Déli vidra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Déli vidra
Kitömött déli vidra egy argentínai múzeumban
Kitömött déli vidra egy argentínai múzeumban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Vidraformák (Lutrinae)
Nem: Lontra
Gray, 1843
Faj: L. provocax
Tudományos név
Lontra provocax
Thomas, 1908
Szinonimák
  • Lutra huidobria Gay, 1847 [nomen nudum]
  • Lutra provocax Thomas, 1908
  • Lontra paranensis (Thomas, 1908)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Déli vidra témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli vidra témájú kategóriát.

A déli vidra (Lontra provocax) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a vidraformák (Lutrinae) alcsaládjába tartozó faj.

Rendszertani eltérések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a legtöbb biológus szerint a déli vidra egy önálló fajt alkot, egyesek úgy vélik, hogy a kanadai vidra (Lontra canadensis) legdélebbi állományát képezi.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli vidra kizárólag Dél-Amerika legdélebbi részein fordul elő. A vadonban, csak két országban található meg, Chilében és Argentínában.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek az állatnak az átlag fej-testhossza 70 centiméter, farokhossza további 40 centiméter. Testtömege 5-10 kilogramm között van. Háti része sötétbarna, míg hasi része fahéjbarna színű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli vidra legfőbb élőhelye a nagy folyók és tavak, de a tengerbe is bemerészkedik. Azokat a partszakaszokat kedveli, amelyeket sűrű növényzet borít be. Üregeit a nagy fák gyökerei közé, vagy a kidőlt fák mellé vájja. Az anyaállat és kölykei kis családokat alkotnak, a hímek általában magányosak. Mint a legtöbb vidrafaj, halakkal táplálkozik, de rákokat, puhatestűeket és akár madarakat is zsákmányolhat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a vidrának a szaporodási időszaka télen és tavasszal van. A magzat kifejlődése, csak 2 hónapig tart, de a késleltetett beágyazódás miatt a vemhesség akár 10-12 hónapot is tarthat. Ennek végén a nőstény 1-4, általában 1-2 kölyköt ellik. A kicsik vakon születnek és körülbelül egy hónapos korukban nyílik ki a szemük. A kölykök 7 hetesen már szilárd táplálékot is fogyasztanak. Három hónaposan megtanulnak úszni és egy hónapra rá, már egyedül is tudnak vadászni. Körülbelül egy évig együtt marad a család. Az ivarérettséget 1-2 évesen érik el.

Veszélyeztetettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli vidrát körülbelül 100 éven keresztül ipari mértékben vadászták. Az 1960-as években Argentína betiltotta a déli vidra vadászatát, azonban ezt a tilalmat senki sem veszi komolyan. Chilében még mindig szabad vadászni erre a vidrára. A vadászat és orvvadászat mellett, a vizek szennyezése és az élőhelyek elvesztése is veszélyezteti ezt a vidrafajt.[1] További veszélyforrást jelent számára a betelepített amerikai nyérc (Neovison vison) is, amellyel az élőhelyért és a táplálékért kell, hogy versengjen.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Marcelo H. Cassini, Laura Fasola, Claudio Chehébar & David W. Macdonald (2010.). „Defining conservation status using limited information: the case of Patagonian otters Lontra provocax in Argentina”. Hydrobiologia 652 (1), 389–394. o. DOI:10.1007/s10750-010-0332-6.  
  2. L. Fasola, C. Chehébar, D. W. Macdonald, G. Porro & M. H. Cassini (2009.). „Do alien North American mink compete for resources with native South American river otter in Argentinean Patagonia?”. Journal of Zoology 277 (3), 187–195. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00507.x.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern river otter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.