Cygnus teherűrhajó
 |
Ez a szócikk vagy bekezdés egy tervezett űreszközről vagy űrrepülésről szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2013. március 10. |
 |
| Cygnus | |
 |
|
| A Cygnus teherűrhajó megnövelt hermetikus raktérrel tervezett változata | |
| Általános adatok | |
| Ország |  Egyesült Államok |
| Rendeltetés | teherűrhajó |
| Első repülés | 2011 október (tervezett) |
| Rakomány | kb. 2000 kg |
| Műszaki adatok | |
| Hordozórakéta | Taurus II |
| Össztömeg | kb. 5,3 t |
A Cygnus teherűrhajó egy tervezett személyzet nélküli, nem újra felhasználható teherszállító űrjármű, amelyet az Orbital Sciences Corporation fejleszt ki a NASA COTS („Kereskedelmi orbitális szállító szolgáltatások”) programjának keretén belül. Az űrjármű feladata utánpótlás és kísérleti eszközök szállítása a Nemzetközi Űrállomásra 2011 után. A teherűrhajókkal a NASA a külföldi partnerektől való függőségét akarja enyhíteni a Nemzetközi Űrállomás ellátásában az űrrepülők kivonása utáni időszakban.[1]
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
Miután a COTS programban korábban kiválasztott Rocketplane Kistler vállalat nem tudta teljesíteni a NASA követelményeit, a felszabaduló helyre kiírt pályázatot 2008. február 19-én az Orbital Sciences Corporation nyerte.[2]
2008. december 23-án a NASA 1,9 milliárd dolláros megbízást adott az Orbital Sciences Corporationnek, hogy 2016-ig nyolc Cygnus teherűrhajóval juttasson fel rakományt a Nemzetközi Űrállomásra.[1]
A Cygnus első demonstrációs repülését 2011-re tervezik a szintén az Orbital Sciences Corporation által fejlesztett Taurus II hordozórakétával.[3]
Felépítés [szerkesztés]
Az űrjármű két fő részből áll, a tehermodulból és a műszaki egységből. A műszaki egység az Orbital Sciences Corporation STAR típusú műszaki egységén alapul, részben geoszinkron műholdak műszaki egységeinek alkatrészeiből, részben a Dawn űrszonda műszaki egységéhez kifejlesztett alkatrészekből áll. Az 1800 kg tömegű műszaki egység tartalmazza a teherűrhajó navigációs, kommunikációs, energiaellátó és hajtóműrendszereit. A hajtóművek hidrazin tüzelőanyagot és nitrogén-tetroxid oxidálóanyagot használnak. Az energiaellátásról két gallium-arzenid napelemcellákat tartalmazó napelemszárny gondoskodik, összesen maximum 4 kW teljesítménnyel.[4]
Az űrhajóhoz eredetileg kétfajta tehermodult fejlesztettek: egy hermetikus modult és egy nem hermetikus szállítóplatformot. A hermetikus modul az űrrepülőhöz kifejlesztett olasz építésű Multi-Purpose Logistics Module lekicsinyített változata. Átmérője 3,5 m, maximális tömege 3,5 t (ebből a rakomány tömege kb. 2 t), belső terének térfogata 18,7 m³. A nem hermetikus szállítóplatform az űrállomásra tervezett Express Logistics Carrier kísérleti és tárolóplatform lekicsinyített változata lett volna. Maximális tömege 3,5 t, ebből a rakomány tömege kb. 2 t, a rakomány maximális térfogata 18,1 m³. Ezt a változatot törölték.[5] A tehermodult a Nemzetközi Űrállomás amerikai részegységén a hermetikus modulok csatlakoztatására használt passzív CBM csatlakozóval szerelik fel.
A repülés menete [szerkesztés]
Az űrhajó repülésének menete a japán HTV teherűrhajóéhoz hasonlít. A teherűrhajó Föld körüli pályán GPS segítségével navigál. Az űrállomás megközelítése után kapcsol be a lézerradaros rendszer. A Cygnus a Harmony modul alá manőverezik és tartja a 10 m-es távolságot, ekkor az űrállomás Canadarm2 robotkarja fogja be és csatlakoztatja a Harmony modul alsó csatlakozójához. A rakomány kirakodása után a teherűrhajót hulladékkal töltik fel. A küldetés végén a robotkar lekapcsolja és elengedi a szállítóhajót. A Cygnus ezután lassan eltávolodik az űrállomástól, majd a légkörbe irányítva megsemmisül.[4]
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b Space.com - NASA Taps SpaceX, Orbital Sciences to Haul Cargo to Space Station
- ↑ NASASpaceflight.com - Orbital beat a dozen competitors to win NASA COTS contract
- ↑ AviationWeek.com - Orbital Sciences To Build Taurus II
- ^ a b Cygnus Spacecraft factsheet at Orbital.com
- ↑ Space Act Agreement 359985
