Antarktisz
| Antarktisz | |
 |
|
|
|
|
| Államforma | Nincs, Antarktisz-egyezmény szerint irányítva |
| Területi igény | Argentína Ausztrália Chile Franciaország Új-Zéland Norvégia Nagy-Britannia |
| Népesség | |
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- |
| Becsült | ~1000 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 14 200 000[1] km² |
| Egyéb adatok | |
| Hívószám | +672 |
| Internet TLD | .aq |
Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő térség neve, a Föld legszélsőségesebb földrésze.[1] Neve a görög ἀνταρκτικός (antarktikosz) szóból ered, jelentése „az Arktisszal szemben”. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktika kontinenst, valamint számos szigetet (Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-szigetek). Területe mintegy 14,2 millió km²[1]. A tudományos kutatóállomások személyzetét nem számítva lakatlan terület. Sokszor nevezik a világ legnagyobb sivatagjának, mert éghajlata rendkívül száraz.
2007. május 15-én a NASA új felvételeket közölt a nemrégiben felfedezett megolvadt Nyugat-Antarktiszi területekről, ami azért drámai, mert kezd beigazolódni a tudósok azon feltevése, hogy a globális felmelegedés miatt Nyugat-Antarktisz és Kelet-Antarktisz jege ketté fog szakadni.
Tartalomjegyzék |
Felfedezése [szerkesztés]
1773. január 17-én James Cook átlépte a déli sarkkört, de csupán jéghegyeket látott.
1819-ben felfedezték a Déli-Shetland-szigeteket, ahova később rengeteg fókavadász érkezett. A „fókabőr-láz” kis híján a medvefókák kihalásához vezetett.
1820-ban Fabian Gottlieb von Bellingshausen látta először a partokat a Vosztok nevű hajóról, de nem tette a lábát a kontinensre.
1895-ben Carsten Borchgrevink norvég biológus volt az első kutató a földrészen.
1908-ban Ernest Shackleton 180 km-rel a Déli-sark előtt kénytelen volt visszafordulni.
1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Robert Falcon Scott angol kutatónak ez csak 1912. január 18-án sikerült (a visszaúton Scott meghalt).
Földrajza [szerkesztés]
Az Antarktisz főleg a déli sarkkörtől délre helyezkedik el. A Déli-óceán veszi körül. Két hegység húzódik rajta, melyeket a Ross-tenger és a Weddell-tenger közti földszoros választ el egymástól. A Weddell-tengertől nyugatra és a Ross-tengertől keletre levő területeket Nyugat-Antarktisznak, a másik részt Kelet-Antarktisznak nevezik. A keleti és a nyugati félgömböt a greenwichi délkörhöz viszonyítják.
Nyugat-Antarktisz az Antarktiszi-félszigetet, a félsziget melletti szigetvilágot és a Transzantarktiszi-hegységet foglalja magába.[1] Kelet-Antartktisz hatalmas kiterjedésű pajzsterület, legnagyobb részt sík felszínű ősmasszívum.[1]
Az Antarktisz a legjegesebb kontinens, jelenlegi legnagyobb jégvastagsága 4775 méter.[1] Ez a jégréteg a Föld jégkészletének 90%-át, azon belül az édesvízkészlet 70%-át tartalmazza.[1] A kontinens 98-99%-a jéggel fedett.[1]
A kontinens jégmentes területeinek egy része sziklabukkanás, nunatak és magas hegyvonulat, nagy része azonban köves tundrával borított parti vagy partközeli oázis.[1] Az oázisok az antarktiszi élet színterei. Ezeken a területeken, amik igen érzékenyen reagálnak a felmelegedésre, tavak képződnek, a kövek erősen aprózódnak, mállanak és talajképződés indul meg.[1] Az oázisok egy része csak alig néhány évtizede képződött, de sok közülük már a holocén korszak elején létrejött.[1]
Éghajlata [szerkesztés]
Belső területeinek átlaghőmérséklete télen –40 °C és –70 °C között alakul, míg nyáron –15 °C és –35 °C között mozog, tehát szélsőségesen hideg. A part mentén enyhébb a hőmérséklet, télen –15 °C és –32 °C, nyáron –5 °C és +5 °C közötti.
A katabatikus szelek vagy lavinaszelek néhány melegebb nap után a parti és a belső területek közötti nyomáskülönbséget kiegyenlítve hatalmas energiával zúdulnak a tenger felé. Sebességük elérheti akár a 320 km/h-ás értéket is.
A globális felmelegedés hatásai az Antarktiszra [szerkesztés]
Napjainkban a globális felmelegedés miatt a jégtömb fölött nagy magasságban mért levegő hőmérsékletek gyorsabban emelkednek, mint bárhol máshol a Földön. Ennek eredménye, hogy Kelet-Antarktisz teljes mennyisége csökken, gleccsereinek 85%-a gyorsabban folyik a tenger felé.
Élővilága [szerkesztés]
.jpg)
Állatvilága [szerkesztés]
A Déli-sarkvidék állatai a pingvinek, valamint az összes világtengerben előforduló fókák. A bálnák száma szintén említésre méltó.
A 7 antarktiszi pingvinfaj közül 6 csak a költés idején tartózkodik itt, a többi időt máshol töltik. A császárpingvin (Aptenodytes forsteri), a Föld legnagyobb pingvinfaja azonban mindig itt marad. A tojó által lerakott egyetlen tojást a hím költi ki a tél folyamán, eközben egyáltalán nem táplálkozik.
A tengeráramlatok által felkavarodott vízben a tengerfenékre leülepedett ásványi sók a felszínre emelkednek, és számtalan parányi alga - a kovamoszatok - kialakulásának kedveznek. A déli-sarki vizek nagyszámú lakója ezekkel táplálkozik. Világítórákok (krill) milliárdjai táplálkoznak kovamoszattal, a rákokat pedig a bálnák, a rákevő fóka, pingvinek, halak és lábasfejűek fogyasztják. Az összetett táplálék lánc csúcsán itt élő legnagyobb ragadozókat: a kardszárnyú delfint (más néven gyilkos bálnát) és leopárdfókát találjuk.[3]
A földrészhez tartozó King George-szigeten az éghajlathoz legsikeresebb alkalmazkodni tudó sirály formájú, zömök, erős szkuák két faja, a délsarki és az antarktiszi telepedett meg (magyar nevük rablósirály).
A Déli-sarkvidék rovarvilága nagyon szegényes: jobbára csak néhány kétszárnyú és bogár alkotja. Az antarktiszi szigetek endemikus bogárnemei a Promecheilidae (korábbi nevén Perimylopidae) családba tartoznak, amelynek néhány faja a Falkland-szigeteken és Ausztráliában is él [4]. E röpképtelen bogarak a tengerpartra sodródott állati és növényi maradványokat fogyasztják.
Növényvilága [szerkesztés]
|
Az Antarktiszon nincs növényi élet, kivéve egy nagyon keskeny tundrasávot. Csupán néhány epilitikus zuzmó található az enyhébb, part menti területeken található sziklákon. A jégtakaróban néha megjelenő olvadási lyukakban hóalgák is megtelepedhetnek, de ez nem túl gyakori.
Emberi tevékenység az Antarktiszon [szerkesztés]
Területek [szerkesztés]
Függő területek [szerkesztés]
| Név | Az ország, amelyhez tartozik | Terület (km²) |
|---|---|---|
 Heard-sziget és McDonald-szigetek[5] |
 Ausztrália |
372 |
 Bouvet-sziget[6] |
 Norvégia |
49 |
 Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek[7] |
 Nagy-Britannia |
3 903 |
 Francia déli és antarktiszi területek[8] |
 Franciaország |
7 781[9] |
El nem ismert területi igények [szerkesztés]
██ Új-Zéland
██ Ausztrália
██ Norvégia
██ Chile
██ Argentína
Az Antarktiszon 7 országnak van területi igénye, a kép aláírásán láthatóak is.
Az Antarktisz-egyezmény [szerkesztés]
Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek 30 évre és 1961. június 13-án lépett hatályba. A megállapodás alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást. Tilos azonban hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben.
Magyarország 1984-ben írta alá az egyezményt.
Kutatóállomások [szerkesztés]
Az Antarktiszon emberek csupán az időszakosan vagy állandó jelleggel működtetett kutatóbázisokon élnek. Nyáron a teljes kontinensen összesen mintegy 3000-4000 ember tartózkodik[1], télen azonban csak 800-1000[1]. A legnépesebb bázis az amerikai McMurdo[1], ami a kontinens szélén, a Ross-szigeten található, voltak olyan évtizedek, amikor az állomáson nyáron 1200 ember élt. Manapság az átlagos állomásméret nyáron 30-40, télen 10-15 fő[1].
Az állomások többsége a part mentén vagy valamelyik szigeten helyezkedik el, főleg az Antarktiszi-félsziget térségében, csak néhány található a szárazföld belsejében, például pontosan a földrajzi Déli-sarkon épült fel az amerikai Amundsen-Scott déli-sarki kutatóállomás, a föld déli mágneses sarkán az orosz Vosztok kutatóállomás, valamint szintén a kontinens belsejében van az angol-francia Concordia kutatóállomás.
Kommunikáció [szerkesztés]
Antarktisz nemzetközi hívószáma +672.
A kontinensen vezeték nélküli telefonszolgáltatás épült ki. Az argentin Marambio bázison egy AMPS (Advanced Mobile Phone Service), a King George-szigeten egy GSM technológiájú adó-vevő torony található. A többi kommunikáció műholdas kapcsolat révén valósul meg.
Katonai helyzet [szerkesztés]
Az Antarktisz-egyezmény megtiltja a katonai tevékenységet az Antarktiszon, úgymint katonai bázisok és erődítmények létrehozását, hadgyakorlatok végrehajtását és fegyverek kipróbálását. Katonai erő vagy felszerelés használata csak kutatási, vagy más békés célokra engedélyezett.
Az Amerikai Egyesült Államok hadereje bevezette az Antarktiszi Szolgálati Kitüntetést a kutatásaikat az Antarktiszon végző civilek és katonák számára. A kitüntetést, amelyet azok kaphatnak meg, akik két teljes, hat hónapos időszakot töltöttek a kontinensen, az Egyesült Államok Kongresszusa ítéli oda.
Az egyetlen jelentősebb katonai megmozdulást, az Operación 90-et 10 évvel az Antarktisz-egyezmény aláírása előtt hajtotta végre Argentína hadereje.
Expedíciók, kutatók, extrém sportolók [szerkesztés]
- 1911. december 14-én a norvég Roald Amundsen és csapata elsőként érte el a Déli-sarkot.
- 2010-ben két ausztrál, James Castrission és Justin Jones gyalog vágtak át a földrészen, december 31-én elérve a Déli-sarkot.[10] Az 1130 kilométeres távot 62 nap alatt tették meg.[10]
Magyar kutatók az Antarktiszon [szerkesztés]
- 1957-ben Fazekas István meteorológus az amerikai Amundsen-Scott bázison, Bolza Alfonz pedig az ausztrál Mawson állomáson dolgozott.
- 1958-1963 között Boda János orvos egy ausztrál program résztvevőjeként dolgozott az Antarktiszon.
- 1964-ben Titkos Ervin meteorológus egy évet töltött a szovjet Mirnij állomáson.
- 1965-ben Hirling György meteorológus folytatta megfigyeléseit.
- 1966-ban Barát József meteorológus a szovjet Mirnijen, Pintér István geofizikus pedig a szovjet Novolazarevszkaja állomáson dolgozott.
- 1968-1969-ben Rockenbauer Pál és Szabados Tamás a Magyar Televízió megbízásából filmet forgatott a szovjet Mirnij, Vosztok és Bellingshausen állomásokon.
- 1971-ben Vissy Károly meteorológus egy szovjet tengeri expedíció tagja volt.
- 1975-ben Farkas Edit meteorológus, ózonkutató két hetet töltött a Ross-szigeti Scott és McMurdo állomásokon.
- 1978-ban Pándi Ferenc meteorológus egy szovjet expedíció résztvevője volt.
- 1985-1986-ban G. Tóth László hidrobiológus szovjet óceánjárón dolgozott a délsarki vizeken.
- 1990-es években Oszkó László geofizikus a német sarkvidéki tengeri kutatóutak résztvevője volt.
- 1998-ban Nagy Balázs geográfus a King George-szigeten, a lengyel Arctowski állomáson töltött egy nyarat.
- 2003-ban az első önálló magyar Antarktisz-expedíció a King George-szigeten dolgozott.
- 2005-ben Nagy Balázs és Bugya Éva geográfusok a King George-szigeten, a dél-koreai King Sejonng állomáson dolgoztak.
- 2005-2006-ban Lichtenberger János fizikus a dél-afrikai SANAE-IV állomáson dolgozott
- 2009-ben Pécskay Zoltán debreceni geofizikus a lengyel Arctowski állomáson dolgozott a György király-szigeten
Antarktiszi földrajzi nevek nyelv szerint [szerkesztés]
Magyar földrajzi nevek az Antarktiszon [szerkesztés]
- Bartók-csúcs az Alexander-szigeten.
- Liszt-csúcs az Alexander-szigeten.
- Liszt-gleccser a SANAE állomás közelében.
- Boda-hegy az Enderby-földön.
Bolgár eredetű nevek az Antarktiszon [szerkesztés]
Itt csak azok a helyek szerepelnek, melyeknek van külön cikke a Wikipédiában:
A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó Livingston-szigeten:
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k l m n o Világföldrajz. 1347-1351. oldal
- ↑ origo.hu (magyar nyelven). rák. (Hozzáférés: 2011. március 8.)
- ↑ A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005)
- ↑ Lawrence, J.F.; Ślipiński, A.; Elgueta, M. 2010: 11.11. Promecheilidae Lacordaire 1859. Pp. 563-567 in: Leschen, R.A.B.; Beutel, R.G.; Lawrence, J.F. (volume eds.) Coleoptera, beetles. Volume 2: Morphology and systematics (Elateroidea, Bostrichiformia, Cucujiformia partim). In: Kristensen, N.P. & Beutel, R.G. (eds.) Handbook of zoology. A natural history of the phyla of the animal kingdom. Volume IV. Arthropoda: Insecta. Part 38. Berlin, New York: Walter de Gruyter. ISBN 3110190753 ISBN 9783110190755
- ↑ Ausztrál külbirtok
- ↑ Norvég külbirtok
- ↑ Brit külbirtok
- ↑ Francia külbirtok, a terület tartalmaz afrikai szigeteket is, itt csak az antarktiszi része adatai szerepelnek
- ↑ A nemzetközileg el nem ismert területi igény nélkül.
- ^ a b 1130 kilométert gyalogolt a Déli-sarkra két ausztrál - HVG.hu. hvg.hu, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
Források [szerkesztés]
- Világatlasz (Cartographia, 1995) ISBN 963-352-516-0
- A Földgömb folyóirat 2008/5. számának térképmelléklete
- Világföldrajz. Főszerkesztő: Tóth József. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Gruber László: Ausztrália, Óceánia és az Antarktisz természeti földrajza, Dialóg Campus Kiadó, 2003 ISBN 963-9310-98-0
- Roland Huntford: Scott és Amundsen. Versenyben a Déli-sarkért, Park Könyvkiadó, 2003 Fordította: Széky János ISBN 963-5306-385-0
További információk [szerkesztés]
- Antarktisz.lap.hu – Linkgyűjtemény
- A NASA rengeteg olvadt régiót fedezett fel Nyugat-Antarktiszon (2007.május.16.)
- Gyorsuló ütemben olvad az Antarktisz (2007.május.16. – magyar)
- Térképek az Antarktiszról
- Időjárás-előrejelzések a Yahoo!-n
- Cas and Jonesy - Life's an Adventure. casandjonesy.com.au, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
|
|||||||||||||||||||
|
|||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
