Dénes Zsófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dénes Zsófia
Élete
Születési névDeutsch Zsófia Stefánia Mária
Született1885. január 14.
Budapest
Elhunyt1987. január 23. (102 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
Házastársa
Pályafutása
Első műveA láthatatlan kendő (1932)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj (1981)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dénes Zsófia témájú médiaállományokat.

Dénes Zsófia, szül. Deutsch Zsófia Stefánia Mária (Budapest, 1885. január 14.[1] – Budapest, 1987. január 23.) író, újságíró, József Attila-díjas (1981). A Budapesti Tudományegyetemen folytatott irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat. Ady Endre egykori menyasszonya, majd barátja és életének krónikása.

Élete[szerkesztés]

Dénes (Deutsch) Zsigmond zombai születésű vállalkozó és Altschul Ilona lánya. 1903-ban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1906. október 15-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Morzsányi Győző bankhivatalnokhoz, Bohátsch Nándor és Greisz Laura fiához.[2] 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. Balázs Béla révén 1913 őszén megismerkedett Ady Endrével, akinek rövid ideig menyasszonya, majd élete végéig barátja volt. Ady feleségül akarta venni, de Zsófia anyja ezt nem nézte jó szemmel, és megakadályozta a házasságkötést. 1916. április 29-én anyja egyetértésével Budapesten hozzáment a török szultán egyik miniszterének (magyarosan Kozma Miklós pasa) orvos fiához Kozma Koz bejhez,[3] és ezután vele Svájcban, Németországban majd Ausztriában élt.[4][5]

1918-ban Szabó Ervin által bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába a Vörös Ujság szerkesztőjeként. 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság című baloldali politikai napilap munkatársa lett. Férje halála után 1925-ben tért haza és 1928. december 24-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött Nagy Andor újságíróval, Grosz Dávid és Asztalos Etelka fiával.[6] Az Esti Kurír és a Reggel című lapokban publikálta egyéni riportjait és 1934 és 1936 között az Ünnep című irodalmi lap szerkesztője volt. 1937-től írásaiból élt, amelynek élményanyaga Adyhoz fűződő kapcsolata volt.[4][5]

Nyolcvanéves korában férjhez ment a nála harminc évvel fiatalabb Szalatnyay József festőművészhez, akivel 1987. január 23-án, 102 éves korában bekövetkezett haláláig élt együtt.[5] 1987. február 6-án temették el a Farkasréti temető 48-as parcellájában.[7]

Művei[szerkesztés]

  • A nő a kommunista társadalomban; Közoktatásügyi Népbiztosság, Budapest, 1919
  • A láthatatlan kendő (kisregény, Budapest, 1932)
  • Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből; Pantheon, Budapest, 1939
  • Az ismeretlen Ady (Ady Lajosné nevével, Budapest, 1942)
  • Akkor a hársak épp szerettek...; Magvető, Budapest, 1957
  • Zrínyi Ilona. Regény; Móra, Budapest, 1959
  • Egyszeri kaland. Regény; Magvető, Budapest, 1964
  • Gyalog a baloldalon; Magvető, Budapest, 1965
  • Párizsi körhinta; Magvető, Budapest, 1966
  • Szivárvány; Gondolat, Budapest, 1970
  • Úgy, ahogy volt; Gondolat, Budapest, 1974
  • Tegnapi újművészek; Egyetemi Ny., Budapest, 1974 (Kozmosz könyvek)
  • El ne lopd a léniát; Gondolat, Budapest, 1978
  • Szivárvány Pesttől Párizsig; Gondolat, Budapest, 1979
  • Galimberti Sándor és Dénes Valéria; jegyz. Hárs Éva; Corvina, Budapest, 1979 (A művészet kiskönyvtára)
  • Gyalog a baloldalon; újrarendezett, kieg., jav. kiad.; Gondolat, Budapest, 1980
  • Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből / Talán Hellász küldött. Kiadatlan levelek Ady Endréhez és más dokumentumok; tan. Kovalovszky Miklós; 4. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1980
  • Úgy ahogy volt és...; Gondolat, Budapest, 1981
  • Akkor a hársak épp szerettek... Legendaoszlató emlékezések és dokumentumok Ady Endre váradi életéről; 2. kieg., jav. kiad.; Gondolat, Budapest, 1983
  • El ne lopd a léniát, és...; 2. átdolg., bőv. kiad.; Gondolat, Budapest, 1984
  • Talán Hellász küldött. Ady, Csinszka, Dénes Zsófia levélváltása és Ady néhány visszhangzó verse. Dokumentumok; 2. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1984
  • Ami a százból kimaradt; Gondolat, Budapest, 1985

Díjai és elismerései[szerkesztés]

  • Tanácsköztársasági Emlékérem
  • Munka Érdemrend arany fokozata
  • Szocialista Hazáért Érdemérem
  • Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje
  • József Attila-díj (1981)
Sírja a Farkasréti temetőben (48/3-2-3)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Születési bejegyzése a Pesti Izraelita Hitközség születési akv. 93/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1338/1906. folyószám alatt.
  3. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 468/1916. folyószám alatt.
  4. ↑ a b Gerencsér Ferenc. Ki kicsoda a magyar irodalomban?. Annó Könyvkiadó (2008). ISBN 9789633755075 
  5. ↑ a b c Dénes Zsófia költő százhuszonöt éve született. ujkonyvpiac.hu, 2010. január 13. [2018. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 29.)
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 2117/1928. folyószám alatt.
  7. ↑ Dénes Zsófia. Nekrológ. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 5.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Lexikonok[szerkesztés]

Cikkek[szerkesztés]

  • Onagy Zoltán: Dénes Zsófia a szerelmes írónő. Irodalmi Jelen, 2010. január 14.
  • Kloss Andor: Megidézett múlt (Műhely, 1979. 2. sz.)
  • Albert Gábor: D. Zs. korszerűsége (Élet és Irod., 1978. 39. sz.)
  • Marék Antal: Századunk krónikása (Magy. Hírlap, 1979. szept. 21.)
  • Kovalovszky Miklós: A kilencvenöt éves D. Zs, köszöntése (Magy. Nemzet, 1980. jan. 13.)
  • Molnár Zoltán: Zsuka világa (Élet és Irod., 1982. 2. sz.)
  • Benedek István: A Zsuka-élmény Ady költészetében (Magyar Fórum, 1992. 12. sz.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dénes_Zsófia&oldid=26758968”