Díszsügérfélék
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső miocén - jelenkor | ||||||||||||||||
 Lepomis microlophus |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Díszsügérfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Díszsügérfélék témájú médiaállományokat. |
A díszsügérfélék (Centrarchidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tartozó család.
A díszsügérfélék családjába 8 nem és 32 faj tartozik.
Tartalomjegyzék |
Tudnivalók [szerkesztés]
A díszsügérfélék családja édesvízi sugarasúszójú halakból áll. A család típusgénusza a Centrarchus, melybe csak egy faj tartozik, a Centrarchus macropterus. A díszsügérfélék 31 faja közül egyesek igen közönségesek Észak-Amerika területén; ilyenek például: az Ambloplites rupestris, a pisztrángsügér (Micropterus salmoides), a Lepomis macrochirus, a naphal (Lepomis gibbosus) és a Pomoxis nembe tartozó fajok. E család összes faja észak-amerikai bennszülött halfaj.
A családba tartozó fajokat, a hasúszóikon található három tüskéről lehet felismerni. A hátúszókon általában 10 - 12, de 5 - 13 tüske is lehet. A fecskendőrési kopoltyú nyílása kicsi és rejtett. A legtöbb faj hossza 20 - 30 centiméter között van. De vannak 8 centiméteresek és majdnem 1 méteresek is; ilyen nagyok a pisztrángsügér legnagyobb egyedei.[1]
A legtöbb faj hímje farkával gödröt váj a mederben, hogy a nőstény ide rakja ikráit. Ezután a hím őrzi az ikrákat.[1]
A díszsügérfélék kedveltek a sporthorgászok körében, emiatt egyes fajokat más kontinensek édesvízeibe is betelepítették. Néha akváriumban is tartják őket.
Díszsügérfélék az ősidőkben [szerkesztés]
Az eddigi felfedezett legősíbb díszsügérfélék Nebraska államban éltek, a középső miocén korszakban, mintegy 16,3 - 13,6 millió évvel ezelőtt. A felfedezett kövületek egy ma is élő fajhoz tartoznak, a Lepomis microlophushoz.[1].
Rendszerezésük [szerkesztés]
A legújabb genetikai vizsgálatok szerint, a díszsügérfélék filogenetikus rendszertana az alábbi alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:[2]
- Centrarchinae
- Ambloplitini
- Ambloplites Rafinesque, 1820 - 4 faj
- Archoplitini
- Archoplites Gill, 1861 - 1 faj
- Pomoxis Rafinesque, 1818 - 2 faj
- Centrarchini
- Centrarchus Cuvier, 1829 - 1 faj
- Centrarchus macropterus - szinonimák: Centrarchus irideus, Centrarchus sparoides, Labrus irideus, Labrus macropterus
- Centrarchus Cuvier, 1829 - 1 faj
- Enneacanthini
- Enneacanthus Gill, 1864 - 3 faj
- Ambloplitini
- Lepominae
- Lepomini
- Lepomis Rafinesque, 1819 - 12 faj
- Lepomini
- incertae sedis
- Micropterus Lacepède, 1802 - 8 faj
- Acantharchus Gill, 1864 - 1 faj
- Acantharchus pomotis - szinonimája: Centrarchus pomotis
Források [szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A család adatlapja a FishBase oldalán. FishBase
- German Website about Sunfishes and Basses www.sonnenbarsche.info
Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrarchidae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Johnson, G.D. & Gill, A.C..szerk.: Paxton, J.R. & Eschmeyer, W.N.: Encyclopedia of Fishes. San Diego: Academic Press, 187. o (1998). ISBN 0-12-547665-5
- ↑ Roe, Kevin J., Phillip M. Harris, and Richard L. Mayden (2002.). „Phylogenetic Relationships of the Genera of North American Sunfishes and Basses (Percoidei: Centrarchidae) as Evidenced by the Mitochondrial Cytochrome b Gene” (PDF). Copeia 2002 (4), 897‒905. o. DOI:[0897:PROTGO2.0.CO;2 10.1643/0045-8511(2002)002[0897:PROTGO]2.0.CO;2].
