Déli tarvarjú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Déli tarvarjú
Glattnackenibis.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae)
Alcsalád: Íbiszformák (Thereskiornithinae)
Nem: Geronticus
Faj: G. calvus
Tudományos név
Geronticus calvus
(Boddaert, 1783)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Déli tarvarjú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli tarvarjú témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli tarvarjú témájú kategóriát.

Geronticus.calvus.1.jpg

A déli tarvarjú (Geronticus calvus) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli tarvarjú csak Afrika déli részének hegyvidékein él, Szváziföldön, Lesothóban és a Dél-afrikai Köztársaságban. Legtöbbjük a Sárkány hegységben él. A magasan fekvő füves területeken él 1200 és 1850 méter között.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 80 centiméter és testtömege 1300 gramm. Nagyon hasonlít a tarvarjúra, csak valamivel világosabb a pofája és nincsenek felmereszthető tarkótollai.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvakat, sáskákat, rovarokat, csigákat, férgeket és néha kisemlősöket fogyaszt. Előszerettel táplálkozik szavannatüzek idején, amikor a tűz elől menekülő rovarok bőséges élelemforrásként szolgálnak számára. Többnyire költését is a szavannatüzek időszakára teszi.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolóniában költ, mint a legtöbb íbiszféle. Fészkelő kolóniái sziklafalakra települnek. Júniusban térnek vissza a madarak a költőcsoportjukhoz, ami sokszor csak kevés (2-5) fészekből áll, de több tucat fészek is előfordul. A tojók augusztus eleje és szeptember vége között 2 vagy 3 tojást raknak. Két hónap múlva a fiatal déli tarvarjak kirepülnek.

Jelenleg számuk 7000 és 10 000 egyed közé tehető.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]