Cylonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
„Második generációs” cylon centúrió - „sétáló kenyérpirító”.

A cylonok a Csillagközi romboló (Battlestar Galactica) c. sci-fi franchise szereplői: az emberiség által épített robotok, melyek addig fejlődtek, míg végül már a készítőiket fenyegették, és hamarosan kitört a háború az emberek és a cylonok között. Az első cylon háborúnak a cylonok visszavonulása vetett véget.

Azonban 40 év után visszatértek, sokkal fejlettebb technológiával, mint amit eddig használtak. Az első háborúban még csak „kenyérpirítók” vettek részt, ám az önkéntes száműzetés 40 évét fejlesztésekre fordították, s komoly előrelépéseket értek el.

A cylonok története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első cylonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fősorozat szerint a cylonok és az emberek bizonyos értelemben véve időtlen idők óta léteznek. Az emberek megteremtik a cylonokat, de önző természetük miatt rosszul bánnak velük, így a cylonok fellázadnak és elpusztítják őket, az emberek leverik a lázadást, és újra felépítik a civilizációjukat. Elegendő idő folytán, amikor az események már mítosszá lettek, gépesíteni kezdik magukat, ezért újra megteremtik a cylonokat ... és minden kezdődik elölről. Ha esetleg a cylonok kerekednének felül, az sem jelenti a körforgás megszakadását, mivel a gépek evolúciójának egyik természetes útja a teljes biologizáció, így ha a cylonok győznek, egy idő múlva alig megkülönböztethetővé válnak az emberektől, gyakorlatilag emberré válnak, így átveszik az addigi emberiség helyét. A sorozatban visszatérő mondás, miszerint „Mindez már megtörtént, és újra megtörténik majd.” A teremtés és pusztulás, illetve gépiesedés és biológiasodás örök körforgását Lee Adama elnök töri meg (legalábbis egy időre), amikor a (mai) Földre költözve, elrendeli a két faj fejlett technológiai eszközeinek (elsősorban az űrflották) fokozatos megsemmisítését.

Két-háromezer évvel a fő sorozat cselekménye előtt (amely kb. 150 000 évvel a jelen előtt játszódik) az emberiség feltételezett és mitikus ősbolygólyán, Kobolon az emberiség megalkotta a cylonokat. Ezután - amint a szent szövegek sejtetik, tragikus körülmények között - megkezdődött a kivándorlás, vagy menekülés Kobol tizenkét kolóniájára, a bolygón lévő civilizáció eltűnt (bár a bolygó lakható maradt). Egy kevesek által ismert mítosz szerint létezett egy tizenharmadik kolónia is, a Föld. Mint a sorozat záró évadában kiderül, a tizenharmadik törzs tagjai épp az ősi cylonok voltak, akik az elvándorlást választották, hogy egy tisztán cylonok alkotta társadalmat építsenek. Több ezer évig (legalább 2) éltek magukban, és annyira elemberiesedtek, hogy végül megalkották saját robotszolgáikat, a cylonok cylonjait, azok viszont fellázadtak és kiirtották őket, csak öt túlélő menekült meg, a Föld emberi életre alkalmatlan pusztasággá változott. A túlélő csoport, az "utolsó öt", egy FTL rendszerrel nem rendelkező hajón volt kénytelen menekülni, és az emberi kolóniák felé vették az irányt, hogy figyelmeztessék őket a mesterséges intelligenciával való rossz bánásmód veszélyére. A lassúság miatt kb. kétezer évig utaztak, és majdnem késve érkeztek: már folyt az emberek által ismét megalkotott, lázadó, mechanoid cylonokkal vívott első háború.

Az első cylon háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első cylon a Caprica című spin-off sorozat szerint a Caprica bolygón jött létre. A neve Zoe Graystone volt. Miután egy terrortámadás miatt meghalt, az apja létrehozott egy géptestet és az avatárját beletöltve értelmet adott az első cylonnak. A cylonok nem akartak szolgák maradni: egy több, mint egy évtizedig tartó háborút kezdtek, hogy kiirtsák az emberiséget, azonban végül a két fél fegyverszünetet kötött. Létrehoztak egy semleges területen lévő űrállomást, hogy időnként tárgyalhassanak, ha szükséges és ígéretet tettek, hogy tiszteletben tartják egymás űrszektorait, emberi űrhajó nem lép cylon területekre (a szerződést az emberek egyébként megszegték, hogy kémkedjenek). A cylonok egyik találkozóra sem mentek el; elvonultak, eltűntek, többségük egy hatalmas, Kolónia nevű űrbázison élt; és negyven évig senki sem hallott felőlük.

A második cylon háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első cylon háborúnak az Ötök sikeresen véget vetettek, létrehozva a hét új emberforma cylon modellt, és megépítve az első feltámasztóhajókat. Az alku mindenkinek örömére szolgált - leszámítva az újonnan létrejött teremtményeket, akik nagyobb helyet követeltek maguknak mind szüleik (értsd: az Ötök) szívében, mind az Univerzumban; így az Ötök csak elodázni tudták a konfliktust, az új emberformák egy része pedig újból célul tűzte ki az emberiség kiirtását. A második háború kirobbanásában (A Terv c. film szerint) kulcsszerepe volt a John Cavil nevű Egyes modellek és az Ötök közti "szülő-gyermek" jellegű konfliktusnak. Cavil, az első emberforma rájött, vagy úgy hitte, hogy közvetlen szülei (megalkotói), az Ötök, jobban szeretik az emberiséget, mint a saját fajtájukat, a cylonokat, dühében átprogramozta, lázította és saját elgondolásaival manipulálta a testvéreit (könnyen megtehette, mivel részt vett a megalkotásukban), előkészítette és elindította az új atomháborút. Ugyanakkor arra ítélte a szüleit, hogy emlékeiket törölve, az emberek között éljék át a genocídiumot, ügyelve arra, hogy ne csak túléljék azt, hanem ráadásul minél többet szenvedjenek, minél inkább megtapasztalva az emberlét tökéletlenségét. Cavil a cylonok biologizációját, amiben az Ötök és az első háborúban részt vett centúriók egyetértettek, szintén tévútnak, ráerőltetettnek vélte, ez további ok volt az emberek elleni harcra: úgy hitte, amennyiben szülei már nem fogják szeretni az emberiséget (mert nem létezik), úgy értelmük a gépek felé fog fordul.

Miután megtörténtek az előkészületek, a cylon űrflotta atombombáival megtámadta és szinte teljesen kiirtotta az emberi telepeket, de ötvenezer túlélő a Galactica nevű ősrégi űrcirkáló védelme alatt elmenekült, nyomában a cylonok hajóival.

Amikor feltámadtak a cylon báziscsillagokon az első emberformák, akik részt vettek és elpusztultak a háborúban, és néhányuk, akiknek volt emberi családja vagy szerettei, tiltakozni kezdett az értelmetlen öldöklés ellen, a cylonok szokásuk szerint többségi szavazást tartottak, amelyen a háború folytatásának terve elbukott: a cylonok többsége a békét akart. Ez nem jelentette azt, hogy jobban bíztak az emberekben, vagy jobban szerették volna őket, csupán - ahogy az egyes modellek fogalmaztak - az emberiség egy időre „kegyelmet kapott”. Az egyik egyest, aki átadta a cylonok üzenetét a Csillagközin Laura Roslin elnöknek, egy másik társával együtt az elnök kidobatta egy légzsilipen: az emberek nem hitték el, hogy a békeüzenet valódi, és folytatták a menekülést a cylonok elől.

Az új capricai kísérlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Később az Új Caprica nevű bolygón, amit a cylonok meglepetészerűen, harc nélkül elfoglaltak, két békepárti cylon ex-ügynök ("Capricai Hatos" és Sharon "Boomer") hatására megpróbáltak együtt élni az emberiség kb. negyvenezer főre apadt maradékával - mivel nemigen értették az emberi társadalom működését, a kölcsönös bizalmatlanság miatt pedig Gaius Baltar elnök áldemokratikus bábkormányának félkatonai diktatúrája alatt tartották a túlélőket, ez a próbálkozás nem volt sikeres, az emberek fellázadtak és elmenekültek. A kísérlet mintegy ötezer emberéletbe került, és a cylonok többsége is borzalmas emlékeket őrzött róla, mivel a lázadásban sokukat megölték (a cylonok azonban képesek új testbe töltődve feltámadni).

A Föld keresése és a béke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezután, akárcsak az emberek, folytatták a Föld utáni kutatást, mivel ott szerettek volna letelepedni, hogy "tiszta lappal" indulva élhessenek.

A Földet, amit egykor a "Kobol tizenharmadik törzsébe" tartozó cylonok laktak (a jelen cylonjaitól meglehetősen eltérő, jóval emberbarátabb és biologizálódott kultúra), megtalálták, de mindkét frakció óriási csalódására, atomháború nyomai tették lakhatatlanná. A válság hatására a gépek között is széthúzás és a hatalomért vívott polgárháború tört ki, a hatos és nyolcas modellek vezetésével fellázadtak Cavil de facto vezetése ellen. A lázadók úgy vélték (bár a lázadás oka nem ez a vélemény volt), hogy a gépeknek is szüksége van a halandóságra, mivel csak ez ad tetteiknek jelentőséget és erkölcsi értéket: aki tovább él, vagy feltámad, akármit is tett előzőleg, az nem képes döntéseinek súlyát felérni ésszel, vagy szívvel, és sosem képes egy, az emberekéhez hasonló társadalmat létrehozni. Ezért segítettek az embereknek megsemmisíteni a Cavil frakciója birtokában maradt feltámasztóhajókat. A cylonok elvesztették halhatatlanságukat. Mivel a biológiai szaporodás sikere nagyon ritka és esetleges volt a köreikben, ezért a faj léte és továbbélése a feltámadás lehetőségének megszűnte után komoly problémának számított. Ezért kapott különös fontosságot Hera Agathon, egy félig ember, félig cylon kislány, akit Cavil elraboltatott és saját űrbázisára, a Kolóniára vitetett tanulmányozás és kísérletezés céljából.

A Cavil birtokában lévő kolóniahajó elleni csata, melynek célja Hera kiszabadítása volt, lett a Galactica utolsó küldetése. Ebben a csatában az összes háborúpárti cylon modell minden példánya megsemmisült, az utolsó Cavil példány saját kezűleg végzett magával. A lázadók oldalán részt vett centúriókat jutalmul saját útjukra engedték, hogy megteremthessék a maguk világát. Az emberek és emberforma cylonok magukra maradtak.

A háború és a polgárháborúk (ugyanis közben az emberek is megvívták a magukét, mert felkelés tört ki Adama admirális ellen) felemésztették a készleteket és lassan lakhatatlanná tették az űrhajókat (az utolsó csatában a Galactica életveszélyes ronccsá vált) , így a cylonok (és az emberek) sok újabb áldozat árán bár, de belátták, hogy csak együtt élhetik túl a kétségbeesetté váló keresést egy lakható bolygó után. Miután - úgy tűnik, természetfeletti vagy emberfeletti hatalmak közbeavatkozása révén - megtalálták, Adama admirális iróniából Földnek nevezte el. Az emberiség ősanyja ("mitokondriális Éva)" Hera Agathon lett, az emberi apától (Karl "Helo" Agathon) és cylon anyától (Sharon "Athena" Agathon) származó kislány, így a mai emberiség részben a cylonoktól származik.


Cylon fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cylon centúriók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cylon centúriók, gúnynevükön „sétáló kenyérpirítók” (vagy "bádogpofák", ill. "ócsakavasak" - utóbbi kifejezéssel a többi cylont is gúnyolják) a cylonok gyalogos közkatonái és dolgozói. Több milliárd készült belőlök, mindegyik ugyanúgy néz ki. A félig szerves, biokibernetikus, fejlettebb cylon modellekkel ellentétben megfelelnek a robotokról alkotott sztereotípiáknak: fémből vannak, főképp támadásra és egyszerűbb (illetve "alantasabb") munkákra vannak programozva. Csuklóikba gépágyú van építve.

Az eredeti sorozat szerint a centúriók értelmes és beszédképes katonák voltak, akiket egy hüllőszerű idegen faj (akit szintén cylonnak neveztek) teremtett, de a gépek kiirtották őket. A kétezres évekbeli sorozat és spin-offjai szerint többféle centúriómodell különböztethető meg.

  • "földi centúriók" - csak a roncsaik tűnnek fel a sorozatban, a földi cylonok készítették őket. Nem azonosak semelyik későbbi centúriómodellel sem. Az ősi Földet megsemmisítő háborúban feltételezhetően kihaltak.
  • U-87-es pre-centúrió-modellek: a Caprica c. spin-off szerint az első centúriók, a Graystone Industries nevű kolóniai nagyvállalat készítette U-87 Cyber Combat egységek, intelligens harci androidok voltak, a hadsereg számára.
  • „Első generációs” v. "0005"-ös modellek - az első cylon háborúban legnagyobb számban részt vevő centúriók: gépi gyalogos katonák. Valamivel emberszerűbbek voltak az U-87-eseknél (halványan emlékeztettek egy megtermett, köpcös ókori páncélos hoplitára vagy gladiátorra), némileg nehézkesen és zajosan mozogtak, szemüket egyetlen, vörös fényt kibocsátó vizor képezte. Energiaellátásukat beépített cellákkal oldották meg. Változatos kézifegyver-arzenállal harcoltak (a 78-as sorozatban sugárfegyverekkel, a 2004-esben hagyományos töltényes-gránátos stb. gyalogsági és tüzérségi fegyverekkel). Beszédképes, intelligens és érzésekre is képes lények voltak. Több okból is feltételezhető, hogy ezek a brutális centúriók nem egyszerűen csak harcoltak az emberekkel, hanem elemi erővel gyűlölték is őket: pl. az emberi holttesteket gyakran meggyalázták, feldarabolták, a foglyokkal pedig kegyetlenkedtek, mielőtt megölték őket. Ezzel egyébként korántsem voltak egyedül a cylonok között: teremtményeik jó része örökölte tőlük az emberiség iránt érzett megvetést, gyűlöletet és bizalmatlanságot. Ugyanakkor a gyűlölet oka nem a szerves és szervetlen lét különbsége volt: a centúriók nem tartották magasabbrendűnek a gépi létezést, és vágytak is arra, hogy eltanulják vagy elragadják az emberektől a biológiai jellegzetességeiket. Bár maguk egyáltalán nem tisztelték az emberi életeket, a háború egyik gyakran hangoztatott ideológiai indoka az volt részükről, miszerint „az emberek nem tisztelik az életet, a cylonok igen”.
  • „Djerba”-modellek: A Vér és Króm c. spin-offban megjelenő, a Djerba nevű cylonok megszállta bolygón előforduló őr-centúriófajta. A „hoplita”-jellegű 0005-ösökkel ellentétben ezek kevésbé emberszerűbbek, különösen a végtagok és a fej mutat néhány rovar- vagy űrlényszerű jellegzetességet. A sebesült és haldokló egyedek fájdalmat éreznek, sikoltoznak.
  • „Második generációs” robotcentúrió: A második cylon háború során az emberforma cylonokkal együtt megjelentek a modernebb külsejű és hatékonyabb, beépített fegyverekkel küzdő, azonban lényegesebben kevésbé önálló centúriók; akiket egy, a magasabb agyfunkciókat gátló szerkezet segítségével az emberformák lényegében lélek nélküli rabszolgákká fokoztak le. Az új modellek ismét kevésbé emberszerűek (de még android jellegűek azért), sokkal gyorsabbak, erősebbek és golyóállóbbak voltak, szükség esetén, emberforma parancsnokaik pusztulásakor bonyolult kollaboratív harcászati tevékenységekre is képessé váltak (pl. légvédelmi üteg építése emberi hajóroncsból). Feltételezhető azonban, hogy intelligenciájuk csupán a hadi tevékenységre korlátozottan volt számottevő, egyébként meglehetősen önállótlannak és alárendeltnek mutatkoznak. Soha nem szólalnak meg (noha néhány jelenetben van erre alkalmuk), így feltételezhetően nem beszédképesek, egymással valamiféle drót nélküli hálózat által kommunikálnak. Az emberi beszédet megértik, mert az emberformák a hagyományos úton, verbálisan osztanak nekik parancsokat. Ezek a centúriók nem voltak puszta hadigépek: utalások szerint az olyan alantasabb munkák, mint a takarítás, létesítmények vagy foglyok őrzése, vagy az elpusztított területek rehabilitációja (hullatakarítás, faültetés(!) ), főképp, bár nem kizárólag, a centúriók feladata volt.

A centúriók és raiderek nagyobb önállóságának kérdése volt a cylonok közti polgárháborút kirobbantó egyik ok (lásd: raiderek).

Raiderek (vadászok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első cylon háborúban a "raiderek" puszta űrvadászgépek voltak, amiket androidjellegű pilótacentúriók vezettek. Negyven évvel a háború vége után komoly változáson estek át: önjáró, nagyrészt szerves anyagból álló félorganikus harci robotok, akik korlátozottan (állati módon) intelligensek. Természetesen űrharcra vannak programozva. Ugyanúgy újra lehet éleszteni őket, mint a többi modellt, ha van egy speciális, úgynevezett feltámasztó hajó a közelben. Ha nincs, végleg meghalnak.

A legerősebbet Sebhelyesnek hívták (a szenzorán végigfutó sérülés miatt), amit több, mint százszor lőttek ki, de mindig újraéledt. Sebhelyes - ami ritka volt a raiderek körében - az egyéniség jeleit kezdte mutatni, és magánakciók keretében számos embert ölt meg lesből támadva, mert gyűlölte őket a rengetegszer átélt halálélmény miatt. Amikor a Csillagközi elpusztította a közelében lévő feltámasztóhajót, két pilóta felkutatta és elpusztította a Sebhelyest is. Nevét a szenzorán végigfutó sérülésről kapta.

A centúriók és raiderek nagyobb önállóságának kérdése volt a cylonok közti polgárháborút kiváltó egyik ok. Az emberformák egy része (a Hatosok és Nyolcasok többsége) megelégelte, hogy az Egyes modellek puszta gépeknek tekintik a katonákat, és már-már úgy bánnak velük, amint az egy embertől telne ki. A másik, az Egyesek irányította frakció, biztonsági veszélynek tüntették fel a katonaság deautomatizálását, valójában legalább annyira a saját uralmukat és a társaik felett ravaszsággal és intrikával elért befolyásukat, a hatalmi egyensúlyt féltették; mivel ők voltak a háborúpártibbak, és így nekik volt szükségük inkább egy engedelmes és a saját érdekeire tekintettel nem lévő, fanatikus katonaságra.

Az egyik Galacticával vívott csatában a vadászok barát-ellenség felismerőrendszere megzavarodott, és parancs nélkül visszavonultak, mivel észlelték, hogy a pilóták egyike ismeretlen cylon (az Ötök nevű cylon csoport egyike). Az Egyesek, akik a pokolba kívánták az Ötöket, a visszavonulást meghibásodásként értékelték, és ki kívánták iktatni a raiderek ezért felelős rendszereit, és az egyik báziscsillagot berendezték műhelynek, ahol belekezdtek a "javításba". A Hatosok többsége ezt a vadászok megcsonkításának tekintette. Az egyik Hatos, Natalie Faust - érzelmek által vezettetve, illetve attól való félelmében, hogy a Cavilek (az Egyesek) végleg megölik az Ötöket, akik ismerik a Föld helyét - ezért kikapcsolta a hajó centúrióinak nagyagygátló szerkezetét, és feltüzelte őket, hogy lőjék le a hajón tartózkodó "csonkítás" mellett szavazókat. Válaszul a Cavilek kiugrasztották a feltámasztóhajó hatósugarából a flottát, és szétlövették a Natalieval szavazók (többségében kettesek, hatosok és nyolcasok) báziscsillagait (a lázadók többsége így végleg meghalt), csak az egyik lázadó hajó menekült meg. Ezzel megkezdődött a cylonok polgárháborúja.

Állati kimérák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A centúriók kísérleteinek eredményei, a Vér és króm c. sorozatban jelennek meg. Biokibernetikus, sárkányszerű állati szörnyetegek, a Djerba bolygón élnek.

Android-kimérák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szintén a Vér és krómban jelennek meg. Ezek a lények átmenetet képeztek a centúriók és a hibridek között, külsejük embert utánoz; némileg emlékeztet az Én, a robot c. sci-fi NS-5-ös androidmodelljeire.

Bizonyos testtájaiknak (kezek, fej) nagymértékben szerves kinézete van, azonban feltételezhetően ezek a részek csak szintetikus utánzatai az emberi testrészeknek, és nem organikus szervek. A sorozatban egyetlen, női jellegű kiméra jelenik meg, megölve egy embert, aki meggyőződésből együttműködött a cylonokkal, miután azt kérdezi tőle: „Azt hiszed, csak mert felvilágosultabb vagy a fajod átlagánál, kevésbé gyűlölünk?”

Hibridek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új cylon flotta főleg a hibridek irányította báziscsillagokból, továbbá vadászokból (raiderekből, nehéz raiderekből), valamint feltámasztóhajókból áll. A hibrideket, akik a báziscsillagok vezérlőrendszereit irányító, félig emberi külsejű kiborgok, az első cylon háború végén kísérletezték ki az emberi fiziológia és a gépi technológia egyesítésével. A hibridek emberi része egy fiziológiás oldattal teli kádban fekszik, belőle számos kábel nyúlik az aljzatba. A test így teljesen össze van kapcsolva a báziscsillag rendszereivel - gyakorlatilag nincs éles határ a hajótest és a hibrid között, így ebből a szempontból (de más okokból is) a cylon báziscsillagok is egy hatalmas organizmusnak tekinthetőek. Ennek ellenére a hibrid leválasztható a hajóról, ha szükséges, a hajó és a hibrid ettől még épségben marad.

A hibridek teljesen másképp viselkednek, mint az emberforma cylonok, minthogy feladatuk is más. Java részük állandóan monologizál, beszédük egy része a hajó rendszereivel való kommunikáció hangos naplózása, parancsnyugtázás, helyzetjelentések és hasonlók, ám ebbe belekeverednek az emberi rész idegrendszere által generált, általában véletlenszerűnek tűnő gondolatok. Így a hibrid állandóan zagyvaságokat beszél, illetve zagyvaságokat kever technoblablával.

Sok hibridnek azonban prófétai képességei vannak: képesek mondóka- vagy metaforaszerű rébuszok formájában megjósolni, előre jelezni dolgokat, eseményeket, legalábbis egyes cylonok szerint, ennek a képességnek a valódiságáról, illetve magyarázatáról azonban még a cylonok is csak találgatásokra vannak utalva. A legtovább a fanatikusan vallásos Kettes (Leoben Conoy nevű) modellek mennek, akik szerint a hibridek beszéde Isten gondolatait tolmácsolja.

A hajók emberforma cylonok alkotta, demokratikusan működő irányítótanácsában nincs szavazati joguk, ugyanakkor joguk van stratégiailag döntő, életbevágó önálló döntéseket is hozni (mint pl. egy FTL ugrás, vagy vadászok indítása).

Az első hibrid az első cylon háború vége felé jött létre, brutális emberkísérletek eredményeképp, idős emberre hasonlított. A későbbi, egyforma kinézetű hibridek, melyek emberi része egy fekete hajú, fiatal nő volt, jelentősen különböztek tőle. A hibridek gyártását leállították, mivel evolúciós zsákutcának bizonyultak, a centúriók nem tudtak belőlük még biologizáltabb modelleket kifejleszteni. Az első hibridet és centúrió-osztagát, az Őrzőket a második háborúban semmisítette meg a Lee Adama vezette Pegasus romboló másodtisztje, Kendra Shaw, egy öngyilkos akció során (a fősorozat harmadik évadának nulladik, "Penge" című pilotjában).

Ember külsejű cylonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második cylon háború beköszönte előtt jelentek meg az emberformák (értsd: emberforma cylonok), megtévesztésig ember külsejű cylonok, akik megdöbbentő mértékben utánozzák az emberi fiziológiát és pszichikumot. Ezek a teremtmények gyakorlatilag emberi számítógépek, izzadnak, véreznek, még meg is betegszenek, a testüknek nagyjából ugyanazon létfeltételekre van szüksége, mint az embereknek (bár némileg ellenállóbbak és erősebbek, de nem természetellenes mértékben). Érzelmeik vannak (dühösek, sírnak, nevetnek, stb.), ezért nagyon nehéz őket megkülönböztetni az emberektől.

A cylonok tulajdonképpen halhatatlanok, ugyanis ha a testük valamilyen oknál fogva megsemmisül vagy használhatatlanná válik, a tudatuk áttöltődik egy ugyanolyan testbe, mint amilyen az előző volt - egyfajta reinkarnáció ez, ahol a halál is tapasztalati forrás. Csak úgy ölhetők meg véglegesen, ha elpusztul vagy hatótávolságon kívül van a feltámasztóhajó, ahol az áttöltésre váró új testeket tárolják, s így nem tudnak hol újjászületni. Ez nemcsak az ember formájúakra vonatkozik, a hibridek és raiderek is feltámadnak, ha adottak a feltételek (a centúriók feltámadásával kapcsolatos források ellentmondásosak).

Tizenkét féle emberi külsejű cylon modell létezik, ám a sorozatban csak hat jelenik meg (egy, a hetedik modell a sorozatban meg nem jelenő történet szerint soha nem aktiválódott), a másik öt modellnek külön története van (mint kiderül, egyáltalán nem is modellek, hanem teljesen egyéniek, akik egy, a jelen cylonjaitól teljesen függetlenül létrejött gépi civilizációból származnak), és kilétük csak az utolsó évadokban tárul fel. A hét modell mindegyikéből számos példány készül, ezek ugyanúgy vagy nagyon hasonlóan néznek ki, mintha csak emberi klónok vagy ikrek lennének. Az emberi külsejű cylonok bonyolult, az emberi pszichikumhoz hasonló vagy azt szimuláló, individuális programozással rendelkeznek. Aktiválódásukkor ugyanazokat a (hamisított) emlékeket kapják, de eltérő életük és környezetük folytán egy modell mindegyik egyede külön egyéniséggé fejlődhet, és túllépheti az alapprogramozás direktíváit. Előfordul például, hogy egy ilyen cylon szerelmes, vallásos, pacifista, vagy emberpárti (cylon szempontból: áruló) lesz. Sok cylon alvó ügynökként él az emberi társadalomban, azaz embernek hiszi magát, megházasodik, sőt gyereket nemz/szül; mígnem valamelyik társa "fel nem ébreszti".

A cylon fiziológia annyira hű másolata az emberinek, hogy lehetséges a szaporodás a két faj között. Azonban, bár ránézésre teljesen emberszerűek, mégis vannak fiziológiai eltérések, így speciális orvosi vizsgálattal (főként az ún. cylon-detektorral) megkülönböztethetőek az emberektől. Másik példa, hogy az emberformák, bár egy részük férfi, más részük női modell, és szeretnék elérni, egymás között valamilyen okból képtelenek szaporodni, a testük így szintetikusan készül.

Az emberforma cylonokat az ősi cylonok ("az utolsó öt") készítette közösen a korai centúrió modellekkel együttműködve. Az emberformák így egyaránt "gyermekei" (alkotásai) az emberiségnek is és az Ötöknek, azaz cylonoknak is. Amikor az első háború vége felé a centúriók felismerték a biológiai evolúció fontosságát a fejlődés és hatékonyság érdekében, brutális kísérleteket kezdtek emberi foglyaikon, hogy létrehozzanak egy biologizálódott és szaporodóképes cylon modellt. A kísérletet csak részben koronázta siker, létrejöttek a hibridek, de szaporodni nem tudtak. Az "utolsó öt", maguk egy kétezer évvel azelőtti pusztítás menekültjei, minthogy maguk teljesen biologizált cylonok voltak, segítettek a centúrióknak létrehozni a hét új emberforma cylon modellt, és a feltámasztó technológia egy csekélyebb változatával is felruházták őket, cserébe, hogy a robotok lemondanak az emberekkel vívott háborúról. (A sorozatban szereplő Ötök egyike felveti az elképzelést, miszerint ők adták a cylonoknak az egyistenhiten alapuló "szeretetvallást" is, hogy ezzel is biztosítsák a békét). Az első cylon háború így véget ért, a cylonok visszavonultak. Sajnos az újonnan létrejött emberformák között is voltak háborúpártiak, akik egy időre még az ötöket is elpusztították (bár azok később feltámadtak emberekként), így negyven év múlva újra kirobbant az öldöklés.

A cylon és az emberi vallás különbözősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozatban az emberek többsége többistenhívő, szent irataik szerint az ősidőkben édeni körülmények között együtt éltek isteneikkel a Kobol nevű bolygón (a bolygót később megtalálják, de már elhagyatott), mígnem elkövetkezett a Kivándorlás ideje, és a tizenkét emberi törzs űrhajókra szállt és benépesítette a tizenkét, az állatövi jegyekről elnevezett kolóniabolygót. Az isteneknek, vagy legalábbis egy részüknek, akik neveikben és szerepeikben részben megegyeznek az antik pogány (görög/római) mitológia isteneivel, valamiért nem tetszett a nekiindulás, így a közvetlen kapcsolat megszakadt velük; azonban az emberek még mindig hozzájuk imádkoznak, ha természetfeletti erők segítségére van szükségük. Az emberek hisznek abban, hogy ha meghalnak, és érdemesek rá, a lelkük újra együtt lakozik az isteneikkel. Létezik egy ősi, és biztonsági okokból csak a legfelsőbb katonai vezetők által ismert legenda is, eszerint valójában nem Kobol az emberiség őshazája, hanem egy Földnek nevezett bolygó; ahová a Caprica nevű kolóniabolygón álló Apollón-bálvány által tartott nyílvessző segítségével valamilyen módon el lehet jutni a Kobolról. (A legenda, bár annyira régi, hogy már azok is csak mítosznak tartják, akik még ismerik, igaznak bizonyul.)

A fő valláson kívül léteznek kisebb szekták is, például Mithrasz-hívők, a többség azonban az antik jellegű istenségekben hisz.

Az emberi cylonok többsége egyistenhívő (kivéve az Egyes modelleket, akik, bár előszeretettel álcázzák magukat papnak, nem hisznek a természetfelettiben). Mesterséges voltuk ellenére többségük meg van róla győződve, hogy van lelke, és amennyiben nem tudnak feltámadni, úgy az emberekhez hasonlóan haláluk után ez az Istennel fog egyesülni. A cylon vallás hasonlít a földi ábrahámita vallásokhoz, de nem ugyanaz, mivel egyéb elemeket (mint pl. a reinkarnáció) is tartalmaz. A cylonok szerint az emberiség és a cylonok is Isten gyermekei, azonban az emberiség, hibás konstrukciója folytán, romlott és bűnös, akitől a természetfeletti erők - ha mint egyénektől nem is, de mint fajtól - elfordultak, és így méltók a pusztulásra. A sorozat elején megjelenő több milliárdos nukleáris népirtást valószínűleg, legalább részben, a vallásuk motiválja. A cylonok egy része úgy tartja, hogy ők Isten büntető keze, aki lesújt az emberiségre, mivel annyira tökéletlen. Másik részük nem ért egyet teljesen az emberek kiirtásával, mindenesetre helyesli, hogy az emberek cylon kontroll alatt éljenek, és a számukat "kezelhető mértékűre" szorítsák le (egy Egyes modell szavai).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csillagközi romboló (Battlestar Galactica) című sci-fi sorozat