kezéből a pénzt tartalmazó aktatáskát, és sikeresen lerázza az őt követő rendőrautókat.

A Ladát Kowarskinak viszi, akivel először abban egyeztek meg, hogy hoz neki egy autót, amiért fizet, másodjára pedig abban, hogy ír Simonnak egy adásvételi szerződést a budaörsi telekről háromszázezer forint értékben, és a Ladát megkapja ingyen. Kowarski egyből szétszedeti az autót, Simon pedig átöltözik: leveszi bordó dzsekijét, és ballonkabátot húz. Az ellene nyomozást vezető rendőrök, akik reggel kihallgatták a lopás ügyében, épp a bordó dzseki alapján jönnek rá, hogy az emberrabló Simon, és hogy Halmosné nem más, mint Részvét Mici. A nő, miután Simon felhívja, hogy a rendőrök értesítése miatt megöli Cecíliát, hajlandó vallomást tenni a rendőröknek saját ügyében, csak azt szeretné, hogy mentsék meg lányát.

Simon az adásvételi szerződéssel együtt átadja a háromszázezer forintot Katinak, volt feleségének, majd búcsút vesz fiától is. A hétszázezret tartalmazó aktatáskát egy taxiban hagyja, a budaörsi telkére pedig egy másik taxival viteti ki magát. Mivel nem fizet a taxisnak, az kihívja a rendőröket. Simon a telkére rohan, és elengedi Cecíliát, aki dögkeselyűnek nevezi. Simon nem ért vele egyet: „Én egy alapvető dologban eltérek tőlük. A keselyű nem zabálja magát szánt szándékkal halálra.” A férfi tehát számot vetett tetteivel, és miután a lány távozik, felrobbantja magát a viskóval együtt, még mielőtt a rendőrök kiérnének a telekre.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

További szereplők

F. Kiss László, Almásy Albert Éva

Érdekességek[szerkesztés]

  • A filmet az akkori időkben olyan sötét hangulatúnak tartották, hogy több szocialista országban bizonyos jelenetei (elsősorban a legvége) nélkül engedték csak levetíteni.[9]
  • Cserhalmi György 20 000 forintot kapott a filmért, épp kétszer annyit, mint amennyit az általa játszott karaktertől ellopnak a filmben.[10]
  • Ez volt az első magyar film, amelyben steadicamet használtak.[10][11]
  • A film végi üldözéses jelenetet a Kerepesi úton vették fel útvonalbiztosítás, rendőri kíséret nélkül. Néhány autós volt csak beavatva, leginkább azok, akiknek a főhős nekiment, kivétel az Örs vezér terén a Zaporozseccel való ütközésben. A filmesek megfizették a kárt, és ezzel le is volt rendezve.[10]
  • A Totalcar 2012-ben újraforgatta a filmvégi üldözésjelenetet.[12]
  • András Ferenc 1994-es filmje, a Törvénytelen egyfajta „folytatás-próbálkozása” a Dögkeselyűnek.[10]
  • A filmnek musical változata is készült, melyet 2014. december 7-én mutattak be a Madách Színházban.[13]
  • Perczel Zitát a rendező ezzel a filmmel csábította haza Olaszországból.[10][11]
  • Simon szülei az 1934-es Meseautót nézik, amikor meglátogatja őket, melynek főszereplője Perczel Zita, s pont ő látható abban a jelenetben Kabos Gyulával.

Filmes bakik[szerkesztés]

  • A film elején a 8:05 és 8:50 perc között, amikor Simon a rádión bejelenti, hogy ellopták a pénzét, az autó visszatükröződő ablaküvegében látni lehet a MAFILM egyik korabeli felvevőgépét.
  • Amikor a főhős ellopja a taxit, utána a központban a diszpécsernő azt mondja, hogy a kocsit az Alkotás utca – Villányi út – Mártírok útja (most: Margit körút) által határolt területen lopták el, miközben a főszereplő a Batthyány térhez közel eső Iskola utcából lopta el. A következő pillanatban már a pesti oldalon jár.
  • Amikor Simon a megszerzett pénzzel menekül, akkor a Kerepesi úton megnyomja a kocsi orrát, amikor a szerelőnél van, a kocsi orra teljesen ép.
  • Simon budaörsi házában van áram, miközben a ház melletti oszlopról lógnak a vezetékek.

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Televíziós megjelenés[szerkesztés]

M1, M2, Duna TV, Óceán TV[14] TV2 (1. logó),[15] Szekszárdi VTV, Kapos TV, Szegedi VTV, Csaba TV, Gyula TV, Salgótarjáni VTV, Filmmúzeum, Duna World, M5, Magyar Mozi TV

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Hirsch Tibor: András Ferenc: Dögkeselyű.. Filmhu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  2. ↑ [1]
  3. ↑ [2]
  4. ↑ Kolozsi László: Magyar kopó (Hazai bűnfilmek). Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  5. ↑ Koltai Ágnes: Krimi magyar módra. A bűn története.. Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  6. ↑ Gelencsér Gábor: A népszerű filmkultúra az államszocializmus korában. A magyar bűnügy példája. pp. 7. Hungarológiai Közlemények. (Hozzáférés: 2017. június 14.)[halott link]
  7. ↑ Réz András: Neophron percnopterus. András Ferenc: Dögkeselyű. pp. 60–61. Filmkultúra, 1982. [2019. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  8. ↑ a b Báron György: Budapesti ragadozók (Dögkeselyű). Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  9. ↑ Interjú Cserhalmi Györggyel
  10. ↑ a b c d e Gőzsy Kati: Cserhalmival kéne folytatni a Dögkeselyűt. Index.hu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  11. ↑ a b Somogyi Marcell: Hol alszik a gorilla?. valasz.hu. [2016. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  12. ↑ Főszerepben a Lada – Újraforgattuk a Dögkeselyű üldözéses jelenetét – Totalcar Youtube csatorna, 2020. 04. 30.
  13. ↑ Lecsap a Dögkeselyű a Madách Színházra. szinhaz.hu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  14. ↑ [3]
  15. ↑ [4]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dögkeselyű_(film)&oldid=27038447”