Czirbusz Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czirbusz Géza
Czirbusz Géza.jpg
Czirbusz Géza, a szerzetes és földrajztudós
Életrajzi adatok
Születési név Czirbusz Géza
Született 1853. szeptember 17., Kassa, Abaúj-Torna vármegye., (ma: Kosiče, Szlovákia)
Elhunyt 1920. július 10., (66 évesen) Budapest
Munkássága
Vallás katolikus


Czirbusz Géza (Kassa, 1853. szeptember 17.Budapest, 1920. július 10.) Piarista szerzetes, földrajztudós, egyetemi tanár, író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középiskolát Kassán, 1872-ben, a premontrei gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1884-ben történelem-földrajz, 1890-ben német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1886-ban A délmagyarországi bolgárok című dolgozatával doktorált. Mindezek mellett művészettörténetet, régészetet és filozófiát is hallgatott. A teológiát magánúton végezte el.

1873-ban mint egyetemi hallgató a Nemzeti Múzeum régiségtárában tevékenykedett. 1874. október 7-én - főként megélhetési okokból - belépett a piarista rendbe. 1878. június 10-én ünnepélyes fogadalmat tett, július 20-án pappá szentelték.

Tanított a rend iskoláiban Kecskeméten (1875-1877), Kisszebenben (1877-?), Nagykanizsán (?-?), Temesváron (1879-1883, 1899-1903), Veszprémben (1883-1884), Szegeden (1884-1889), Kolozsváron (1889-1891), Léván (1891-?), Székesfehérváron (?-?), Nagykárolyban (1892-1899), Sátoraljaújhelyen (1903-1906) valamint Nagybecskereken (1906-1910). Szaktárgyain kívül filozófiát és francia nyelvet is tanított. 1910-től az egyetemes földleírás nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Egyetemen (ELTE).

Temesváron, mint a Délmagyarországi Természettudományi Társulat főtitkára működött, 1879-82 között ő szerkesztette a Természettudományi füzetek című kiadványt. Nevéhez fűződik a Délmagyarországi Néprajzi Múzeum megalapítása is. Az erdélyi Kárpátegyesület választmányi tagja, a budapesti Néprajzi Társaság bolgár szakosztályának elnöke. 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztálya tagjává választotta. A Magyar Állam (időszaki lap) című katolikus napilap tudományos rovatvezetője.

Tudományos műveinek a száma meghaladja a 170-et, ismeretterjesztő, publicisztikai írásainak száma egyelőre nem határozható meg. Legfőképpen földrajzi (föld- és néprajzi) területen alkotott, de történeti, közgazdasági, néprajzi, irodalomtörténeti, zenetörténeti, zeneelméleti, neveléstudományi, régészeti, művészettörténeti, sőt szépirodalmi művei sem hanyagolhatók el.

A földrajztudós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanári kinevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jóllehet, korábbi földrajzi munkáival jelentős visszhangot - s nem kevés irigységet - keltett[1], egyetemi tanári kinevezése óriási tudományos - és társadalmi - felzúdulást keltett. Kinevezésével ugyanis az elkötelezett katolikus Apponyi Albert kultuszminiszter gesztust kívánt gyakorolni a Katolikus Néppárt felé. Kinevezésének hírére a Magyar Földrajzi Társaság küldöttséget menesztett Bécsbe Ferenc Józsefhez, hogy elérjék: a király ne nevezze ki Czirbuszt egyetemi tanárrá.

Czirbusz működése, személyisége[2] – nagy műveltsége és éles esze ellenére – komoly ellenérzést váltott ki a geográfusok között. Professzori kinevezése után az ellene folyó támadás egyik irányítója Teleki Pál lett.[3] A Magyar Földrajzi Társaság pedig módszeresen igyekezett kiszorítani a szervezet életéből. A Földrajzi Közlemények pedig szinte szóra sem méltatta munkáit. Így munkássága a budapesti tudományegyetem földrajzi tanszékvezetőjeként törést jelentett a magyar földrajztudomány számára.

Földrajzi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága a törést alapvetően nem is az emberföldrajzi (akkori nevén antropogeográfiai) vizsgálatok megjelenésével, hanem azzal okozott, hogy a magát Hunfalvy-tanítványnak valló Czirbusz tevékenysége ellenpólust jelentett a Lóczy Lajos-féle természettudományos beállítottságú iskolával szemben. Elődje kiforrott földrajzi tudományos és oktatási rendszere ellen fordulva kiküszöbölt a földrajzból minden természetrajzi vonást, különösen geológiai alapot, szembeállítva vele a társadalomföldrajzot. Fő tantárgya az antropogeográfia, melyet Friedrich Ratzel nyomán, de azt sajátos magyar szempontból jelentősen továbbfejlesztve tanított. Emberföldrajzi orientációját - katolikus hitéből fakadóan is - a teremtett ember istenképisége, a földi élet antropocentrikussága is alátámasztotta rendszerében. Munkásságában újdonságot jelentett - a kortársainál szélesebb empirikus alapokon álló - regionális földrajzi szemlélete is. Érdemeként említhető a magyar tudományos földrajzi szaknyelv megújítása.

Mindezek miatt is az a tíz év, amit a katedrán töltött, visszhangtalanul múlt el a szakma számára. Súlyosabb gondot jelentett, hogy - néha durva hangú - vitacikkeivel, kifogásolható minőségű közleményeivel, évekre diszkreditálta a földrajz társadalomtudományi részét.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi témájú művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A partingadozások földr. eloszoltsága. Temesvár, 1880.
  • Az óceáni medencék, mint földr. egyediségek. Temesvár, 1880.
  • A délmagyarországi bolgárok ethnológiai magánrajza. Temesvár, 1882.
  • Die südungarischen Bulgaren. Wien-Teschen, 1884.
  • A krassován bolgárok. Bp., 1883.
  • Balbi Adorján: Egyetemes földr-a. Átdolg. és bőv. 1-5. köt. 7 rész. Nagybecskerek, 1893-1905.
  • Hegyen-völgyön. Tárcagyűjtemény. Nagykároly, 1896.
  • Magyarország. Nagybecskerek, 1898.
  • Magyarország a XX. évszáz elején föld- és néprajzi, nemzetgazdasági és társadalomtudományi szempontból. Temesvár, 1902.
  • Földrajz kézikönyv Kogutowicz Manó teljes földrajz atlaszához. 1-2. köt. Bp., 1904.
  • A délmagyarországi katlanvölgyekről. Temesvár, 1906.
  • A szegedi magyarság. Temesvár, 1906.
  • Nemzetek alakulása anthropogeográfiai szempontból. Nagybecskerek, 1910.
  • Homunculus, a nagy törtető. Hamerling Róbert gúnyos eposza. Budapest, 1912. (Klny. Cél)
  • A nemz. művelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták. Budapest, 1912.
  • A délmagyarországi németek. Budapest, 1913.
  • A temes- és torontálmegyei bolgárok. A krassószörénymegyei krassovánok. Uo., 1913.
  • Topografikus és geológiai földleírás. Uo., 1913.
  • A hegyek alakulásának újabb elmélete. Bp., 1914.
  • Albánia és az albán kérdés. Uo., 1915. (Klny. A Cél)
  • Az eu. háborúnak geográfiai alapjai. Uo., 1915.
  • Anthropogeográfia. 1-3. köt. Uo., 1915-19.
  • Határnevek és hágók a Kárpátokban. - 1904: Kovács Gézával szerk. a Déli Kárpátok, a Délvidéki Kárpátegyes. folyóir-ának 1-4. füz-ét.

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zene az ethnographiában. Szeged, 1885.
  • Göthe Hermann és Dorothea c. idyllikus eposzának tartalmi fejtegetése. Kolozsvár, 1890.
  • Wagner Richárd kultusza. Arad, 1913.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balbi Adorján egyetemes földrajza fordítása, Magyarország a XX. évszázad elején
  2. Egy kortárs földrajztanár, Németh József, Németh László édesapja így írt egy vele való találkozásról (1898. december 5., Nagykároly): „De sajnáltam, hogy Dr. Czirbusz, az ismert földrajzíró, bár ott ült szembe velem, mégis egy-két szót sem váltott senkivel. Hallgatag, csöndes ember. Nyugodtan elült, míg tósztoltak; néha ő is ivott és koccintott velünk. Egyszer aztán őt is felköszöntötték, ami úgy kihozta sodrából, hogy néhány perc múlva hirtelen fölkelt, s elinalt (...)” (Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921] Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.] p. 31.)
  3. Czirbusz pedig „cserébe” haláláig akadályozta Teleki egyetemi magántanári habilitációját...

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ablonczy Balázs: Teleki Pál. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
  • Hajdú Zoltán: Czirbusz Géza, a magyar társadalomföldrajz „temetetlen” megalapítója. In: Abonyiné Palotás Jolán – Becsei József – Kovács Csaba (2002): A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága. SZTE Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék. Felelős kiadó: Becsei József. Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., Szeged,pp. 109-120 .
  • Németh József: Napló [1898-1911] In: U. ő: Napló [1898-1911] Hét év [1914-1921]. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Füzi László. Magvető Könyvkiadó, Bp. [1993.]