Czékus István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czékus István
Czékus István.jpg
Pollák Zsigmond metszete
Született 1818. december 22.
Gömörpanyit
Elhunyt 1890. február 6. (71 évesen)
Rozsnyó
Foglalkozása lelkész, püspök

Czékus István (kuntapolcai) (Gömörpanyit, 1818. december 22.Rozsnyó, 1890. február 6.) evangélikus lelkész, püspök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Czékus Márton földműves fia. Szülei szűkös anyagi viszonyok között éltek, nem segíthették fiukat, ezért szinte már gyermekéveiben magára volt utalva. A gimnáziumot Rozsnyón, a bölcseletet Lőcsén végezte, teológiát a pozsonyi evangélikus tanintézetben hallgatott, hogy fölkészüljön a lelkészi pályára; titkára volt az itteni önképzőkörnek. A teológiai vizsgát 1843-ban tette le, majd két évig a fővárosban nevelősködött. 1845-ben a tübingeni egyetemre ment. Tanulmányainak befejeztével Pestre ment és Székács mellett volt káplán. 1847. október 1-jén az akkor keletkezett váci evangélikus egyház megválasztotta lelkészének; innen 1850. március 10-én Kecskemétre távozott. 1855-ben Sajógömörre ment, ahol az egyház és iskola javára takarék-magtárakat állíttatott. 1858-ban Dobsinára, 1859-ben Rozsnyóra költözött. 1860-ban a szegény egyházak segélyezésére egyházi, valamint női gyámintézetet létesített, utóbbi az első ilyen intézmény volt hazánkban. 1861-ben adományokat gyűjtött a rozsnyói templom belső megújításához, 1863-ban pedig kezdeményezte és végigvitte a főgimnázium végleges kiépítését. 1866-ban két jótékony temetkezési társulatot hívott életre Rozsnyón, hitfelekezeti különbség nélkül. 1866. január 1-jén nyitották meg az általa létesített Tisza-kerületi lelkész-, tanár- és tanító-özvegy és árva gyámintézetet, melynek tőkéje öt év alatt, amíg ő volt a pénztárnok, hatvanezer forintra nőtt. A pátens nehéz napjaiban a pánszláv papok izgatásai miatt az ő gömöri egyházmegyéjében zajlott legerősebben a mozgalom, melyet erélyesen lecsillapított.

1860-tól 1866-ig mint kerületi főjegyző és mint az evangélikus országos gyámintézet egyik alapítója, 1863-tól pedig kerületi és 1874-től egyetemes gyámintézeti elnöke működött. 1860. május 15-én gömöri főesperessé; 1871. március 26-án Máday halálával a tiszai egyházkerület főpásztorának választották meg.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A benareszi árvaház. Németből ford. Rozsnyó, 1866.
  2. Képek a pogányvilágból. Németből ford. Pest, 1869.
  3. A keresztények üldöztetése Madagaskar szigetén. Zaremba után ford. U. ott, 1869.
  4. Isten működése a déli tenger szigetein. Németből ford. U. ott, 1869.
  5. Confirmatiói tanítás ág. ev. hitv. gyermekek számára. Rozsnyó, 1870. (Két kiadás.)
  6. Szent beszéd a gömöri 51-ik honvédzászlóalj zászlajának felszentelése alkalmával 1876. szept. 10. Jolsva városában. U. ott, 1877.
  7. Afrikai rablófőnök megtérítésének története. Németből ford. Bpest, 1878.
  8. Szent beszéd, melyet a II. József császár által 1781-ik október 25-én kiadott türelmi parancs százéves napja emlékére 1881. okt. 30. a rozsnyói egyházban tartott. Rozsnyó, 1881.

Ezeken kívül több alkalmi és egyéb beszéde jelent meg; a konfirmációi oktatáshoz írott vezérfonala magyar és német nyelven több kiadást ért meg, és azt szlovák nyelvre is lefordították.

Cikkeket írt a Protestáns Népkönyvtárba (1857. Mária Dorottya főh. életrajza), Lelki Kincstárba (1860. A Gusztáv Adolf egylet), Különféle Papi Dolgozatokba (1860. II. III.) Prot. Naptárba (1861. Szontagh Sámuel életrajza), Házi Kincstárba (1862. Szontagh Lajos életrajza s Tudósítás s egyszersmind szózat a prot. nőkhöz). 1858-tól számos cikket írt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokba, melynek kiváló munkatársa volt.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Czékus István témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]