Dániel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Dániel [1] férfinév héber eredetű (דָּנִיּאל Dáníjjél), jelentése: Isten a bírám.[2] A kereszténység felvétele előtt a magyarságnak volt egy Dan személyneve, mely később összeolvadt a Dániel névvel.[3] Női változata: Daniella.


Rokon nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daniló [1]: a Dániel szláv alakváltozata.[2]
  • Dános [1]: a Dániel régi magyar rövidült, kicsinyítőképzős változata.[2]

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dániel az előző századokban főleg a reformátusok körében volt népszerű, 200 évvel ezelőtt Debrecenben a 15., 100 évvel ezelőtt a 19. leggyakoribb név volt. Országszerte csökkent a népszerűsége, 1967-ben csak 56-an kapták ezt a nevet. A 80-as években már a 23. leggyakoribb férfinév lett.[3]

A Dániel az 1980-as és 1990-es években igen gyakori lett, a Daniló és Dános szórványos volt, a 2000-es években a Dániel a 4-7. leggyakoribb férfinév, a Dános és a Daniló nem szerepel az első százban.[2][4][5]

Idegen nyelvi változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dániel, Daniló, Dános:

Híres Dánielek, Danilók és Dánosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb Dánielek, Danilók és Dánosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok családnévről feltételezhető, hogy a Dániel névhez köthető, de kapcsolódhatnak a Damo(n)kos és a Damján névhez is: Dan, Dán, Dana, Danci, Dancs, Dancsa, Dancsi, Dancsó, Dándi, Dánél, Dani, Dáni, Dank, Danka, Dankó, Dankos, Danó, Dános, Danyi, Dányi.[3]

Földrajzi névként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dániel birtokos alakja lelhető fel településnevekben

Népnyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g h i j Ladó-Bíró, 47. old.
  3. ^ a b c d e f g h i Fercsik-Raátz, 92. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)